Kortárs gótika – A hatszáz éves Mária Magdolna Torony és tavaszi kiállítása.
Buda legkorábbi, Nürnbergi Krónika-beli 1493-as ábrázolásán három torony emelkedik ki a látképből: a budai vár és a Mátyás-templom 13. századi tornyai mellett az akkor még fiatal Mária Magdolna-templom is képviselte magát, mely a 15. század végén nőtt ki az ott álló magyar kápolnából.
A Torony tavaszi kiállítás-sorozatát Szolnoki Csanya Zsolt és Závorszky-Simon Márton páros tárlatával kezdte, amely május 1-jéig látogatható.
A török megszállás idején sokáig az egyetlen keresztény templom volt a Várnegyedben, megosztva használták katolikusok és protestánsok, míg muzulmán imahellyé nem alakították. Buda visszafoglalása után a ferencesek templomaként működött, de a rend feloszlatásakor ismét bezárták.
A templom Budapest 1944-1945-ös ostromában súlyosan megrongálódott, 1950-ben pedig – az egyházellenes politikai rendszer vezetőinek döntése alapján – lebontották azt, csak a helyreállított tornyot hagyva meg belőle. A késő gótikus stílusú Mária Magdolna Torony 2017-ben nyílt meg újra: a Kapisztrán tér legrégibb épülete azóta kilátóként funkcionál.
  |
Oldalkápolnájában rendhagyó módon kortárs kiállításokat is fogad közel 600 éves falai közé lehetőséget adva olyan alkotóknak, akik képesek megragadni a hely szellemiségét. A Torony tavaszi kiállítás-sorozatát a költőként indult Szolnoki Csanya Zsolt (1962) és a fiatalabb művészgenerációhoz tartozó Závorszky-Simon Márton (1988) páros tárlatával kezdte.
Két ösztönös alkotóról van szó, akik tudatosan figyelmen kívül hagyják az aktuális képzőművészeti trendeket, inkább saját mélyükből merítenek, gyakran szakrális-szimbolikus képekben gondolkodnak; alkotásaik élni kezdenek a templom súlyos boltívei alatt, gótikus kőkeretet kapnak.
  |
A két művész útja sokban hasonlít a torony viszontagságos történelméhez, mindkettőjük alkotói tevékenységét az alkotás-pusztítás-újjáépülés körforgása jellemzi. Závorszky égett rózsákból, Csanya Zsolt foszló rongyokból építkezik és pusztít egyszerre; meggyötörten őszinte alkotásaik pedig legalább annyi történetet hordoznak, mint a Mária Magdolna Torony háborúkat túlélő csupasz kőfalai.
„Szolnoki Csanya Zsolt és Závorszky-Simon Márton képeinek anti-esztétikuma a valótlanság tagadásából ered.”
– fogalmazza meg Molnár Eszter művészettörténész, a kiállítás kurátora.
„Mert a le nem glettelhető gazdag dekorativitású roncsolódások, hibák és felületsebek nem szégyellik a lét szükségszerű esetlegességeit és esendőségeit; így válnak bensőséges vallomásokká és egyben életigenlő művészi küzdelmük lenyomataivá.”
A Rongyok, virágok című kiállítás két olyan festő világának műveiből válogat, akiktől nem áll messze a spiritualitás és a hit – akár saját magukba, akár a túlélésbe vetett hit –, így szervesen illeszkednek a Mária Magdolna Torony és a közeledő húsvét szellemiségéhez is.
Forrás: sajtóanyag
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
