Hirdetés

Ilyen lenne a mi The New Yorker magazinunk

Hogyan meséld el Budapest történetét rendhagyó formában, élvezetesen? Végy egy nagy adag meghatározó eseményt az elmúlt 150 évből, keverd össze 151 jóravaló illusztrátorral, majd adj hozzá egy csipetnyit a leghíresebb amerikai magazinból, és hagyd főni.

Nem lehet okunk panaszra: sokszínű, bravúros antológia született az emblematikus The New Yorker magazin mintájára. A The Budapester nemcsak a főváros történelmét dolgozza fel, de tehetséges illusztrátorainkra is ráirányítja a figyelmet.
 

Kárpáti Tibor: 1916

Boldog szülinapot, Budapest!

Sarkvidéki hideggel, süvítő szél társaságában érkezett el november 17-e, Budapest születésnapja. A barátságtalan idő ellenére sokan voltak kíváncsiak a jubileumi program-cunamira, s élvezettel fedezték fel az újonnan megnyitott Merlin Színház épületét, vették birtokba a Városháza udvarát. Mi magunk is úgy éreztük – a barátságtalan zimankó ellenére is –, hogy a Károly körút felőli kapu megnyitásával, a passzázson sétálva mintha végre valóban fellélegezne a főváros.
 


A Városháza mostantól nem egy megközelíthetetlen, izolált bunker hatását kelti, hanem befogadó és nyitott még akkor is, ha nem minden részletében sikerült maradéktalanul tökéleteset alkotnia a városvezetésnek a születésnapi programsorozat kapcsán. Jó volt látni, hogy megtelik élettel az eddig leginkább parkolóként funkcionáló betontenger (egy jó része), s új perspektívából közelít minden budapesti (vagy magát annak gondoló) honpolgár az eddig kerítéssel körülhatárolt komplexumhoz, ámulattal merül el a Díszudvarban látott (és hallott), végtelen magasságokba törő fényinstalláció látványában, türelemmel várakozik a Merlin lépcsőjén, hogy bejuthasson az épületbe.
 


Ami fájó pont volt nekünk, az épp a The Budapester projektet bemutató kiállítás installációja: a paravánokon bemutatkozó magazin borítókból ugyanis javarészt alig láttunk valamit – a vázszerkezetre erősített napelemes lámpák ugyanis nem működtek, s bár a Városháza homlokzatán gigantikus méretben futottak egymást követően az illusztrációk, a léptékváltás és a vetítés sebessége okán jócskán csorbult a befogadói élmény.
 


168 óra helyett 150 év

A kiállításmegnyitó alkalmával Winkler Nóra a projekt ötletgazdáit, Zimmermann Zsoltot és Kárpáti Tibort faggatta a számukra meghatározó Budapest-élményekről, a The Budapester megvalósulásának körülményeiről. Az ötlet tulajdonképpen egy 168 Óra illusztrációval indult, amit Tibor készített el, de végül a szomszédban kirobbanó orosz-ukrán háború miatt mégsem került be a lapba, majd Tibor átalakította azt a The New Yorker magazin mintájára, hátha egyszer még hasznos lesz. Ez a rajt volt a The Budapester gyújtópontja. Amikor arról kezdtek gondolkodni, hogy érdemes lenne kiterjeszteni a projektet több illusztrátorra, még ők maguk sem tudták, pontosan mibe is vágják a fejszéjüket. A szárba szökkenő projektben a Budapest Brand is oroszlánrészt vállalt: ott volt már az ötletelés fázisában, s végig körültekintően gondozta a kezdeményezést. 


Minőség 1925 óta

Zimmermann és Kárpáti tudták, hiszen sok esetben a saját bőrükön tapasztalták, hogy hazai viszonylatban az illusztrált címlapot és magazint mint unikális műfajt – s ezzel együtt az illusztrátorok szerepét és megítélését – új megvilágításba kell helyezni. Külföldön ennek is nagyobb divatja van, nem véletlenül választották épp a The New Yorkert példaképnek, inspirációs forrásnak – ez az a lap, ami 1925 óta konzekvensen figyel külcsínre és belbecsre egyaránt, s ami valódi értéket adott az illusztrációnak s az azt készítőknek – köztük több kiváló magyar illusztrátornak is (Kárpáti Tibor maga is több éven keresztül rajzolt a közéleti, politikai, gazdasági, kulturális témákat feldolgozó hetilapnak). A The New Yorkernek illusztrálni presztízs – hangsúlyozta a megnyitón Winkler. A magazin a maga egyedi vizuális nyelvezetével még azok retinájába is beégett, akik alapvetően nem olvasták az újságot. Tény: magas minőségének, rendületlen kontinuitásának köszönhetően a The New Yorker hivatkozási alappá vált, nem csak szakmai körökben.
 

