Hirdetés

Megújult a Málnai Béla tervezte Mende-villa.

Egy értéket képviselő épület felújításának nemcsak a tervezése, de megvalósítása is komoly kihívást jelent. A feladat különlegességét fokozza, ha egy modern villáról van szó, és a korszerűsítés mellett a bővítés igénye is felmerül. Kovács Csaba munkatársaival oly módon nyúlt az épülethez, hogy az eredeti karakter megmaradt, sőt tovább erősödött.

Fotó © Bujnovszky Tamás

Az évek múlásának sajátos vetülete, hogy lassan az egész 20. századot törté-nelmi távlatból szemléljük. Az építészet szempontjából rendkívül sokszínű és gazdag századelő után a két világháború közötti időszak, valamint az azt követő évtizedek is egyre inkább az örökségvédelem fókuszába kerülnek. Az intézményesített értékőrzés beavatkozására – legyen az állami vagy önkormányzati szintű – sok esetben szükség van, hiszen például a modern mozgalomhoz kötődő, harmincas években született alkotások is kitartóan közelítenek az évszázados jubileum felé. Közülük számos épület megőrizte eredeti arculatát, az értéket képviselők egy része védelemben részesült, jó néhányat pedig – különösen a lakóházak közül – a felismerhetetlenségig átalakítottak az elmúlt évtizedekben. Ez utóbbi csoportból született újjá egy kevésbé ismert modern villa a II. kerületben.

Fotó © Bujnovszky Tamás

Pasarét, Törökvész és Vérhalom területe a két világháború között intenzíven kezdett beépülni, döntően szabadon álló kisebb társasházakkal, a hegyoldalakon pedig exkluzív villákkal – a korszak kettősségét tükrözve, késői historizáló vagy modern felfogásban. Részben ennek köszönhető, hogy a nemzetközi színvonalat elért új magyar építészet korabeli jeles alkotásai ebben a térségben csoportosulnak. A Lechner Ödön és Lajta Béla tanítványaként, premodern alkotóként induló Málnai Béla (1878-1941) nevéhez is több lakóépület kötődik ezen a környéken. Az egykori Biai úton – a mai Orló utcában – található, Mende László bankár és felesége számára állandó lakóhelyként tervezett, 1931-ből származó ház mutatja legtisztábban az építész kortárs olasz törekvések iránti nyitottságát.

Fotó © Bujnovszky Tamás

Érdemes összehasonlítani a szomszédos, historizáló jellegű épülettel, amely az előbbivel egy időben, 1931-32 között készült Nádas Viktor és neje részére. Mindkét Málnai-házra egyaránt jellemző a tömbszerű formálás és az árkádíves teraszok alkalmazása, azonban az utóbbinál szembeszökő a korlátok és oszlopfők részlet- gazdag, historizmusban gyökerező kialakítása. Tovább tágítva a kört, Málnai Béla további, ezen évekből származó villái is a késői neobarokk szellemében készültek, például a Garas vagy a Guyon Richárd utcában – mindez jól mutatja a korszak egymás mellett élő és ható, több építész életében keveredő áramlatait.

Fotó © Bujnovszky Tamás

Az Orló utcában álló Mende-villa a világháború utáni évtizedekben sátortetőt, ívelt korlátokat és silány nyílászárókat kapott. A munkák megkezdése előtt évekig üresen állt, több beázás keletkezett. Ebből a lehangoló állapotból indult el a közös gondolkodás, amelynek során a megrendelő fokozatosan azonosulni tudott az eredeti szellemiséget megőrző-visszaállító tervezői alapállással. A közelmúltban lezajlott felújítás erénye, hogy az épület eredeti, letisztult karaktere felfrissült, sőt – alig észrevehetően – új elemekkel gazdagodott, amelyek kiegészítik, erősítik a modern arculatot. A lejtős domboldalban elhelyezkedő ház közel szimmetrikus alaprajzához eredetileg aszimmetrikus formálás társult: az északnyugati oldalon nyíló bejárat és lépcsőház kubusa túlnyúlt az emeletes, lapostetős főtömegen, kijáratot biztosítva a tetőteraszra, délkeleten pedig az üvegfalú télikert türemkedett ki. A felújítás során a hátsó homlokzat emeleti terasza beépült, az eredetileg csupán lépcsőnek és cselédszobának helyet adó tetőszinti felépítmény szimmetrikussá egészült ki; az északi oldalon lehetőség nyílt egy védett, intim erkély létrehozására, amely egy önálló lakosztályhoz csatlakozik.

