Hirdetés

A móló lebeg, és az ember a vízen jár

Izgalmas film készült Christo Javasev vízen járós projektjéről, amelyet megnézhetsz a Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon.

Idén hatodszor rendezik meg a Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivált, a repertoárban olyan egész estés, kreatív dokumentumfilmek szerepelnek, amelyeket csak itt és ekkor vetítenek Magyarországon. A dokumentumfilmek között építészeti ihletettségű is van, bemutatják az osztrák Andrey M Paounov rendezte Úszó sétány (Walking on Water) című filmet, amely Christo Javasev bolgár művész egyik projektjét mutatja be. Megnéztük a filmet és ajánljuk mindenkinek, aki szeretne betekintést nyerni a tervezési és megvalósítási folyamatokba, közben pedig megismerni az ellentmondásos Christo Javasevet.

A vízen járó Christo Javasev - Forrás: Art Strategies

Művészet vagy üzlet, tehetség vagy ügyesség?

Ez a kérdés sokakban felmerül akkor, amikor a 81 éves Christo Javasev projektjeit elemzik, aki installációról és a land art területén végzett munkásságáról ismert, műveinek elkészítésében pedig felesége, Jeanne-Claude Denat de Guillebon is közreműködött. Projektjeikhez politikai jártasságra, nagy szervezőkészségre és pénzbevonó képességre egyaránt szükség volt - olvasható a wikipédián, ugyanis iszonyú pénzeket emésztettek fel az alkotásai. Minden műhöz csatoltak egy reklámkampányt, amely kiállításokból, reklámspotokból, dokumentumfilmekből és könyvekből állt, és eleve az alapötlet sem volt kis volumenű. A házaspár 1969-ben például Sydneyben becsomagolta a tengerpartot, Miami közelében 1983-ban bekeretezték a szigeteket (Surrounded Islands), de 1995-ben a Reichstag is megkapta a maga csomagolópapírját. A csomagolás motívuma Christo-nál kezdetben a hagyományos műalkotás fogalmának idézőjelbe tételét jelentette, a későbbiekben azonban környezetkritikai jelleget is kapott.

A házaspárnak az elmúlt 50 évben 23 műalkotása valósult meg, negyvenhétre azonban nem kaptak engedélyt. Jeanne-Claude 2009-ben elhunyt, ezzel pedig egy időre Christo is visszavonult. 

Bekeretezett szigetek - Fotó: ChristoA becsomagolt Reichstag - Fotó: Christo

A nagy visszatérés

"Minden projektünk művészi alkotás. És valamennyi teljesen haszontalan. A létezésüket annak köszönhetik, hogy Jeanne-Claude-dal meg akartuk valósítani őket" - hangzik el a filmben Javasev egyfajta önkritikája.

A The Floating Piers néven ismertté vált művet Christo Javasev feleségével kezdte tervezni 1970-ben, több országban meg akarták valósítani, de nem kaptak rá engedélyt. A művész aztán 2013-ban leporolta a terveket. A 220.000 polietilén kockából készült lebegő mólók sétányt alkottak az olasz Alpok lábánál fekvő Iseói-tó tükrén 2016. június-júliusában, így a látogatók kényelmesen, "aranyjárdán" sétálhattak át a szárazföldön lévő Sulzano faluból a közeli szigetekig. Andrey M Paounov dokumentálta az egész folyamatot, a tervektől egészen látogatók előtti megnyitásig. 

Fókuszban az ember

Paounov filmjét 2019 márciusában mutatták be, a rendező pedig nem teketóriázott, rögtön bedobott bennünket a gyorsan mozgó, feszültséggel teli alkotói folyamatba, láthatjuk, hogyan folyt a munka Christo műhelyében. A kreatív koncepció bemutatása mellett Paounov azokat a problémákat sem hallgatta el, amelyek egy ilyen nagy méretű projekt során elkerülhetetlenek. A filmben Javasev mellett láthatjuk közvetlen munkatársát, az operatív igazgató Vlagyimir Javacsovot, ahogy közösen próbálnak megbirkózni a nem megfelelő építőanyagok, a rossz időjárás és az olasz kormány bürokráciája okozta akadályokkal. Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá válik, milyen gyorsan le lehet küzdeni például a botladozó bürokráciát azzal, hogy egy türelmetlen híresség latba veti a súlyát.

Márpedig Christo igazi szupersztár, hatalmas kultusza van rengeteg rajongóval, akikkel közvetlenül viselkedik, szívesen fotózkodik az utcán utána szaladó szakácsokkal, vagy akár az iskolásokkal. Az iránta érzett rajongás kiderült akkor is, amikor sokkal többen voltak kíváncsiak az alkotására, mint amivel eredendően kalkuláltak (több, mint egymillió ember gyalogolt végig a lebegő mólón), végül a hatóságokhoz kellett fordulniuk, nehogy tömegbaleset legyen a zsúfoltságból. Látszólag a piers-i projekt van a film fókuszában, ugyanakkor a rendező sokkal inkább a művészre és az emberre helyezte a hangsúlyt, ebben pedig egyszerre van jelen a precíz és gondos alkotó, valamint a sokszor elviselhetetlen, tanácsot el nem fogadó karakter, aki nem rest elmebetegnek titulálni a munkatársait.  

Ugyanakkor érti és alkalmazza is a humort, jólesően fogadja a közönség szeretetét és könnyen feltalálja magát gyermekek között is. A technológiával nem boldogul ("gőzöm sincs, hogyan kell bekapcsolni egy számítógépet"), szereti az igazi dolgokat, az igazi esőt, a szárazságot, az igazi félelmet és az igazi örömöt. A filmkockákon megelevenedik az intenzív művészi munka, az azzal járó türelmetlenség és bonyolultság, amelyek elszenvedője és aktív résztvevője Vlagyimir Javacsov, aki kénytelen tűrni és elviselni főnöke frusztrációit, hogy aztán munkakapcsolatunk egyfajta természetes dinamikájaként egymással ordítsanak vagy lássák el a másik baleseti sebeit.

A nehézségek leküzdése után aztán jött a siker: a The Floating Piers Christo újabb rajongott projektje lett. Paounov kamerái tökéletesen rögzítik a vízen lebegő aranyjárdát, légi felvételekkel megmutatják annak viszonyait a szépséges Iseo-tóhoz, mindemellett aprólékosan, de nem erőszakosan és túlmagyarázva tárják elénk a tervezői folyamat valamennyi szépségét és bosszúságát.

A film előzetesét itt nézheted meg:




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Nők a Bauhausban

Nők a Bauhausban

Ez volt az első oktatási intézmény, amelyet nyíltan látogathattak nők, ám a feltételek itt sem voltak egyenlőek.

Ezt az öt filmet nézd meg az Építészeti Filmnapokon!

Ezt az öt filmet nézd meg az Építészeti Filmnapokon!

Március 7. és 10. között újra Budapesti Építészeti Filmnapok a Toldiban.

Hirdetés