Mészely Ilka: 1891KRIZBO: 1889


Grafikus? Illusztrátor!

Amikor néhány, a projekthez csatlakozó alkotót megkérdeztünk, mit gondolnak a The Budapesterről, szinte egyöntetűen hangzott el, mennyire fontos ez a kezdeményezés a szakma számára.

„A projektben résztvevő grafikusokat következetesen illusztrátoroknak nevezik, ez szerintem sokat segít. Nem tervezőgrafikusként hivatkoznak ránk, ez egy fontos különbségtétel. Az emberek, látva a The Budapester projektet talán jobban megértik majd, hogy ez egy igenis komoly műfaj és nem csak afféle hobbifirkálás”

– mondja a fiatal Jásdi Juli, aki számos – kisebbeknek és nagyobbaknak szóló – könyvet illusztrált már, legutóbb pedig a Budapest Illusztrációs Fesztivál egyik különdíját, „A legjobb silent book”-nak járó elismerést is bezsebelte. Szerinte még nem dőlhetünk hátra, de talán van fény az alagút végén.
 

Jásdi Juli: 1930Kovács Lehel: 1966


Kovács Lehel tizenöt éve illusztrál különféle külföldi és hazai lapoknak – igen, a The New Yorkernek is rajzolt, de a Washington Post, a The Guardian és a The New York Times hasábjain is jelentek már meg illusztrációi. Nála nem is volt kérdés, hogy részt vesz a projektben. Szerinte a The Budapesterrel végre a hazai illusztrátorok is felkerültünk arra a képzeletbeli térképre, ahol már régóta ott lett volna a helyük. A kiállítási anyagot látva azt mondja:

„Teljesen le voltam nyűgözve a végeredménytől. Jó látni, hogy megmozdul a szakma, s közösségként kezd el működni. Ehhez kellenek az efféle kezdeményezések.”

Azt azonban szomorúan jegyzi meg, ami nekünk is megélésünk: tehetséges illusztrátorból nincs hiány, ezzel szemben a lehetséges felületek, ahol megmutathatnák magukat és a munkáikat, folyamatosan tűnnek el – már ugye, ha a The New Yorker-i értelemben szemléljük a médiapiacot.
 

Ferth Tíme: 1873Mihalik Nikoletta: 1973


„150 év történetét nehéz megmutatni, de nem lehetetlen”

Mi már a tényleges megnyitó előtt rajongói lettünk a The Budapesternek, pedig akkor még a rajzokat nem is lehetett látni: a projekt Instagram-oldalán ismerős arcokkal és nevekkel találkoztunk – tudtuk, hogy ebből az alkotói névsorból csak valami jó sülhet ki. Üdítő volt olvasni azokat a gondolatokat, amiket az alkotók a pályakezdő illusztrátorok szívére helyeztek, s bár mi magunk nem gyakoroljuk a szakmát, sokkal mi is rezonálni tudtunk – univerzális értékkel bíró üzenetek ezek mindenki számára.

Már akkor tudni lehetett, hogy minden illusztrátor egy-egy évet kapott, s azt rajzolta meg a rá jellemző stílusban. Mint azt a megnyitó alkalmával Zimmermannék elárulták: az évszámokat sorsolták az alkotók között, nekik tehát nem volt beleszólásuk abba, melyik évet dolgozzák fel. Azt azonban már eldönthették, hogy az adott évszámhoz tartozó események közül melyiket illusztrálják majd (a történések összegyűjtésében Budapest Főváros Levéltára és az Arcanum Adatbázis Kiadó digitális adatbázisa volt a szervezők segítségére).
 

Lanczinger Mátyás: 2003Csuth Péter: 1944


Képes történelemkönyv, unalmas részletek nélkül

A The Budapester kronologikusan mutatja be a főváros történelmét, éves bontásban: 1873-tól, Pest, Buda és Óbuda egyesítésének emblematikus pillanatától indulunk (Ferth Tímea rajza), a végén pedig a felújított Lánchídhoz érkezünk (Fucsku Dávid illusztrációja). E kettő között számtalan emblematikus esemény – épületátadás, hazai és világviszonylatban is számottevő kulturális és sportrendezvény – történik a fővárosban, s a magyar társadalom egészével, és persze, a tragédiák, veszteségek is feldolgozásra kerülnek az illusztrátorok tolmácsolásában. Ha már megismerkedtünk a rajzokkal, az időrendiségen túl más érdekes konstellációkat is kiolvashatunk a rajzos gyűjteményből.
 

