Megújult a Málnai Béla tervezte Mende-villa.

Egy értéket képviselő épület felújításának nemcsak a tervezése, de megvalósítása is komoly kihívást jelent. A feladat különlegességét fokozza, ha egy modern villáról van szó, és a korszerűsítés mellett a bővítés igénye is felmerül. Kovács Csaba munkatársaival oly módon nyúlt az épülethez, hogy az eredeti karakter megmaradt, sőt tovább erősödött.

Fotó © Bujnovszky Tamás

Az évek múlásának sajátos vetülete, hogy lassan az egész 20. századot törté-nelmi távlatból szemléljük. Az építészet szempontjából rendkívül sokszínű és gazdag századelő után a két világháború közötti időszak, valamint az azt követő évtizedek is egyre inkább az örökségvédelem fókuszába kerülnek. Az intézményesített értékőrzés beavatkozására – legyen az állami vagy önkormányzati szintű – sok esetben szükség van, hiszen például a modern mozgalomhoz kötődő, harmincas években született alkotások is kitartóan közelítenek az évszázados jubileum felé. Közülük számos épület megőrizte eredeti arculatát, az értéket képviselők egy része védelemben részesült, jó néhányat pedig – különösen a lakóházak közül – a felismerhetetlenségig átalakítottak az elmúlt évtizedekben. Ez utóbbi csoportból született újjá egy kevésbé ismert modern villa a II. kerületben.

Fotó © Bujnovszky Tamás

Pasarét, Törökvész és Vérhalom területe a két világháború között intenzíven kezdett beépülni, döntően szabadon álló kisebb társasházakkal, a hegyoldalakon pedig exkluzív villákkal – a korszak kettősségét tükrözve, késői historizáló vagy modern felfogásban. Részben ennek köszönhető, hogy a nemzetközi színvonalat elért új magyar építészet korabeli jeles alkotásai ebben a térségben csoportosulnak. A Lechner Ödön és Lajta Béla tanítványaként, premodern alkotóként induló Málnai Béla (1878-1941) nevéhez is több lakóépület kötődik ezen a környéken. Az egykori Biai úton – a mai Orló utcában – található, Mende László bankár és felesége számára állandó lakóhelyként tervezett, 1931-ből származó ház mutatja legtisztábban az építész kortárs olasz törekvések iránti nyitottságát.

Fotó © Bujnovszky Tamás

Érdemes összehasonlítani a szomszédos, historizáló jellegű épülettel, amely az előbbivel egy időben, 1931-32 között készült Nádas Viktor és neje részére. Mindkét Málnai-házra egyaránt jellemző a tömbszerű formálás és az árkádíves teraszok alkalmazása, azonban az utóbbinál szembeszökő a korlátok és oszlopfők részlet- gazdag, historizmusban gyökerező kialakítása. Tovább tágítva a kört, Málnai Béla további, ezen évekből származó villái is a késői neobarokk szellemében készültek, például a Garas vagy a Guyon Richárd utcában – mindez jól mutatja a korszak egymás mellett élő és ható, több építész életében keveredő áramlatait.

Fotó © Bujnovszky Tamás

Az Orló utcában álló Mende-villa a világháború utáni évtizedekben sátortetőt, ívelt korlátokat és silány nyílászárókat kapott. A munkák megkezdése előtt évekig üresen állt, több beázás keletkezett. Ebből a lehangoló állapotból indult el a közös gondolkodás, amelynek során a megrendelő fokozatosan azonosulni tudott az eredeti szellemiséget megőrző-visszaállító tervezői alapállással. A közelmúltban lezajlott felújítás erénye, hogy az épület eredeti, letisztult karaktere felfrissült, sőt – alig észrevehetően – új elemekkel gazdagodott, amelyek kiegészítik, erősítik a modern arculatot. A lejtős domboldalban elhelyezkedő ház közel szimmetrikus alaprajzához eredetileg aszimmetrikus formálás társult: az északnyugati oldalon nyíló bejárat és lépcsőház kubusa túlnyúlt az emeletes, lapostetős főtömegen, kijáratot biztosítva a tetőteraszra, délkeleten pedig az üvegfalú télikert türemkedett ki. A felújítás során a hátsó homlokzat emeleti terasza beépült, az eredetileg csupán lépcsőnek és cselédszobának helyet adó tetőszinti felépítmény szimmetrikussá egészült ki; az északi oldalon lehetőség nyílt egy védett, intim erkély létrehozására, amely egy önálló lakosztályhoz csatlakozik.

