Re-kagyló

Kagylóhéjból készített burkolólapot a Bureau de Change.

Katerina Dionysopoulou és Billy Mavropoulos által alapított londoni Bureau de Change Architects iroda munkáiban az építészet gyakorlatiassága és formalitása a színházi világgal, a játékossággal és az innovációval ötvöződik. Az építésziroda a másodéves üvegművész-hallgató, Lulu Harrison kagylóhéjból készített bioüvegéből alkotta meg Thames Glass néven a különleges színű, mintázott lapok sorozatát.
 

 

Lulu Harrison a bioüveget őrölt quagga kagylóhéjból és helyi homokból, fahamu felhasználásával hozta létre. A burkolólapok készítését, az anyag várható tulajdonságait az építészpáros az üvegművésszel közösen vizsgálta a gyártási folyamatokat megelőzően, amelynek eredményeképp létrehoztak egy teljes sorozatot a bioüveg-alapanyagú, homlokzatok burkolására alkalmas csempékből. Változatos mintázatát a 19. századi, londoni terrakotta kéményedények ihlették.

 

 

A csempelapokat a London Craft Week részeként, a Beautility: How Fusing Beauty and Function Can Change the World című kiállítás keretein belül mutatták be. „A Thames Glass-ben megvan mindaz, ami a fenntartható építészet állandó burkolóanyagává teheti a jövőben. (…) Az üveg már eleve egy fenntartható anyag, hiszen korlátlanul újrahasznosítható. A Thames Glass viszont még ennél is több: helyi hulladékból készül” – magyarázza Mavropoulos.

 

 

A bioüveg első darabjai vázák, kancsók, kiöntők voltak. Általuk ismerte meg alkotójuk az anyag számos tulajdonságát. Harrison aztán a Bureau de Change irodájával együttműködve terjesztette ki a bioüveg felhasználási lehetőségeit az építészetben is. A Dionysopoulou és Mavropoulos által hozzáadott design a 19. század közepi Londonhoz, a Royal Doulton manufaktúra díszes kéményedényeihez kapcsolódik.

 

 

A lapok elkészítése három Temze-parti fogadó újjáélesztését is magával hozta: a Bureau de Change a Thames Glass-t használja különlegesen megvilágított homlokzati burkolatként mindhárom épület esetében. A stúdió így próbálja meg visszacsempészni a Temze-lápvidék nyilvánosházainak letűnt építészeti értékeit a vízparti negyedbe.

 

 

A kézzel készített bioüveg felülete természetes hatású, egyedi színű. Legelőnyösebb tulajdonságai mégis kihívást jelenthetnek a hosszútávú, széleskörű felhasználásban, hiszen az anyagminőség stabilitása bizonytalan: minden darab különböző, anyagjellemzőik nehezen vizsgálhatók, általánosíthatók. „A lapoknak megvan a saját textúrájuk, ami a fénnyel gyönyörű összhangba kerül. (…) Az anyag – szemcsésségével együtt – mélységet kap az öntési folyamat során, ami jól kiemeli viktoriánus motívumvilágát” – folytatja az ismertetést Mavropoulos.

 

 

A Thames Glass egy újabb lépés a fenntartható építészet felé. Kíváncsian várhatjuk a Temze-parti kocsmák rekonstrukciójáról és egyúttal a bioüveg hosszútávú viselkedéséről szóló további beszámolókat. Abból már pontosabb következtetésre juthatunk, vajon a környezetbarát üvegcsempe a jövőben tartós szerepet kaphat-e az architektúra pódiumán.

 

 

Bureau de Change | Web | Instagram
Lulu Harrison
 | Web | Instagram

 

 

Forrás: DeZeen

 

 

További képek a galériában!




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Milliárdos nyereséget termelhet a Gellért-hegyi sikló

Milliárdos nyereséget termelhet a Gellért-hegyi sikló

A sikló váltaná ki a Citadella turistabusz-forgalmát.

Családi ház workshop

Családi ház workshop

Hat építész hat családi házat tervezett kötetlenül, merev szabályok és költségplafon nélkül.

Zöldülnek a városok, és ehhez kellett a koronavírus

Zöldülnek a városok, és ehhez kellett a koronavírus

Folyamatosan vezetik be a zöldítő intézkedéseket.

Hirdetés