Welcome to Socotra

Három MOME Alumna: Szabó Nelli (Formatervező művész) és Harsány Patrícia (Ékszertervező művész), valamint a jelenleg is Jemenben tartózkodó Sütő Anna (Media Designer) két hetet töltöttek el Socotra szigetén, Jemenben egy rezidenciaprogram keretein belül. A program az Abu-Dhabi Art Hub szervezésében és az Al Muthalath Al Sharqi Holding Company szponzorációjával valósult meg.

 

 Fotó: Harsány Patrícia


A hazai tervezőpáros két másik macedón művész (Pandora Apostoloska és Sasho Sazdovski) társaságában a helyi egyetemen, illetve a Socotra Fesztiválon rendeztek művészeti foglalkozásokat helyi gyermekeknek, akik mindennapjaikban ritkán kerülhetnek kapcsolatba művészeti oktatással. Foglalkozásaik során a recycling és a craft területeit, valamint grafikai feladatokat ötvöztek, amelyek során a gyerekek a képeslapkészítéstől kezdve, landarton át, a helyi anyagokat felhasználó ékszerek tervezéséig vehettek részt változatos projektekben, barátkozva a designgondolkodás alapjaival. A tervezők úti beszámolója és fotónaplója következik.

 

Fotó: Harsány Patrícia

 

Socotra egy egészen más rendszerben működik, mint bármelyik hely, ahol valaha jártunk. A sziget földrajzi elhelyezkedése és izolációja miatt gyakorlatilag egy saját struktúrával rendelkezik. A szigetet működtető íratlan szabályok és törvények egy része a hagyományokon, megszokáson és odafigyelésen alapulnak. Az általunk ismert szabályoknak egy része teljesen másképp valósul meg ezen a szigeten. Ilyen például a KRESZ, az adózás, az igazságszolgáltatás vagy a tömegközlekedés is. Az sziget nem kizárólag kulturálisan és biodiverzitását tekintve unikális, de a jelenlegi politikai státusza is különlegessé teszi az arab térségben. Az utóbbi években több olyan fejlesztés történt a sziget életében, amely az oktatást és gazdaságot és a turizmust célozza meg.

 

Fotó: Harsány Patrícia

A sziget neve állítólag a szanszkrit dvipa-suk-hadara, „a boldogság szigete” szóra vezethető vissza. Lakói sokáig keresztények voltak, majd a vallás a 17. században eltűnt a szigetről. Annak ellenére, hogy már nagyon hamar kereskedelmi kapcsolatot ápoltak más országokkal és területekkel, a sziget szinte teljesen érintetlen maradt. Ez az autentikus időtlenség minden területen megmutatkozik a mindennapjaikban. Az ENSZ Fejlesztési Programja a világ 5 globálisan legfontosabb szigete közé sorolta a biológiai sokféleség és a vadvilág megőrzése szempontjából, ezzel együtt, és épp emiatt megdöbbentő volt látni, hogy milyen problémákkal küzdenek például a hulladékfeldolgozás hiánya kapcsán.

 

Fotó: Szabó Nelli

Ahogy a socotraiak élnek az különösen őszinte és nyers. Nincs benne sok modorosság, felesleges látszatkeltés, vagy fényűzés, mint amit sok más helyen tapasztal az ember. Olyan kapitalizmustól mentes valóság fogadja az embert, amely egyszerre megrázó és bámulatos, és amit csak egy ennyire izolált környezetben lehet megtapasztalni. Az UAE törekvései ellenére csak limitált információ és produktum ér el a szigetre, a helyiek a meglévő anyagokból építkeznek.

 

Fotó: Szabó Nelli

Fotó: Harsány Patrícia

 

Amikor az ismerőseinknek meséltük, hogy két hetet egy jemeni szigeten töltünk, szinte egytől-egyig megkaptuk a kétkedő kérdéseket. „Biztosak vagytok ebben?” „Nincs ott most gáz? Bírni fogjátok?” Bár valóban alkalmazkodnunk kellett olykor extrém helyzetekhez is, mindig biztonságban éreztük magunkat, egy pillanatra sem voltunk magunkra hagyva. A sziget változatos szegmenseit ismerhettük meg, valamint olyan helyszínekre és eseményekre jutottunk el, ahová egyébként csak helyiként, egy zárt közösség tagjaként lett volna lehetséges. Ha valamire szükségünk volt, beszerezték, akár „nem létező forrásokból” is. Ha honvágyunk volt, a sztárséf főzött nekünk gulyást a helyi alapanyagokból, és elképesztően boldog volt, amikor gratuláltunk neki. 