Fotó © Bujnovszky Tamás

A korszakban kedvelt fekete-fehér párosításra utalva, a homlokzatokon antracit színezés jelzi a bővítéseket, amelyek az utca felől alig észrevehetőek. Meghatározó elem a középtengelyben elhelyezett, filigrán pilléreken nyugvó, árkádíves vasbeton erkély, amelynek sajátos ízt ad a földszinten az alátámasztásoktól eltartott, mészkőből újraépített tömör mellvéd. Az elhasználódott műkő lépcsők és lábazatok kőből épültek újjá, így a ház megjelenése egységesebbé vált.

Fotó © Bujnovszky Tamás

Megújult a vízszintes osztású üvegfallal határolt télikert is, amely a nappalihoz kapcsolódó, pihenő funkciót kapott; az eredetileg virágablakként kialakított szerkezet korszerű függönyfalra emlékeztető, egyedi konstrukcióként született újjá. A villa reneszánsz palotákat idéző hangulatának fontos kellékei voltak a hálószobák zsalugáterei, ezeket a tervezők tolható formában fogalmazták újra. A nyílászárók közül két eredeti, kapcsolt gerébtokos ablak maradt meg az étkezőben, a többit háromrétegű üvegezésű szerkezetre cserélték. Ezek a finom módosítások kielégítik egy energiahatékony családi házzal kapcsolatos elvárásokat, ugyanakkor a jellegzetes elemek visszaállítása, kortárs áthangolása révén őrzik a régi szellemiségét is.

Fotó © Bujnovszky Tamás 

Az épület térosztása nagyrészt megmaradt; az alagsor a hátsókert felé, a terepszint alatt bővült, padlószintje egységessé vált. Az eredeti koncepció időtállóságát mutatja, hogy a Málnai-féle funkcionális elrendezést könnyen összhangba lehetett hozni a jelenlegi megbízói igényekkel. A földszinti előtérből néhány lépcsőfok eltolással nyílik a ház központi tere, a teraszkapcsolatos nappali, amelyet könyvtárszobaként alakítottak ki. A belső terek új, meghatározó eleme a markáns mintázatú, európaidió-faburkolat, amely a falakon, a beépített bútorokon, a lépcsőkön, a térelválasztókon egyaránt megjelenik; áttételesen az építés korára utal, ugyanis sok más korabeli házban fellelhető, kedvelt anyag volt. A fürdőszobákat a kerámia és a kő hűvös eleganciája uralja, néhol jelzésszerűen feltűnik a lakóterek faburkolata. Az enteriőr egyszerű, letisztult vonalvezetésével illeszkedik a külső geometrikus megjelenéséhez. A felújítás high-tech oldalát a hőszigetelt épületburokhoz társuló hőszivattyús, alacsony hőmérsékletű mennyezetfűtés képviseli.

Fotó © Bujnovszky Tamás

Újjászületett, kitisztult a kert, teret adva az épület feltárulásához, amelynek eredeti karakterét sikerült úgy megőrizni, hogy a ház közben kortárs elemekkel is gazdagodott, amelyek a meglévővel harmonikus egységet alkotnak. A Mende-villa felújítása ilyen értelemben túlmutat önmagán, példát adva az egészséges kompromisszumokon alapuló, értékőrző megújulásra.

Az épület eredeti tervezője: Málnai Béla (1931)
Építész, belsőépítész vezető tervező: Kovács Csaba (NART Építész Műterem Kft.)
Építész munkatársak: Molnárka Gergely, Bartha István, Gyuris Eszter
Belsőépítész munkatársak: Gyuris Eszter, Debreczeni Péter, Vitáris László
Kerttervező: Neumann Zsuzsanna
Tervezés: 2011-2013
Kivitelezés: 2012-2015
Szintterület (bruttó): 811 m2

Szöveg: Garai Péter
Építész: Málnai Béla (1931); Kovács Csaba

A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON magazin 2015/4-es lapszámában.
A cikk online megjelenését az INTERNORM Kft. támogatta.

 

Ez a cikk nyomtatásban is megjelent az Octogon magazin 121 - 2015/04. lapszámában

A lapszám tartalmából:

Sorsok Háza, Sou Fujimoto, kilátó Galyatetőn, Lauder Óvoda


Megnézem Előfizetek



Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Málnai, a díszletek mestere – az I. világháború utáni évtized

Málnai, a díszletek mestere – az I. világháború utáni évtized

Díszlettervezéstől a villaépítészetig. 

A premodern Málnai – a pályakezdéstől az első világháborúig

A premodern Málnai – a pályakezdéstől az első világháborúig

Málnai Béla (1878-1941) – a második világháború előtti évtizedek stílusváltásai egy építészpálya tükrében.

A be nem váltott ígéret

A be nem váltott ígéret

Málnai Béla (1878-1941) – a második világháború előtti évtizedek stílusváltásai egy építészpálya tükrében.

Hirdetés