Március hónapja az OCTOGON-on a hölgyeké!
Márciusi témánk mi más is lehetne, mint a nők szerepe az építészetben. Nem egyértelmű, miért kell ezt a kérdést külön kezelni, és nem is minden (női) alkotó ért egyet a megkülönböztetéssel. Tény, hogy már maga a kategória is rejt magában bizonyos nem kívánatos sztereotípiát, ám az is tény, hogy ez a sztereotípia nagyon is létezik. A havi tematikát bevezető cikkünkben a girls can scan kollektíva és az Építész Szakkollégium közös gondolkodásra invitál, és a köztéri szoborhelyzetre hívja fel a figyelmet.
Mit jelent a láthatóság, a reprezentáció, és kit illet meg az emlékezethez és emlékezéshez való jog?
1919-ben nyitotta meg a kapuit a Műegyetem a nők előtt, de a 2024-es helyzetjelentésük alapján még nem köszön vissza egyetlen brilliáns mérnöknőnek állított emlék sem az egyetem épületeiben, sem a kertjében járva.
2022. március 8-án, nőnapon indult útjára a Women in Architecture (WiA) Hungary Instagram-oldal, amelynek célja „a magyar építésznők láthatóságának javítása, szerepmodellek felmutatása, a szakma sokszínűségének szemléltetése, egymás inspirálása, a női közösség erősítése.”
2023. március 8-án a girls can scan kollektíva tagjaiként az Octogon Structures of Feminarchitecture sorozatában Molnár Zsuzsannával beszélgettünk. Így zárult az interjú: “Fontos, hogy legyenek előttünk példaképek. Ehhez azonban az kell, hogy a nők is kapjanak vizibilitást. A [Magyar Építész Nők] kutatás is rávilágít, hogy lehetnének példaképeink, csak nem tudunk róluk.”
A nők több mint 100 éve ott vannak és helyt állnak az egyetemen és a tervezőirodákban, tanítanak a tanszékeken, tagok a kamarában. Eközben az Európai Unióban csak 2010 és 2020 között 31 százalékról 42 százalékra nőtt a női építészek és tervezők száma.
De invitál-e a szakma a maradásra, és ha igen, mik azok az életpályamodellek, amelyek mentén ez meg is valósul?
Az emlékezés kiindulópontja idén a BME történelmi kertjének szoborhelyzetjelentése. A Hauszmann Alajos által tervezett főépület bejáratát négy allegorikus alak őrzi, amelyeket 1909-ben állítottak, utalva az egyetem akkori négy – a mérnöki, az építészeti, a gépészmérnöki és a vegyészmérnöki karára. Az egyenként 3,3 méter magas és 9 tonnás szobrok 1945-ben megsérültek, az egyetem 225. jubileumi tanévére, 2007-re faragták fotó alapján újra.
    |
További allegorikus nőalakok csak idővel jelentek meg a campuson: a BME R épületének falát dombormű díszíti, amelyen férfiak és nők közösen vesznek részt a műszaki terv készítéstől kezdve a kutatási, laboratóriumi munkán át a gyakorlati megvalósításig. 1980-ban helyezték el az Irinyi József utcában Kerényi Jenő Anya gyermekkel című szobrának másolatát, mely ma a Goldmann György téren áll, ezen kívül a 2006-ban állított műegyetemi 56-os emlékmű közepén tornyosul egy nőalak.
  |
Vajon sejtette Sternberg-Várnay Marianne építész, Máhrer Vilma gépészmérnök, Simonyi-Hajós Irma és Pécsi Eszter, mikor 1919-ben az első négy nőként a Budapesti Műszaki Egyetemen tanultak, hogy a száz évvel későbbi szobor-helyzetjelentés ilyen szűkszavú lesz, és a neveiket is csak 2020 után kezdjük ízlelgetni? Előképzettségének köszönhetően Pécsi Eszter diplomázhatott először, így 1920. március 8-án ő lett az első diplomás magyar mérnöknő.
Neki és az összes utána jövő mérnöknőnek állít szobrot a girls can scan kollektíva és az Építész Szakkollégium a BME kertjében 104 évvel később, mert megilleti őket az emlékezés.
Idén március 8-án tehát szobrot avatunk, és meglepetésekkel készülünk: A befolyt összeget a kollektíva és a szakkollégium felajánlja a Műegyetemnek, és megalapítja a női szoboralapot.
Kérjük, hívjon el magával legalább még egy mérnököt az ünnepségre!
Pontos helyszín: ODOO pavilon, 1111 Budapest, Műegyetem rkp. 3-9.
Gyülekezés: 16 óra
Szoboravató: 17 óra
Eső esetén ugyanebben az időpontban a K épület aulájában találkozunk.
Az eseményt az ÉPK mentorálja, valamint a BME, az EELISA és a Pro Progressio Alapítvány támogatásában valósul meg.
További részletek az eseménynél elérhetők
A kollektíva hiszi, hogy van kire emlékezni: kérjük küldje el a girlscanscan@gmail.com címre az ünneplésre méltó női mérnökök nevét egy rövid leírással, hogy miért emlékezünk rájuk. Mert alap a láthatóság, a reprezentáció, az emlékezethez és az emlékezéshez való jog: 2025. március 8-án újra találkozunk.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