 

Fotó: Harsány Patrícia

A szigeten élő gyermekek részére körülbelül 70 iskola és 1 egyetem biztosítja az oktatást. Az oktatás színvonala jóval visszamaradottabb, mint amire a diákoknak szükségük lenne. Ez azt jelenti, hogy csupán napi néhány órát járhatnak iskolába, az órák időtartama is rövidebb és kevesebb tantárgyat tanulhatnak. Művészeti oktatásban a socotrai diákoknak szinte egyáltalán nincs részük. Nagyon izgalmas lehetőség és egyben kihívás volt számunkra a helyi gyermekek tehetséggondozásával foglalkozni, hozzájárulni a művészeti fejlesztésükhöz. A szigeten töltött két hét alatt nem csak a tanári szerep általános kihívásaival, de a kulturális és nyelvi különbségekből adódó helyzetekkel is szemben találtuk magunkat.

 

Fotó: Szabó Nelli

Két különböző helyszínen tartottunk foglalkozásokat, a helyi egyetemen, illetve a Socotra Fesztiválon. Az első napok nehézségei után egyre könnyebben ment a kommunikáció, a többszöri találkozók miatt pedig a gyerekek is nagyobb bizalommal fordultak hozzánk. Részünkről ez nem egy autonóm művészi program megvalósításáról szólt, hanem a közösség érdekében tett szolgálat volt. Tulajdonképpen művész zsoldosok voltunk, kicsit úgy is tekintettünk rá, mint egy katonai kiküldetésre.

 

Fotó: Szabó Nelli

Az egyetemen tartott workshopokon a gyerekekkel való munka egyszerű volt, míg a fesztiválon akadtak olyan nehezítő tényezők, amikkel mi sem számoltunk. Ilyen volt például az, hogy a gyerekek az új anyagoknak megörülve az első napon elvittek minden mozdítható eszközt. Ugyanis sok olyan alapanyag került a kezükbe, amelyekre kincsként tekintettek, vagy amelyekkel még soha nem találkoztak. Ezekben az esetekben eszköz híján kénytelenek voltunk improvizatív, alternatív feladatokat kitalálni. Ilyen volt például a homokba rajzolás, amit kifejezetten élveztek a gyerekek.

 

Fotó: Szabó Nelli

A későbbiekben ebből okulva kértünk magunk mellé egy tolmácsot, aki nagyban megkönnyítette a munkánkat, és a félreértések elkerülését, amelyek jellemzően a nyelvi különbségekből adódtak. Tervezőként felmérve a helyi problémákat megannyi további szakmai kihívást láttunk. A legfontosabb ilyen terület a hulladékfeldolgozás, ami egyelőre nincsen kialakítva a szigeten. Mi magunk is elköteleződtünk a téma mellett, ezért a következő közös projektünk erre a problémakörre tesz javaslatokat. Egyrészt a sziget hulladéktól való megtisztítása szempontjából közelítjük meg a kérdést, másrészt a hulladék alapanyagként való felhasználásán fogunk dolgozni. Olyan megoldásokat kínálva, amelyekből remélhetőleg hosszútávon bevétele is származhat a szigetnek, és saját termékként értékesítheti az elkészült tárgyakat.
 

Fotó: Szabó NelliFotó: Harsány Patrícia

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Kihirdették a Talent Awards 2020/21 győzteseit 

Kihirdették a Talent Awards 2020/21 győzteseit 

Virtuális kiállítás nyílik a LEGO Hungária Kft. és a MOME közös pályázatán díjazottak munkáiból.

A gomba, mint esztétikus, letisztult tárgyegyüttes

A gomba, mint esztétikus, letisztult tárgyegyüttes

Bencsics Dorina Lili hallgatói munkája a MOME kerámia szakán.

Szabadon szárnyalt a fantázia a Market x MOME kurzushéten

Szabadon szárnyalt a fantázia a Market x MOME kurzushéten

Keszthelyi Kristóffal (Lean Tech Mérnökiroda) és Ritter Ádámmal (Moratus) beszélgettünk.

Hirdetés