Hirdetés

Martinkó József írása Rajk László épületéről 2002-ben jelent meg az OCTOGON magazinban.

Hirdetés

“Van-e művészet túlzás nélkül?” (Konrád György)

Amikor nekiültem a február elején átadott, Rajk László tervezte Lehel téri piac új csarnokának építészeti jellegzetességeit taglaló íráshoz, csak két dologban voltam biztos. Egyrészt rettenetesen örültem, hogy végre valami olyan építészet jött létre az arculatát tekintve egyre unalmasabbá váló Váci úti tengelyen, amely sokrétű intellektuális kalandra hív; másrészt pokolian nehéz dilemma elé állított az, hogy akivel eddig csak beszéltem az épületről, az kivétel nélkül, értetlenül, indulatosan, felháborodva, tanácstalanul állt az objektum előtt, ami önmagában természetesen nem volna baj, ha nekem nem tetszene olyannyira nagyon.

Some rights reserved © Daniel Edwins

Hiány

A legtöbb problémát az okozza a befogadó számára, hogy ez a fajta építészeti megközelítés, bár gyökerei ott találhatók a XX. század magyar képzőművészet törekvéseiben — gondoljunk itt a húszas évek Kassák-féle magyar aktivizmusára, a “képarchitektúra” fogalmának bevezetésére, illetve Moholy-Nagy européer esztétikai elgondolásaira —, mégsem vált a honi építészeti köznyelv részévé.  Kimaradt abból a diskurzusból, amiben létrejött az az építészeti kánon, amit ma használunk.  Hogy ez így történt, annak elsődleges oka abban a tényben keresendő, mely szerint soha egyetlen, építészeti értelemben is maradandó alkotása sem valósult meg a magyar konstruktivista építészetnek.  Így nem szocializálódhatott hozzá az elsődleges “fogyasztónak” tekinthető “utca embere”, nem sajátíthatta el formai tipológiáját a szakma, nem oktatják az egyetemen.  Zárvány maradt. Elvont.  Kísérleti.  Virtuális.

Some rights reserved © Daniel Edwins

Stílustörténet

Pedig volt pillanat (sajnos történelmi és nem esztétikai értelemben), amikor úgy látszott, hogy éppen a magyarországi építészet egyik áramlata tölti be azt a híd szerepet, ami a húszas évek eleji szovjet-orosz építészeti konstruktivizmus nagy képviselőit — El Lisztickijt, Tatlint, Konstantin Melnyikovot, Gloszovot — összeköti napjaink “sztár” konstruktivistáival:  Zaha Hadiddal (interjú, OCTOGON 2001/6), Daniel Libeskinddel.
Bachman Gábor, F. Kovács Attila, Rajk László (Plusz Stúdió), Szalai Tibor olyan radikális kifejezési módokat használtak a nyolcvanas évek elejétől az építészetben, hogy a hivatalos kultúrpolitika legfeljebb — az akkorra már szinte “avantgárd gettó”-vá váló és leginkább Bódy Gábor, Gothár Péter, Huszárik Zoltán, Jeles András, Sándor Pál, Xantus János nevével fémjelzett — a filmgyárban tűrte meg őket, mint díszlet- és látványtervezőket.  Így kiszakadtak, és eltávolodtak, sőt bizonyos tekintetben elidegenedtek attól a hagyományos értelembe vehető építész közegtől, ami a rendszerváltás utáni építészeti közéletet meghatározta.  Ezt az elidegenedést csak felgyorsított a “nagy” építészek zsigeri gyanakvása a képzőművészek, filmesek, zenészek mondén világa iránt.

Leszámítva két jelentősebb momentum elevenen élő emlékét — Nagy Imre és 1956-os mártírtársainak 1989-es újratemetésének díszletét a Műcsarnok előtt, illetve az 1996-os Velencei Építészeti Biennálét (Bachman: A semmi építészete) — a hazai építészeti konstruktivizmus ma csak néhány bárpult, bárszék (Almássy Téri Szabadidőközpont), belsőépítészeti installáció (pl. a Corvin mozi foyer-ja) és makett formájában van fizikailag jelen a kortárs építészeti köztudatban.

Some rights reserved © Daniel Edwins

Dekonstrukció

Rátérve Rajk László most átadott piaccsarnokának részletesebb bemutatására, meg kell jegyeznünk, hogy bár ezen az épületen is erősen érződik a “szovjet-orosz” avantgárd elődök hatása, a kontextus megváltozása folytán Rajk Lehel téri épülete már közelebb áll a nyolcvanas évek posztmodern építészeti hullámához, mint a klasszikus avantgárdhoz.  Pontosabban a posztmodern építészet dekonstrukciónak nevezett eljárási modelljéhez.

A dekonstrukció szívesen alkalmaz egyfajta montázs technikát, amelyet az építészeti kontextus, illetve az épített környezet elemeinek felhasználásával alkot meg.  A Lehel téri piaccsarnok épületének alapstruktúráját leginkább úgy képzelhetjük el, ha képzeletben a Finta-féle Westend bevásárlóközpont klinkertéglás épületének Váci úti tömbjéből, a Nyugati pályaudvar csarnok-szerkezetéből, a Lehel téri terméskő borítású, neoromán templomból, a Ferdinánd hídból és a régi piac egyes elemeiből “összeszerkesztenénk” egy újabb épületet.  Vagyis a dekonstruktivizmus — szemben a klasszikus stílustulajdonságokkal rendelkező avantgárd konstruktivizmussal — inkább szerkesztési mód, metodika.  Ennek köszönhetően, a “zavarosnak” tűnő új piacépület a felhasznált elemek autonóm statikai, dekoratív és egyéb tulajdonságai, egyéni karakterük folytán és a kontextus megváltozása okán nyerte le ezt a formát.

