Szigethy Anna figyelme az elmúlt két-három évben a változó városképhez való személyes viszony kutatására irányult.

Szigethy Anna figyelme az elmúlt két-három évben, a városi terekben megjelenő intimitással, a változó városképhez való személyes viszony kutatására irányult. Művészi kutatása színtere egy speciális képződmény, a lakótelep, amelyet a volt szocialista blokk városai: Budapest és Berlin viszonylatában vizsgált. Elsősorban a szenderdizált lakóterekre és az ott kialakult életminőségekre koncentrálta kutatásait, az építészet, a belsőépítészet és a tárgykultúra jellegzetességeit vizsgálva. Lakótelep projektjében a kontinuitásra esik a hangsúly, a szocilaista idők esztétikájának továbbélésére illetve a lakótelep-értelmezések és a lakótelepnek az urbanizációban, és a gazdasági-szociális viszonyokban betöltött szerepének változására koncentrál. 

fotó © Szigethy Anna

A művészi kutatás (artist research) elméleti kiindulása Marc Augé mára megkerülhetetlen elmélete a „nem-helyek” definiálása. Auge szerint a város nemcsak konkrét épületek halmaza, emberek élettere, hanem szimbolikus jelentőségű is; mindenféle akaratnak a kifejezője és reprezentálása. Az imagináció és a történelem helye, komplex szövet. Auge meghatározására támaszkodva, arra a külön identitás kialakulására figyel Szigethy, amely a városközponttól elszakított lakótelepeken kialakul, célja a közösségképződés követése, tárgyainak gyűjtése és bemutatása.

fotó © Szigethy Anna

Lokálisan két város: Berlin és Budapest háború utáni, szocialista időbeli építészetével foglalkozott, ahol szembeötlő volt a lakótelepek számának hirtelen megnövekedése. Magyarországon Dunaújváros, Pécs/Uránváros és Budapesten az óbudai lakótelepeken készültek illetve kerültek elő az installáció részletei, Berlinben az egykori Stalinalleeval, későbbi nevén Karl-Marx Alleeval foglalkozott. A városfejlesztés új és hirtelen felhúzott helyei egy új történelem konstruálásának színterei is lettek, a hagyományos városközpontok áthelyezével, vagy annak kísérletével beavatkozva az urbánus hagyományba.

fotó © Szigethy Anna

A lakótelep fénykora az 50-60-as évek volt, a második világháború pusztítása után a gyors lakásépítés megoldása elengedhetetlen volt az európai országokban. Ám a rossz minőségű anyaghasználat és a felfokozott tempó miatt számos kritika érte, és ezzel hanyattlása is kódolva volt. Soha be nem fejezett épületek és városrészek maradtak a nagy építési láz után. 

fotó © Szigethy Anna

Gyors lakáshozjutási periódus után a lepusztultság érzete és atmoszférája kapcsolódott a lakótelep-fogalomhoz, nem tudta betölteni az új, utópisztikus városrendezésbe vetett hitet, nemcsak a szocialista országokban, de Nyugat-Európa nagyvárosaiban is bukásra ítéltetett.  A berlini Karl Marx Allee arra is példa,  hogy a német egyesítés óta hogyan keresi helyét az új Berlinben. Karakteres és lakhatás szempontjából viszonylag kényelmes, elhelyezkedése emblematikus. A Karl-Marx Allee nemcsak egy valóságos, fizikai tér hanem szimbolikus jelentéseknek, mitológiának, történelemnek a kifejeződése egyszerre. Nemcsak elnevezése, története, a vele kapcsolatos irodalom, legenda és szimbólumkincs tartozik hozzá, hanem a szovjet elvtársakkal együttműködésben kidolgozott konkrét építészeti tervek, amelyeket viharos gyorsasággal építettek fel. Egyszerre élő mementója mindannak, amit a szocialista rendszer reprezentálni kívánt magáról Kelet és Nyugat felé (Berlin, a szocialista főváros reprezentatív főutcája), és megvalósulása több építészeti stílusnak, hagyománynak is. Sok lakóház, a kisebb pavilonok és különböző kereskedelmi céllal megvalósított épületek kifejezetten minőségi, modernista hagyományokat felmutató épületegyüttes. A feszített tempóban, gyakran átgondolatlanul, silányul megépített részei ellenére megvalósított egy jobb életminőséget olyan társadalmi rétegek számára, akiknek ez addig nem jutott osztályrészül.

A Fugában kiállított installáció különböző médiumokkal létrehozott elemekből áll: fotók, tárgyak, tervrajzok, könyvek, mind át- és megdolgozva. Ezek mind a modernizmus lázas lakótelep-építészetére és az odaköltözők közösségére reflektálnak, és igyekeznek megjeleníteni mindazokat a vágyakat, történeteket, elképzeléseket, amelyek ehhez az építészeti térhez kapcsolhatóak.  A hosszúkás, virágos terítők, amelyek kézművességre utaló, de géppel kivitelezett rajzolata tipikus szocialista dekorációnak tűnik. Mintázata közelről pixeles felbontású, míg messziről még organikus, burjánzó.  A minták aprólékosság és monumentalitás térképe leképezi a lakótelepek tervrajzát, és a hirtelen teremtett lakások otthonossgára törekvését is egyben. A tárgyegyüttesek a csendéletre mint képzőművészeti médiumra is reflektálnak (Karl Marx Allee házainak halljában készültek), olyan változó tárgycsoportok, amelyeket a házak lakói / használói komponálnak, állandó változásban vannak, mégis a megfigyelés és rögzítés által emelődnek be a kánonba.

Fuga – Budapesti Építészeti Központ
2015. október 16 – november 8.

http://szigethyanna.blog.free.fr
www.fuga.org.hu

forrás: sajtóközlemény




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Életre kelnek Frank Lloyd Wright meg nem valósult tervei

Életre kelnek Frank Lloyd Wright meg nem valósult tervei

Egy spanyol építész valósághű fotókat készít a klasszikus építész tervei alapján. 

Ilyen, amikor az építészhallgatók a Tokaji borvidéken alkotnak

Ilyen, amikor az építészhallgatók a Tokaji borvidéken alkotnak

Ilyen volt a 3. Hello Wood Építész Mustra.

Geometria a magasból: gyönyörű fotókon Barcelona

Geometria a magasból: gyönyörű fotókon Barcelona

Mogyorósy Márton drónfotói új perspektívából mutatják meg nekünk Barcelonát. 

Hirdetés