Hirdetés

Paradigma Ariadné: Gellérthegyünk

A Gellérthegy oldalába lépcsők kerülnek. Lépcsők, amik nem vezetnek valahonnan valahová, hanem amelyek események terei.

Hirdetés

A Gellérthegy a Magyarországot uraló mindenkori hatalom kiürült és jelentéktelenné vált játékszere. A gyenge lábakon álló magyar büszkeség be nem váltott reménysége, a megépítése pillanatában elavult hadászati műtárgy, a soha-nem-volt nemzeti panteon, a felszabadító-elnyomó hatalom által emelt, de mára már semleges Szabadság-szobor természettől részben elhódított otthona. Egyszerre a legvadabb fantáziák bölcsője és a legprofánabb városi funkciók gyűjtőhelye. A turisták pislognak csak le onnan.



Budapesten két képződmény rendelkezik a történeti és társadalmi túlterheltség ezen szintjével: a Várhegy és a Gellérthegy. Ez a kettő hibrid tárgy a természeti és az épített környezet határán nem tud jelentéktelen lenni. Míg azonban a Várhegy nemzeti jelentőségű épületek szimbolikus gyűjtőhelye, addig a Gellérthegy a mostohatestvér. Nem véletlenül bír a mai napig kiemelt természeti védettséggel is, és otthona megannyi nővény és állatfajnak. Nem tudott senki olyan mértékű átalakítást végezni rajta az építések és háborúk különböző eszközeivel, mint a szétfúrt, szétbontott, szétlőtt és megkopasztott Várhegyen.



Javaslatunk lényege, hogy a Gellérthegyet időszerű nem kitennünk ennek és ezért mi, a város polgárai megfosztjuk mindentől, ami többet jelenthet, mint egy hegy a maga természeti csodálatosságában. Megfosztjuk attól, amely többet és mást szolgálhat annál, hogy saját jóllétünknek, szórakozásunknak, együttműködésünknek helye legyen a jövőben.



A Gellérthegy oldalába lépcsők kerülnek. Lépcsők, amik nem vezetnek valahonnan valahová, hanem amelyek események terei. Így a létrejövő lépcsőszakaszok formájukban lépcsők, de nélkülözik azt az ideát, miszerint vezetniük kell valahová.  Olyanok, mint egy Gellérthegy Citadella és Szabadság-szobor nélkül. 
A lépcső ideamentes formáját a lépcső használója töltheti meg tartalommal.
Mi töltjük meg tartalommal.
Én töltöm meg tartalommal.

Hogy mindez létrejöhessen a hegy tetején álló építményeket kövenként bontjuk el. Ez egy megterhelő folyamat, a kezeink évszázadokat tartalmazó anyagot mozgatnak, hogy a bontásból eredő darabokból a lépcsők építőanyaga lehessen. Számunkra az emlékeket nem a forma, hanem a tett és anyag hordozza onnantól kezdve. Így eltűnik minden a Gellérthegy tetejéről, ami valaha volt, de nem lesz ott semmi abból, ami valaha lesz. Sem már összeomlott, sem pedig még fel nem épült rendszerek szimbolikus helyeként nem szolgál többé.

Ebben a folyamatban a szobor eltűnése a legnehezebb pont. Miközben dől, vegyes érzelemmel nézzük. Mindannyiunk küszködik valamivel, egyesek a Szabadság-szobor emlékével, mások a szabadsággal vagy a szobordöntések emlékével. Egy dologban értünk egyet, hogy szabadok vagyunk feláldozni a szabadság szobrát egy szabadabb szabadságért. Mert ebből a szoborból a lépcsősorok fém kötőeleme lesz. Úgy ahogy itt írva van: a Citadella elbontásából származó köveket egymásmellé helyezzük, a közéjük vésett mélyedésekbe kapocsként az olvasztott Szabadság-szobor kerül, hogy összetartsa a lépcsőt.

Az ideológiailag túlterhelt anyag – a kő és a bronz – ideológiailag semleges formát vesz fel, üres lesz. Ürességében válik használhatóvá vagy használhatatlanná számunkra ha a Gellérthegyre érkezünk. A lépcső anyagában benne lesz annak a múltnak az emléke, ami formálni kívánt minket, de a belőlük létrejött új formában ott lesz a jövő lehetősége, amit formálni tudunk. 

Ez a lépcső nem jelentéktelen, csak jelentősége nem determinált. Lehet fontos, lehet kevésbé fontos, de egyesek számára lehet teljesen jelentéktelen is. A lépcsőkkel kapcsolatban éreznünk semmit sem kell, de mindent lehet. Így válik a formája szentté, mert bármilyen erő, amely a jövőben ráolvasással kíván megszilárdítani egy kiemelt jelentést, az a formálhatóság szentségét töri össze ezzel a gesztusával. 
Nem a semmi az, ami így létrejön, hanem a lehetősége mindennek, amit megteremthetünk. A személyes legendák, mítoszok, történetek és a történelem tere lesz a Gellérthegy. 

Míg a hegy oldalában lévő lépcsősorokat birtokba vesszük, addig Budapest egyik legmagasabb pontján, a Citadella és a Szabadság-szobor helyét lassan a bejárható természet tölti ki. Nem uralja a város tetejét többé semmi. A Gellérthegy alján elinduló ösvények a maguk természetességében folytatódnak és találkoznak össze legfelül.  A különböző nemes és invazív fafajok néhány év alatt befutják a hegytetőt és egyszer majd úgy tűnik mintha mindig így lett volna. Rókák szeme világlik a sűrű sötétben azok felé, akik feltévednének oda egy késői órán.
Javaslatunk célja volt eldönteni végre mindent nem egyszerre és nem mindenkorra.

http://paradigmaariadne.com/

forrás: sajtóközlemény

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Évtizedek után újra látogatható lesz a Citadella

Évtizedek után újra látogatható lesz a Citadella

Újjászületik az erőd és környezete.

A Paradigma Ariadné a legjobb New Generations irodák között

A Paradigma Ariadné a legjobb New Generations irodák között

A New Generations platformon szereplő irodák közül hetet választott ki az ArchDaily.

Építészeti stúdió és design brand az idei Highlights of Hungary jelöltjei között

Építészeti stúdió és design brand az idei Highlights of Hungary jelöltjei között

Biogazdaság, hátizsák vagy esetleg egy építészeti stúdió lesz a befutó? Inspiráló alkotások a hazai kreatív világból, szavazni február 10-ig lehet.

Hirdetés