Hely, történet

A kőszegi Festetics-Chernel-palota felújítása Gutowski Robert tervei alapján valósult meg.

A kőszegi Festetics-Chernel-palota falai több száz év történetét őrzik habarcsba szilárdulva. Vallanak az idő munkájáról és a változásról, amelynek pillanatnyi állomása az épület kortárs műemléki szempontokat szem előtt tartó helyreállítása és hasznosítása. 

Az udvari homlokzat előtt húzódó árkádíves folyosó szintén a barokk átépítés idején készült. Az udvarból megközelíthető kocsiszín a 19. század második felében épült
Piaci viszonyok között nyilvánvaló, hogy egy sokszoros befektetést kívánó régi épület értékeinek megőrzése, rekonstruálása, feltárása és bemutatása csak olyan funkció mellett elképzelhető, amely képes rá, hogy bevonzza a szükséges anyagi forrásokat – sőt, akár meg is termelje azokat. Különösen fontos ez olyan város esetében, ahol szó szerint minden sarkon műemlékbe botlik a járókelő. Kőszegre ez abszolút igaz, hisz a legmagasabb az egy főre eső műemlék épületek száma, közülük sok vár értő rendbehozatalra. A Kreatív Város-Fenntartható Vidék, azaz KRAFT címen 2012-ben a kormány támogatásával kidolgozásnak indult program célja, hogy a várost nemzetközi tudásközponttá fejlessze, és ennek infrastrukturális hátterét a felújított műemlék épületekben teremtse meg.

A Kőszeg városa, a mesterképzést biztosító Pannon Egyetem és a nemzetközi kutatásokat szolgáló Felsőfokú Tanulmányok Intézete (iASK) együttműködésével megvalósuló program az utóbbi főigazgatójának, Miszlivetz Ferenc koncepciója alapján jött létre. Az utóbbi években sorra állítja helyre a város jobb sorsa érdemes épületeit, hogy oktatások, kisebb konferenciák, kulturális rendezvények helyszíneként, illetve az intézmények kampuszaként szolgáljanak. E folyamat legutóbbi állomása a Chernel utcai Festetics-palota többfunkciós művészeti és kutatóközponttá alakítása. Az utca névadójának tulajdonában állt épület
helyreállítását részletes falkutatás előzte meg.

A hajdani kettős városfalat is magában foglaló, a külső, 1530-ban épült gyűrűhöz támaszkodó épület története egészen a 16. századig nyúlik vissza, és tanulságos példája egy épület „egyedfejlődésének”.

A 19. század második feléig több lépcsőben bővítették a lakóházból városi palotává avanzsáló épületet, ahogy a gazdagodó használati igények diktálták: a barokkban lakószárnyakkal, 1802-ben a várfalak között boltozott istállóval, majd a század második felében a hozzá csatlakozó kocsiszínnel. Az utcai szárny és az udvar árkádos homlokzata megőrizte a kapun rögzített 1766-os évszámhoz kapcsolható barokk képét, és a második világháborúig a barokkban gyökerező térstruktúra is szervesen fejlődött, megmaradt a helyiségek klasszikus sora.

Az emeleti helyiségsor falfestését nagyobbrészt csak konzerválták, teljes restaurálására egyelőre nem volt elég anyagi forrás.Fotó: Bujnovszky Tamás

Ugyanakkor az építők bátran hozzányúltak ahhoz, ami az aktuális korban már túlhaladott igény maradványa volt. Kelcz József királyi személynök 1766-ban például kifejezetten azért vette meg a 14. századi városfal egy darabját, hogy egy részét lebontva építkezzen tovább a külső falgyűrűig – a városfal a később épített istállóban megmaradt, ma annak egyik hosszfalát alkotja. A kutatás a külső 16. századi városfalban az emeleti helyiségekben befalazott, elvakolt, szinte ép korabeli lőréseket talált, valamint egy 1766-ból származó árnyékszék elfalazott szellőzőnyílását. A háború utáni korszak a homlokzatokon törekedett a műemléki értékek megőrzésére, belül azonban a kor igényeinek megfelelően szükséglakásokat alakítottak ki, melyek vizesblokkjai és belső válaszfalai tönkretették az eredeti térszerkezetet. 

