Hirdetés

Játszó beton

A négyes metró állomásait nem lehet megunni.

Betonra fókuszáló válogatásunkból nem maradhatnak ki a négyes metró állomásai. Az OCTOGON 2014/2-es, 110-es különszámát teljes egészében Budapest legnagyobb kortárs városépítészeti vállalkozásának szentelte. Galériánkban a 112 oldalas kiadvány képeiből adunk szokatlanul bőséges válogatást, amely csemege az építészeti fotó szerelmeseinek is. Bujnovszky Tamás fekte-fehér képsorozata 2012-ben 112 ezer kép közül a Sony World Photography Awards finalistái közé jutott.
 

 

A nemzetközi sajtót is bejárt, számtalan díjjal kitüntetett metróvonal generáltervezője, a Palatium Stúdió négy további irodával működött együtt, így az állomások egyedi karakterük dacára egységes sorozatot alkotnak. A vonal-jelleg hangsúlyozása alapvető célja volt a tervezőknek. A négyes vonal egyedisége abban rejlik, hogy nem visszatérő, uniformizált megoldások alkalmazásával éri el, az egységes arculatot; a tíz állomást a tervezés azonos szellemisége fűzi láncolattá.

Ránézésre a megállók egyáltalán nem hasonlítanak egymáshoz, sőt, a laikus utazóközönség inkább a változatosságon ámulhat. Van azonban egy közös szál, ami még csak nem is az első pillantásra szembeötlő látszóbeton felületek következetes alkalmazása, ez, úgyszólván csak következmény. A kiindulópont az állomások építésének technológiája volt, az úgynevezett nyitott technológia, ami lényegében azt jelenti, hogy ásnak egy hatalmas gödröt, megtámogatják, majd fentről belerakosgatják mindazt, amitől a gödör állomássá változik.

A szerkezet lelke a gödör kitámasztása, ami komoly statikával bíró szerkezetet feltételez. Alapesetben az állomás fölötti tér elvész, a közbenső merevítő födémlemezek elzárják a felszíntől. A bravúros gondolat, amit azután sikerült elfogadtatni a közlekedéstervező céggel is, az volt, hogy ezt a gödröt ne temessék vissza. A hátrányból előnyt kovácsolva használjuk ki ezt a teret, kerüljön ide attraktív vasbeton szerkezet, amely a peronok feletti jelentős magasságot látni engedi, és nem mellesleg  beengedi a fényt is a felszínről. 

 

 

A végeredmény tízféle impozáns, egyedi tartószerkezet, fantasztikus térhatás, és a látszóbeton felületek alkalmazásának nagy változatossága. A négyes metróvonal a kortárs építészet skanzene, a látszóbeton felületek legteljesebb hazai katalógusa. A vonal 2018-ban a Royal Institute of British Architects (RIBA) pályázatán az első 20 közé jutott. A helyszínen járt nemzetközi zsűri szerint: 

A Bikás Park megálló racionális tervezésétől egészen a Duna két oldalán található, kavargó mozaikokkal szegélyezett állomások lélegzetelállító belteréig minden helyszín különböző, anélkül, hogy elveszítené konzisztenciáját, amelyet többek közt a design-elemek, képzőművészeti alkotások és a grafikai tervezés is ad. A struktúra kreatív alkalmazása és a projekt különleges karaktere figyelemreméltó.

Az állomások mindegyike más és más felszíni viszonyokhoz alkalmazkodva, egyedi tartószerkezettel oldotta meg az oldalnyomás felvételét. Szerkezetkész állapotukban, zárófödém nélkül egészen drámai hatású terek jöttek létre, földalatti katedrálisokban bolyonghatott a látogató. A tervezők menet közben is szerveztek bejárásokat, így a városlakók is szokhatták az újfajta esztétikai élményt. A csupasz beton gerendázat látványa még inkább kiemelte, hogy egy vonal különböző megállói készülnek. A befejező munkák azután mindegyik állomásnak egyedi karaktert adtak a családon belül.

Kelenföld nagyvonalúan áttekinthető és funkcionális, ezt akkor értékeljük igazán, ha véletlenül a MÁV szeszélyéből meghagyott régi alagútba vetődünk.