Korolovszky Anna: 1880

A The Budapesterben ugyanis az az egyik legnagyszerűbb, hogy sokszínű és sokféle, minden értelemben – az illusztrátorok többsége digitális rajzzal állt elő, de bőven akadtak olyanok is, akik vegyes technikára váltottak: kissé groteszknek ható budapestiek csodálkoznak rá 1895-ben az első autómobilra és tulajdonosára, Hatschek Bélára (Grela Alexandra illusztrációja), az Úttörővasút létrehozását textilgrafika idézi meg (Tettamanti Zsófia munkája), de itt van nekünk az 1921-ben átadott Palatinus nagymedencéje (Szegedi Katalin alkotása) és az 1913-ban megnyílt Széchenyi gyógyfürdő épülete (Felső Boróka munkája), s szinte vibrál-izzik az egész Gellért-hegy, s rajta az 1904-ben megépült szobor (Blahó Borbála színes ceruzarajza), a Sugár Áruház előtt tisztelgő rajz pedig a mesterséges intelligencia felhasználásával készült (Szöllősi Géza illusztrációjáért szerintünk bármelyik Szárnyas Fejvadász rajongó megnyalná mind a tíz ujját).
 

Blahó Borbála: 1904Szegedi Katalin: 1921
Grela Alexandra: 1895Szöllősi Géza: 1980


Épül-szépül Budapest

„Mindig is szerettem az olyan feladatokat, amiben nincsen tapasztalatom: a magazinborító pont ilyen, megvannak a korlátai. Itt mégis azt éreztem, hogy teljesen szabadkezet kapok, önfeledten rajzolhattam, s nagyjából két hét alatt el is készültem a képpel”

– emlékezik vissza Labrosse Dániel, aki az Aranyvonatról készített illusztrációt, 1946-ból. Dani számtalan ikonikus budapesti épületet életre keltett már, választhatta volna akár a könnyebbik utat is, de ez a téma foglalkoztatta leginkább a megajánlott történések közül. S ha már épület: Kovács Lehel is dönthetett volna az 1966-os Táncdalfesztivál illusztrálása mellett, végül a futurisztikusnak ható, éppen épülő Budapest Hotelt „vetette papírra.”
 

Labrosse Dániel: 1946

Erőteljes színek – pirosak, sárgák és rózsaszínek – uralják Jásdi Juli rajzát is, ami cseppet sem mentes a feszültségtől és az indulatoktól. 1930-ban magasabb sebességet engedélyeztek a buszok és villamosok számára – ezt „gyorsulási versenyt” dolgozta fel Juli, ahol is a sebesség ábrázolása jelentette számára a legnagyobb kihívást.

„Jellemző rám, hogy egyszerre több ötletet is papírra vetek – kicsit olyan, mintha storyboardot készítenék. Így volt ez ebben az esetben is. Egy olyan verziót is készítettem, ahol az Erzsébet híd két pillére között egy gigantikus csúzli van kifeszítve, s azzal lövik ki az autókat” – meséli.

Sirály Dóri: 1877Borsi Judit: 2008


Az antológia nem pusztán freudi elszólás akart lenni a részünkről: a szabadtéri kiállításon és az Instagram-oldalon túl ugyanis napvilágot látott egy vaskos kiadvány is. A több mint 300 oldalas könyv kronológiai sorrendben mutatja be a főváros 150 éves történelmét, amit bátran mernénk ajánlani nemcsak a felnőtt olvasók, de gyerekek számára is. Akinek most csillanna fel a szeme, azoknak el kell áruljuk: a könyv – eddigi információnk szerint – sajnos nem kerül kereskedelmi forgalomba (legalábbis egyelőre). Addig is, míg felkerül a boltok polcaira a The Budapester, mindenkit arra bíztatunk, év végéig mindenképp keresse fel a Városháza udvarán felállított szabadtéri kiállítást, és merüljön el a szebbnél szebb magazin borítókban.
 

A The Budapester kiadvány borítójaKránicz Dorottya: 1977


A mi titkos vágyunk, hogy ne csak a képernyőn keresztül, szabadtéri kiállítás formájában lehessen részünk ebben az izgalmas és sokszínű városélményben: az illusztrációk java részét ugyanis plakát formájában, a szobánk falán is szívesen viszont látnánk.

 

The Budapester | Instagram

 

Fotó: Képszerkesztőség

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Címlapon Budapest, ahogy még nem láttad!

Címlapon Budapest, ahogy még nem láttad!

Ilyen lenne a mi The New Yorker magazinunk

Modernkori Wunderkammer szarvasbogárral és hegesztő maszkkal

Modernkori Wunderkammer szarvasbogárral és hegesztő maszkkal

Liszkay Lilla fotográfus különleges „házi univerzuma” a TELEP Galériában.

Hotel Experience | Partizan Architecture

Hotel Experience | Partizan Architecture

Danyi Balázsnak az OCTOGON magazin 176-os (2022/4-es) lapszámában megjelent képesszéje a Partizan Architecture által tervezett Flow Spaces és Hotel Noble enteriőrjét tárja elénk – világos és sötét világok anonimitása az ideiglenesség és maradandóság jegyében.

Hirdetés