Fotó © Bujnovszky Tamás

A korszakban kedvelt fekete-fehér párosításra utalva, a homlokzatokon antracit színezés jelzi a bővítéseket, amelyek az utca felől alig észrevehetőek. Meghatározó elem a középtengelyben elhelyezett, filigrán pilléreken nyugvó, árkádíves vasbeton erkély, amelynek sajátos ízt ad a földszinten az alátámasztásoktól eltartott, mészkőből újraépített tömör mellvéd. Az elhasználódott műkő lépcsők és lábazatok kőből épültek újjá, így a ház megjelenése egységesebbé vált.

Fotó © Bujnovszky Tamás

Megújult a vízszintes osztású üvegfallal határolt télikert is, amely a nappalihoz kapcsolódó, pihenő funkciót kapott; az eredetileg virágablakként kialakított szerkezet korszerű függönyfalra emlékeztető, egyedi konstrukcióként született újjá. A villa reneszánsz palotákat idéző hangulatának fontos kellékei voltak a hálószobák zsalugáterei, ezeket a tervezők tolható formában fogalmazták újra. A nyílászárók közül két eredeti, kapcsolt gerébtokos ablak maradt meg az étkezőben, a többit háromrétegű üvegezésű szerkezetre cserélték. Ezek a finom módosítások kielégítik egy energiahatékony családi házzal kapcsolatos elvárásokat, ugyanakkor a jellegzetes elemek visszaállítása, kortárs áthangolása révén őrzik a régi szellemiségét is.

Fotó © Bujnovszky Tamás 

Az épület térosztása nagyrészt megmaradt; az alagsor a hátsókert felé, a terepszint alatt bővült, padlószintje egységessé vált. Az eredeti koncepció időtállóságát mutatja, hogy a Málnai-féle funkcionális elrendezést könnyen összhangba lehetett hozni a jelenlegi megbízói igényekkel. A földszinti előtérből néhány lépcsőfok eltolással nyílik a ház központi tere, a teraszkapcsolatos nappali, amelyet könyvtárszobaként alakítottak ki. A belső terek új, meghatározó eleme a markáns mintázatú, európaidió-faburkolat, amely a falakon, a beépített bútorokon, a lépcsőkön, a térelválasztókon egyaránt megjelenik; áttételesen az építés korára utal, ugyanis sok más korabeli házban fellelhető, kedvelt anyag volt. A fürdőszobákat a kerámia és a kő hűvös eleganciája uralja, néhol jelzésszerűen feltűnik a lakóterek faburkolata. Az enteriőr egyszerű, letisztult vonalvezetésével illeszkedik a külső geometrikus megjelenéséhez. A felújítás high-tech oldalát a hőszigetelt épületburokhoz társuló hőszivattyús, alacsony hőmérsékletű mennyezetfűtés képviseli.

Fotó © Bujnovszky Tamás

Újjászületett, kitisztult a kert, teret adva az épület feltárulásához, amelynek eredeti karakterét sikerült úgy megőrizni, hogy a ház közben kortárs elemekkel is gazdagodott, amelyek a meglévővel harmonikus egységet alkotnak. A Mende-villa felújítása ilyen értelemben túlmutat önmagán, példát adva az egészséges kompromisszumokon alapuló, értékőrző megújulásra.

Az épület eredeti tervezője: Málnai Béla (1931)
Építész, belsőépítész vezető tervező: Kovács Csaba (NART Építész Műterem Kft.)
Építész munkatársak: Molnárka Gergely, Bartha István, Gyuris Eszter
Belsőépítész munkatársak: Gyuris Eszter, Debreczeni Péter, Vitáris László
Kerttervező: Neumann Zsuzsanna
Tervezés: 2011-2013
Kivitelezés: 2012-2015
Szintterület (bruttó): 811 m2

Szöveg: Garai Péter
Építész: Málnai Béla (1931); Kovács Csaba

A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON magazin 2015/4-es lapszámában.
A cikk online megjelenését az INTERNORM Kft. támogatta.

 

Ez a cikk nyomtatásban is megjelent az Octogon magazin 121 - 2015/04. lapszámában

A lapszám tartalmából:

Sorsok Háza, Sou Fujimoto, kilátó Galyatetőn, Lauder Óvoda


Megnézem Előfizetek



Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Budapest rejtőzködő téri világát tárja fel egy új könyv

Budapest rejtőzködő téri világát tárja fel egy új könyv

Szövényi Anna Budapesti terek című könyve a Terc kiadó gondozásában jelent meg.

Kié a tér az ülésed mögött?

Kié a tér az ülésed mögött?

Hogyan irányítják az életünket a birtoklás rejtett szabályai?

Közösségi tervezéssel újul meg egy kedvelt pesti tér

Közösségi tervezéssel újul meg egy kedvelt pesti tér

A ferencvárosi Markusovszky tér 9000 négyzetméteren változik, a projekt a TSPC tervezőinek bevonásával készülhet.

Hirdetés