 

 

A lakótelep közepére ékelődött Bikás park üvegkupolája alatt mozgólépcsőzni esztétikai élmény. Lent a látszóbeton falakon intarziás díszítés, a peronokat elválasztó paneleken gyerekrajzok. A peneles környezet sivárságával szemben itt a kortárs betonépítészet legjobb arcát mutatja. Ezen az állomáson kifejezetten jól sikerült az is, ami sajnos a többinél elmaradt, vagy megkérdőjelezhető: a felszín és az állomás kapcsolatának rendezése. 

 

 

A Bocskai út (Újbuda) látszólag szimpla állomás: se mélység, se fény felülről, hosszú téglalap a föld alatt – de épp e korlátozott lehetőségek mentén bomlik ki az egyik legegységesebb belsőépítészeti koncepció: üveg, fém, gerendába süllyesztett világítás itt megnyugtató harmóniába kerül.

 

 

A Móricz Zsigmond körtéri állomás a legszínesebb mind közül: színek és fények játékával kápráztat már az aluljáróban, és a vízszintes gerendázattal kitámasztott, templomi magasságú térben is. 

 

 

A Gellért tér és a Fővám tér ikertestvérek, és megjárták a külföldi szaksajtót világunk rendezetlenségét leképező, filozofikus rácsszerkezetükkel. A peronok dinamikusan áramló kismozaik burkolata, a design székek sora a legfuturisztikusabb állomásokká avatják a vonal két legmélyebb pontját. 

 

 

A Kálvin tér látványos és összetett, itt egyelőre kettő, a tervek szerint majd három vonal találkozik. „Kutyacsont” alakú tartószerkezetében az erők játéka képeződik le. A retrósárga időalagútban a 3-as vonal felé tartó, fejjel lefelé imbolygó tükörképünk a 21. század emlékét viszi tovább Kőbánya vagy Újpest felé, a mozaikkép pedig a fenti református templomra utalva a Psalmus Hungaricus kottáját rejti.

 

 

A Rákóczi tér szépen formált űrállomás – ívek és pöttyök, na meg a Rákóczi-birtokok neve a falba gravírozva. Itt a megtámasztást nem gerendák, hanem egy úgynevezett nyomott gyűrű szolgálja, ennek formája köszön vissza aztán a részletekben, például a fénykutak alakján. 

 

 

Az Erkel Színház nehezen bocsátja meg a mögé került állomást, mert ezzel végképp elveszett annak a lehetősége, hogy szűkös hátsó traktusa használhatóvá bővüljön. A II. János Pál pápa téri már viszonylag alacsony állomás, keresztben eltolt, párhuzamos gerendázattal.

 

 

És végül a Keleti pályaudvar, ahol a Móriczhoz hasonlóan megint egyiptomi templomok arányait idéző tér fogad a föld alatt, ezúttal szigorúan csak szürkében.

 

 

„Sokáig épült, drága, rossz a vonalvezetése, és rossz helyen vannak a megállók – szólnak a kritikus hangok. De ma már történetietlen a kérdés, hogy kellett-e nekünk ez a politikától nyálkás belvárosi bizsu, és ha igen, akkor miért nem. A négyes metró olyan, mint az élet: szép, rövid, és nincs semmi értelme. Egyvalamit nem ért kritika: a »betonságukat« bátran vállaló állomások építészeti színvonalát” – írtam 2014-ben a Magyar Narancsban.


Az idézet máig igaz. Budapest régóta erőlködik, hogy felkerüljön a világ építészeti térképére, sztárépítészeket is bevonva igyekszik imidzsét építeni. Miközben a föld alá rejtve itt van nekünk egy vitathatatlan építészeti csoda, ami egyaránt kivívta a laikusok és szakemberek csodálatát. 

 

 

Még több fotó a galériában!




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Játszó beton

Játszó beton

A négyes metró állomásait nem lehet megunni.

Beolvadni a hegyoldalba

Beolvadni a hegyoldalba

A portugál vidéken álló Na’Mora négyszögletes sziklák tömegeként, szinte észrevétlenül simul bele környezetébe.

Az Ég érintése

Az Ég érintése

Lakótelepi templom Brnóban – betonból.

Nincs találat!

Hirdetés