A járvány rámutatott arra, hogy a turizmusra épülő támogatási rendszer nem fenntartható.

Közös cselekvésre szólította fel a római hatóság a nagyvállalatokat, a római lakosokat és úgy öszességében Olaszország valamennyi lakóját. A turizmust térdre kényszerítette a koronavírus-járvány és a krízis következtében most egy újszerű megoldást alkalmaznának a történelmi örökség megőrzése érdekében. A szökőkutak, a szobrok, a történelmi terek és ősi az régészeti lelőhelyek helyreállítását és fenntartását közösségi finanszírozásból oldanák meg – írta a Bloomberg.

Tömegek a Spanyol lépcsőn – Fotó: Ilnur Kalimullin / Unsplash

A város első lépésként kétéves megállapodást írt alá a Confindustria-val, amely több ezer olasz céget tömörít egy szövetségbe. Van mire támogatást kérni, ugyanis Róma központjában mintegy 1430 hektárnyi terület képezi a Világörökség részét, amely a maga nemében a legnagyobb a világon. A műemlékek közül csak a Neptun-kút felújítása 230 000 eurót emésztene fel, a monumentális falrendszer fenntartása 70 millió euróba kerül, a város egyes közparkjainak (Villa Borghese, Villa Doria Pamphili) gondozási költségei pedig elérik a 200 000 eurót.

A kulturális örökség fenntartása Olaszországban összetett feladat, az olasz állam mellett kötelezettségeket ró az önkormányzatokra és egyes közintézményekre is. A római önkormányzat költségvetésének 2,4 százalékát fordítja örökségvédelemre, amely nem jelent problémát akkor, ha hasít a turizmus, idén azonban a World Travel & Tourism Council prognózisa szerint 9,9 millióval kevesebb turista látogat Rómába, mint tavaly.

Az állagmegőrzést azonban akkor sem lehet elodázni, ha kevesebb a turista. Luca Bergamo, Róma alpolgármestere úgy értékelte a helyzetet, hogy a városnak kötelessége a történelem mementóinak megőrzése, viszont a járvány megmutatta, hogy nem lehet kizárólag a turizmusból származó bevételekre apellálni. 

Bergamo szerint a város új szponzorációs megállapodása kísérleti jellegű projekt, eddig még nem volt olyan, hogy egy nem állami fenntartású egyesület a mostani formában vállalt volna részt az örökségvédelem finanszírozásában. 

A Confindustria tagjain kívül további magánadományozókat is várnak, egy nyilvános és átlátható pályázati rendszerben nyújthatnak be pályázatokat az általuk meghatározott helyszínekre, szobrokra vagy épületekre. A város a finanszírozásért cserébe megjelenést biztosít a helyi reklámanyagokban, valamit a cégek a logójukat is feltüntetik a finanszírozott helyszíneken.

Az újfajta adományozási rendszer kicsit a történelmi gyakorlat folytatása is. A 15. században a Medici család finanszírozta a Szent Péter-bazilika megépítését, de támogatták Leonardo da Vinci, Michelangelo és Raffaello munkásságát is. A Confindustria-megállapodással azonban létrejöhet a műemlékszponzorálás intézményesített formája, és Bergamo szerint a modellt a világ többi országa sem kerülheti el.

Vannak azonban kritikusai is az újfajta adományozói rendszernek, akik abban látják a problémát, hogy az új eljárás azt üzeni mindenkinek, a kulturális örökség eladható bárkinek, aki a legjobb ajánlatot teszi.

Mások szerint a megtépázott renoméjú cégeknek jó alkalmat kínálhat az új helyzet arra, hogy a kultúrán keresztül mossák tisztára magukat,

elég csak megnézni a BP példáját az Egyesült Királyságban, amely a Tate Modern finanszírozásából vette ki a részét nagyon sokáig. Amikor azonban a klímavédelmi aktivisták felemelték szavukat az ellen, hogy az éghajlatváltozás egyik fő felelőse a múzeum legfőbb szponzora, a régóta fennálló támogatási szerződést felbontották. 

Christer Gustafsson, az Uppsala Egyetem professzora szerint az teljesen nyilvánvaló, hogy a világ összes műemlékének fenntartására már nincs elegendő pénz az államkasszákban, és helyet kell adni a magánfinanszírozásnak is. Lehet azonban ennek hosszú távon negatív oldala is, az semmiképpen nem lenne jó, ha a közterek „privatizációja” ahhoz vezetne, hogy a városok egy részét elzárják a nyilvánosság elől, vagy esetleg olyan helyen is belépési díjat kell majd fizetni, ahol eddig nem kellett. Meg kell találni az egyensúlyt, a műemlékek nem válhatnak reklámfelületekké, de azt is látni kell, ha meg akarjuk őrizni a múltunk darabjait, akkor pénzre van szükségünk.




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Fotóművészeti reflexiók a Bauhaus magyar szereplőire

Fotóművészeti reflexiók a Bauhaus magyar szereplőire

Rómába érkezett a nagysikerű magyar Bauhaus fotókiállítás.

Várnai Gyula site specific fényinstallációja Rómában

Várnai Gyula site specific fényinstallációja Rómában

Egy barokk templomban mutatják be Várnai Gyula Munkácsy díjas képzőművész One of the Few Moments II című site- specific fényinstallációját.

Szentendre a kortárs magyar művészetet népszerűsítette Rómában

Szentendre a kortárs magyar művészetet népszerűsítette Rómában

A Szentendrei Szabadtéri Tárlat a Mirabilia Urbis fesztiválon járt.

Hirdetés