A ’60-as évek műemlékvédelmi gyakorlata ügyelt arra, hogy a külső nyílászárókat az eredeti mintára gyártott szerkezetekre cserélje, és megőrizze a homlokzat barokk küllemét. Az épületben megmaradt néhány barokk kori vasrács, fellelhetők voltak a kályhák folyosóról nyíló, vaslemezes, vaspántos ajtókkal záródó fűtőnyílásai, és előkerült két falra épített empire tükör, valamint egy 19. századi beépített szekrény. A kutatás során a legnagyobb felfedezésnek az utcai szárny reprezentatív tereinek sok réteg vakolattal fedett barokk festése bizonyult.

A mostani felújítás a 16-19 század során végbement szerves fejlődés eredményének bemutatására törekedett, szem előtt tartva a mai funkció igényeit.

Mivel a 19-20. században az egykori női szalon, nagyszalon és férfiszalon teremsora tapétázva volt, az előkerült barokk falfestés a helyreállítás nagy meglepetésének számít.
Az épületben könyvtárat, kutatószobákat, irodát, recepciót és vizesblokkokat alakítottak ki. Az utólagos válaszfalak elbontásával helyreállt a klasszikus térszerkezet, a befalazott kőkeretes nyílásokat lehetőség szerint kibontották, restaurálták, helyreállították a fűtőnyílásokat. Felújították a barokk kori vasszerkezeteket, kiegészítették a korabeli kőlap padlóburkolatot és részben restaurálták a freskókat, megteremtve a folytatás lehetőségét. Az épület történetéhez tartozó egyedi részleteket, például az egyik tulajdonos, Chernel Márta 52. születésnapja alkalmából 1944-ben a lépcsőház falán elhelyezett majolika Madonna domborművet felújítva megőrizték. A hajdani istálló felújított terébe olvasóterem került. A Festetics Imre által épített, kő pillérekre támaszkodó, két párhuzamos térsorból álló, elegáns istálló hólyagos díszítésű itatómedencéivel és nagyrészt máig fennmaradt 19. századi burkolataival nem csupán a kőszegi, de az országos emlékanyagban is különleges értéket képvisel.

A színek és felületek vonatkozásában a 19. századi Magyarországon szokásos gyakorlat, illetve a helyben talált minták voltak irányadók: a falak törtfehér vakolása, a vakolt kőkeretek – amely a köztudatban élő képpel szemben általános volt a korban –, a talált minta alapján kivitelezett höbörcsös vakolás, az udvari árkádsoron a barokk architektúra visszaállítása és a nyílászárók „Festetics-zöld” színe. A kapualj fakockaburkolatot kapott, az istállóban kőrestaurátorok állították helyre a faragott itatókat. A műemlék épület felújításának első üteme átfogó, a mai elveknek és előírásoknak megfelelő energetikai korszerűsítéssel, a gépészet, az elektromos és gyengeáramú rendszerek teljes megújításával és a könyvtár technológiai felszerelésével egészült ki.

A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON Magazin 2019/149. számában.


Adatok:

Építtető: Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.
Felelős tervező: Gutowski Robert
Társtervező: Dely-Steindl Barnabás, Bollók Gáspár
Épületkutatási dokumentáció, kutatók, restaurátorok: Mentényi Klára, B. Benkhard Lilla, Bottyán Anikó, Mulasicsné Nagy Éva, Bán Beatrix
Faanyagvédelem: Nyári Péter

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

A premodern Málnai – a pályakezdéstől az első világháborúig

A premodern Málnai – a pályakezdéstől az első világháborúig

Málnai Béla (1878-1941) – a második világháború előtti évtizedek stílusváltásai egy építészpálya tükrében.

A be nem váltott ígéret

A be nem váltott ígéret

Málnai Béla (1878-1941) – a második világháború előtti évtizedek stílusváltásai egy építészpálya tükrében.

Közös nevezőn

Közös nevezőn

A budai Vigadó felújítása a Hagyományok Háza számára.

Hirdetés