Some rights reserved © Daniel Edwins

Természetesen van ebben a szerkesztési módban némi esetlegesség, és az egyes elemek kiválasztásának indokoltsága is megkérdőjelezhető.  Egy azonban bizonyos: a szerkezet elképesztően dinamikusnak hat.  Mintha minden pillanatban átalakulna a homlokzaton egy-egy részlete.  Újabb és újabb elemeket veszünk észre rajta, újabb és újabb felfedezéseket teszünk.  Úgy érezzük, mintha a csarnokszerkezet támfalait alkotó parkolóteraszok, a földszinti üzletsor hullámzó szegélyű portáljai, a meghökkentően citromsárga, erkélyszerű növénytartók és a merészen, kicsit “pompidou-központosan” kifüggesztett lépcsőházak és rámpák mind-mind egy újabb, széles gesztussal felkent rétege lenne a homlokzatnak. Ezt a dinamizmust csak fokozza a telekhatárhoz igazodó trapéz-forma alaprajzi elrendezés, amit legszembetűnőbben a csarnokot lefedő, a hossztengely mentén legyezőszerűen megnyíló vasszerkezetes tető szemlélet.

Piac

Bár a klasszikus modernségből, illetve a posztmodernből eredő esztétikák problematikusnak tartják funkció és forma lineáris összevetését, ez egy piaccsarnok esetében mégiscsak megkerülhetetlen. Összehasonlítva a Lehel téri piac csarnoképületét olyan újabb fejleményekkel, mint amilyen a Fővám téri Nagycsarnok felújítása, illetve a Fillér utcai piac csarnokosítása (Cságoly-Keller), azt a megállapítást tehetjük, hogy amíg az utóbbiak a piacüzemet egy fegyelmezett, konszolidált — vagy fegyelmezendő, konszolidálandó — képződménynek feltételezik, addig a Lehel egy nyitott struktúrájú, a szó nemes értelmében plebejus, minden hierarchikus viszonyt hárító szerkezetet valósít meg. Lemond a zsákszerű, egybejáratos szerkesztésről, és az üzletek elhelyezkedése, a közlekedési útvonalak is átmetszik a hagyományos “fönt-lent” struktúrákat.

Buhera

A tervezési koncepció alapján az eladóterek kialakítását minden árus maga oldja meg. Így az egyébként is heterogénné váló üzletbelsők továbbírják a csarnok belsőépítészeti kialakítását.  Ha Rajk itt egy “befejezett” koncepciót valósított volna meg, akkor az üzletbelsők egyéni arculata szinte szétfeszítené a letisztázott építészeti tervet. Rajk nagyfokú szabadságot, széles játékteret hagy a piacot formáló és természetesen használó vásárló- és árusközönség számára. A lépcsőket övező díszrácsok, a Budapest-zászló ( piros-sárga-kék) trikolorját felhasználó színkód újraértelmezi és kiemeli a szerkezeti elemek egymáshoz való viszonyát. Mintha az az “önszerveződő” építészet valósulna itt meg, ami egyfelől “szerzőtársként” kezeli a piac későbbi tényleges szereplőit (beleértve a gyümölcsök, zöldségek, húsok spontán színorgiáját), másrészről átvesz elemeket olyan “amatőr” építészeti együttesek arculati elemeiből, mint amilyen például a Pap-szigeti csónakház-világ, vagy az őstermelők hobbikertjeinek “buherált” kerítésű, fészeres, szerszámkamrás miliője.

Összegzés

Rajk László épülete képes magába sűríteni olyan látszólag gyökeresen különálló kifejezési módokat, mint amilyen a klasszikus konstruktivizmus és a dekonstrukció mélyen intellektuális, elvont elméleti tartalma, illetve egy piac plebejus, demokratikus közönségének fésületlen, virulens, vitális közege. Ez az épület a használat során (mint ahogyan a főzés során egy jó vasárnapi húsleves különböző alapanyagai és ízei) fogja végső formáját, arculatát elnyerni. Bízom benne, hogy újszerűsége, vibráló kisugárzása pozitív fogadtatásra nyer abban a közönségben, akinek szól, és akinek ízlését, értékrendjét tükrözi.

Ez a cikk nyomtatásban is megjelent az Octogon magazin 16 - 2002/1. lapszámában

A lapszám tartalmából:


Megnézem Előfizetek



Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Az il Bacio di Stile irodái

Az il Bacio di Stile irodái

Felsőbb szinteken - Igazi nevezetessége az Andrássy útnak jó egy éve már az il Bacio di Stile luxusáruház. A nézelődők és vásárlók a kulisszák mögötti világot nem láthatják, viszont ha a következő cikket elolvassák, megnézik a képeket, akkor, ugyan fotók nyomán, de tehetnek egy sétát az irodaterekben is.

Interjú Dankházi András építésszel

Interjú Dankházi András építésszel

Kontextuális érzékenység. A Holcim Awards fenntartható építészeti világversenyén a fiatal alkotók számára létrehozott „Next Generation” kategóriában díjat nyertél a közelmúltban, ahol a „Szimbiotikus vízszolgáltatás és tájregeneráció” címmel beadott munkád valós problémára kínált megoldást. 

A Fondation Louis Vuitton párizsi múzeuma

A Fondation Louis Vuitton párizsi múzeuma

Mint egy széljegyzet. - Október második felében nyitotta meg kapuit Párizs új kortárs művészeti fellegvára, a Louis Vuitton Alapítvány székháza. A Párizs nyugati részén, a Bois de Boulogne-ban felépült székház évtizedes előkészítő munka után jöhetett létre. 

Hirdetés