Hirdetés

Tér-törő

Lukács Andrea Tér-törő című mestermunkája a MOME Formatervező művész MA szakán.

Lukács Andrea a MOME Formatervező művész MA szakán készült mestermunkáját, a Tér-törő elnevezésű experimentális ülőalkalmatosságot az emotional design elméletére alapozva alkotta meg. A munkát a diplomázó leírásával közöljük.


Láthatatlan valóság

Szakdolgozatomban szerettem volna megkockáztatni egy olyan témakört, amely kihívásokkal teli és magába rejti valami újnak a felfedezését. Ezért a választott témám az illúzió lett. Ebben a témakörben kutattam, hogy az emberek miként érzékelik, illetve értelmezik az általuk valósnak vélt világot. Hol a határvonal az illúzió és a valóság között? Hosszas kutatás után az a megállapításom ezzel a jelenséggel kapcsolatban, hogy a valóság együtt jár az illúzióval, az illúzió pedig a valósággal. Nem lehet szétválasztani őket. Az a határvonal, amit annyira szerettem volna megtalálni olyan vékony és hullámzó, hogy emberi számára megfoghatatlan. Mégis létező.

A kutatásomat az illúzió körüljárásával kezdtem, a lehető legnyitottabban álltam hozzá, és minden előítélet nélkül vizsgáltam ezt a jelenséget. Olyan designmegoldásokat kerestem, ahol az illúzió megjelenik az alkotásokban és az érzéki csalódás is jelen van. Illetve, hogy mi emberek ezekre hogyan is reagálunk, reagálhatunk, ha kapcsolatba kerülünk velük – egy tervezési folyamat során ugyanis fontos tisztában lenni az emberek érzelmi reakcióival és a megalkotott végtermék, alkotás fogadtatásával. 

A kutatásom egyik legfontosabb konklúziója, miszerint az illúzió egy élvezet, melyet nem szabad túlzásba vinni, de megtagadni sem, hisz ez képes megszínesíteni életünket.

Ha tudatában vagyunk az illúzió jelenlétének, akkor a valóság egy részébe is bepillanthatunk. A tervezésem során az emotional design választ ad arra, hogy a fiziológiai öröm gondolatiságával megtervezett tárgyak hogyan is lesznek élvezetesek a felhasználók számára. Illetve a design, mint közvetítő eszköz hogyan is képes egy fogalomból kézzelfogható tárgyat megjeleníteni. Tudatában lenni annak, amit nem tudunk, a legnagyobb hatalom, karöltve a ténnyel, hogy illúzió vesz minket körül, melyet a természet alkotott meg. Számomra egyértelművé vált, hogy a megoldás a természethez való visszanyúlás lesz. Ezáltal tudok olyan tárgyakat alkotni, amelyek látványa, tapintása, illata, zaja, vagy épp íze ösztönös, zsigeri reakciókat vált ki a vele kontaktusba lépő személyből. Ha ezt el tudom érni, akkor megalkothatok egy olyan tárgyat, amely ugyan illúziót teremt, de ha kapcsolatba lépünk vele, akkor a valóság színtere is megnyílhat előttünk.


Tér-törő 

Mindezekből kiindulva a mestermunkám egy experimentális ülőalkalmatosság, amelyet az emotional design elméletére lett alapozva terveztem meg.

Egy tárgy, ami szavak nélkül is képes mesélni magáról, és bemutatni egy olyan fogalmi dolgot, amit nehéz szavakba önteni.

A design eszközeivel jelenítettem meg az illúziót, ami sokszor körülvesz minket, de mégsem vagyunk tudatában annak jelenlétével.
 


Az illúzió vizualizálására tehát a válaszom egy olyan ülőalkalmatosság lett, ami megtöri a teret és képes mesélni magáról. Illúziót teremt maga körül, valami ismeretlen, számunkra nem ismert dolog képét nyújtja, de mégis emlékeztet valamire. Megjelenése vonzó, textúrája csábító, közelebb vonz magához és interakcióra invitál minket. Azonban az az illúzió törés és annak az átélése csak az ülés mozzanatával jön létre, amikor megtöri a teret a forma átalakulásával. 

Egy folyamat zajlik le, aminek részesei lehetünk, vagy külső megfigyelőként lehetünk tanúi. Az első mozzanat a találkozás, amikor a látvány meglep, sokkol, elvarázsol, vagy épp magával ragad. Így közelebbről is megvizsgálja a szemlélő, hogy pontosan mi is ez a számára ismeretlennek kinéző tárgy, vagyis interakcióba lép vele. A látványnak köszönhetően megszületik az interakció, az érintés, majd a használat. Használat közben az ülés lesüllyed a váz tartószerkezetére, felvéve annak szögét. A bútor elején, illetve hátsó részén a szálak megemelkednek ezzel megvillantva a tartószerkezetét a rejtélyes ülőalkalmatosságnak. Majd a kontaktus megszakítása után a bútor visszanyeri eredeti formai kialakítását.
 


A folyamat egyszerűsége, eltérése a megszokottól, egy új élményt hoz a bútorral kontaktusba lépő személynek. Egy benyomást hagy a távozás pillanatában, egy emlékképet a történtekről. Összességében egy olyan bútort terveztem, ami kommunikál, látványa és működése megmozgatja a fantáziánkat. De azt, hogy pontosan mit is mesél, vagy hogyan értelmezik azok, akik részesei az élménynek, teljesen személyfüggő.
 

Elméleti konzulens: Dr. Szentpéteri Márton 
Témavezető: Juhász István 
Konzulens: Féja Dorottya

 

MOME | Web | Facebook | Instagram 

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Szubjektív Makovecz jegyzetek

Szubjektív Makovecz jegyzetek

Építészeti szótár a makoveczi életmű kulcsfogalmaihoz

Színek és árnyékok

Színek és árnyékok

Fejérdy Tamás iránymutatásai a történeti épületek homlokzati színezéséről

Tégla újragondolva

Tégla újragondolva

A Triplex Confinium nemzetközi pályázata Jimbolia (Zsombolya, RO) egykori téglagyárának területén kialakult tavak környezetének kulturális rehabilitációjára.

Hirdetés