Képesszénket a 199-es, 2025/3-as lapszámunkból közöljük.
Extázis
Tarnóczi Jakab a darabról:
„Az Extázis című előadás felfedezésre szólítja a nézőt. Egy konstruált miniuniverzumba invitál; egy színpadra sűrített, alternatív Budapest-labirintusba. A több szálon és több idősíkon futó multimédia-esemény egy csapat fiatal mindennapjait követi végig, akik arra az egyszerű kérdésre keresik a választ: hogyan lehetne jól vagy legalább jobban lenni. A zene, a tánc, a színház és a film formanyelvét használva áll össze az Extázis sajátos világa. Ebben a világban elmerülve minden néző a saját narratíváját rakhatja össze dialógusokból és képekből. Fenntartható-e a boldogság állapota? Ha igen, a közösségnek vagy az egyénnek van-e nagyobb szerepe benne? Hogyan látja Magyarország jövőjét az Y és a Z generáció? Ki lehet-e lépni a ciklikusan ismétlődő problémák örvényéből, vagy csak egy mesterségesen létrehozott menedék segíthet a társadalmi rendszeren belül?” (Írta: Tarnóczi Jakab és Varga Zsófia, rendező: Tarnóczi Jakab, díszlettervező: Devich Botond. Katona József Színház, Budapest.)
 Fotó: Dömölky Dániel Fotó: Dömölky Dániel Fotó: Dömölky Dániel |
 Fotó: Dömölky Dániel Fotó: Dömölky Dániel Fotó: Dömölky Dániel |
Devich Botond a díszlettervekről:
„Az Extázis díszlete egy rétegelt lemez doboz, ami egy tipikus budapesti lakás alaprajzát követi. A látvány karakterét meghatározzák a nyers falak és szerkezeti elemek, az egész padlót beborító piros linóleum, az eklektikus berendezés és az a teljes építményen végigvitt, beépített led fénykonstrukció, ami az előadás során különböző színkombinációkban reagáltatja egymásra az egyes szobákat. A színpad terét a nézőtérrel egy lépcsősor köti össze a portál teljes szélességében, a díszlet a nézők számára az előadás számos pontján bejárható. A frontális nézetet a konstrukció két oldalán egy-egy telefon arányú vetítőfelület egészíti ki, amelyeken az előadás során párhuzamos élő kameraképeken követhetők az eldugott terekben játszódó jelenetek.” (Devich Botond munkája 2024-ben elnyerte a legjobb díszletnek járó díjat)
Radical relax
Kapcsold ki a telefonod és tedd félre:
Csendesedj el! Csak akkor beszélj, ha feltétlenül szükséges! Étkezések közben egyáltalán ne beszélj! Figyeld meg a rágásod! Figyeld meg a nyelésed! Figyeld meg a légzésed! Figyeld meg a tested! Ülj le! Ülj le, és ne csinálj semmit! Mi az a semmi? Mi az a valami? Zsolt háromszor hét napig ült, és nem csinált semmit. Aztán ott is maradt a semmi közepén egyedül. Majd lassan elkezdtek köré gyűlni az emberek. Azóta is jönnek. Van, aki kíváncsiságból érkezik, van, aki a megváltást keresi, van, aki menekül, és van, aki csak azért jön, hogy végre megérkezzen.” (Tarnóczi Jakab alkotócsapatának ősbemutatója, a Radical Relax kilenc ember egyhetes elvonulás-történetét meséli el, melynek utolsó órájában a nézők is résztvevővé válhatnak. Írta és rendezte: Tarnóczi Jakab, díszlettervező: Devich Botond. Katona József Színház, Budapest.)
 Fotó: Dömölky Dániel Fotó: Dömölky Dániel Fotó: Dömölky Dániel Fotó: Dömölky Dániel |
Devich Botond a díszlet-koncepcióról:
„A Radical Relax tere egy mini elvonulóhelyet modellez, természeti közegben. A sátrakkal és fákkal körbevett tisztás közepén, a forgószínpadon, egy buddhista meditációs kabin (Kuti) áll, ami az előadás során különböző állásokban szervezi a jeleneteket. A kabin egy színházi szabvány emelvényekre épített faház, ami csak a legalapvetőbb életfunkciókat szolgálja ki. Az épület több fala opcionális vetítőfelületként szolgál az élő kamerával közvetített részek számára. Az előadás végén a műszaki munkatársak nyílt színen, forgás közben kibontják a díszlet falait, a színpadi tér a közönség számára megnyílik és a kabin egy kis színpaddá alakul, amin az előadásban szereplő zenészek (LEVIMATE) és színészek közös koncertet adnak.”
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
