A legújabban átadott állomások: a Deák tér és a Ferenciek tere.

A hármas metró felújításának bemutatását a legutóbb átadott két állomás ismertetésével folytatjuk. A Deák tér mint a város legforgalmasabb átszállóhelye a pesti néplélekben végérvényesen összefonódott a metróval, így talán ennek átadását várták leginkább az utazók. A Ferenciek tere kisebb forgalmú állomás, a Belváros ikonikus tere, amely környezetével együtt fokozatosan újult meg az elmúlt években. 
 

Ferenciek tereDeák tér

 

A sorozatunk korábbi részeiben ismertetett közös elvek és a tipizált, elemekből építkező karakter mellett minden állomás magán viseli a tervező irodák által rájuk ruházott „személyiségjegyeket”. Legyen akár bohém, fegyelmezett, spirituális vagy zabolátlan, a sokféle karakter egy családot alkot, egy lánc szemei sorakoznak egymás után. Ebben a gyöngysorban a Deák tér a racionális és egyértelmű állításokat képviseli. 

 



Tágas, egyértelmű, letisztult: a „Deák”
 


A Deák téri állomás eredetileg is fokozatosan nyerte el végső formáját. Valójában elég meghökkentő, hogy a három vonal találkozását biztosító átszállópont mekkora helyet foglal el a föld alatt. Erről akkor nyerhetünk némi fogalmat, ha használatba vesszük a hármas vonal akadálymentesítése során létesített egyetlen, mély aknába került liftet.

Míg a többi mélyállomás esetében mindenütt a lejtaknába telepített ferdepályás liftekkel oldották meg az akadálymentesítést, addig a Deák téren – egyetlen kivételként – hagyományos, a felszínről induló lift készült. Erre szerencsés módon az elátkozott Nemzeti Színház gödréhez készült akna adott lehetőséget, az utasok pedig pompás lejáratot nyertek a tér túlsó vége, a Bajcsy-Zsilinszky út felől. Esős időben kényelmesen átsétálhatunk az Erzsébet tér alatt teljes hosszában, hogy a Deák téri templom előtt bukkanjunk fel újra – anélkül, hogy metrózni akarnánk. Az ellentmondást nem tűrő ellenőrök azonban így is elkérik az utazásra jogosító igazolványt.

 


A föld alatti bonyolult rendszerben a tájékozódást a tudatosan alkalmazott élénk, karakteres színek képviselik.

A kék metró központja, a Deák tér mi más is lehetne: kék, méghozzá nagyon.

A tervezők az összetett rendszert matematikai alapú gondolkodással tették átláthatóvá. Lényegében csomópontok és az őket összekötő vonalak rendszeréről van szó, előbbiek az utasokat elosztó terek – a mozgólépcsők előterei, a peron – utóbbiak pedig a köztük való közlekedést biztosító alagutak. Ahol lehetett, tágítottak a tereken, megtisztították azokat a felesleges, zavaró vizuális elemektől.

A két vonalat összekötő, hajdan reklámokkal agyonterhelt folyosó falát kibontva érzékeltették a bányászott alagútszerkezet íves oldalfalait, mely egységes, élénk türkizkék, elemekből sorolt fémlemez falburkolatot kapott. A lifthez, illetve menekülő lépcsőhöz épített új alagút hófehér cső. Az ismétlődő elemek ritmusának sodrása van, haladásra ösztönöz. A cső, mint motívum hangsúlyozása apró, a laikusnak talán fel sem tűnő építészeti fogás, mégis alapvetően változtatja meg a térérzetet. 

 

 

Annak idején évtizedekig talány volt a felújítás során is a helyén megőrzött betűcsempékkel borított fal. Mivel a metrózás műfajából adódóan túl hosszú idő nem állt rendelkezésre a tanulmányozására, az elsuhanó pár pillanatban maximum egy-egy értelmes szót láthatott az utazó kirajzolódni, feltéve persze, hogy a megfelelő oldalon utazott, vagy esetleg perfekt tudott portugálul.

Aztán egy újságcikk leleplezte a megoldást: versek sorakoznak a falon magyar és portugál költők tollából, egy portugál képzőművész ajándékozta művét Magyarországnak. Ezt az ikonikus darabot a tervezők nem bántották, sőt színessége indokolta körülötte a falakon a nagy felületen alkalmazott homogén színhasználatot.

 


A Deákon ráadásul a színeknek funkciója is van, az élénk színű folyosók egyértelműen vezetnek a három vonalat egyesítő csomóponton keresztül a megfelelő irányba. A két vonalat összekötő elosztócsarnokban a mennyezet magasságán emelni lehetett, így ez a tér elegánsabb megjelenésűvé válhatott, amire a szabályos rendben befüggesztett, négyzetes világítótestek ráerősítenek. Mivel ezen az állomáson nem készült ferdepályás lift, a tervezők itt meg tudták idézni a régi mozgólépcsők hangulatát, a határozott színhasználat pedig – az utcaszintről lefelé vezető szakaszon sárga, a mélybe vezető szakaszon kék – a tájékozódást segíti a turisták által is sűrűn használt állomáson.

A peronon a fentebb már ismertetett egységes színhasználat értelmében a kábeltakaró felületek élénk, türkizes árnyalatú kék, perforált burkolatot kaptak. Az álmennyezet sík, a terpesztett fémlemez két irányból más-más képet mutató felülete ad játékot, és észrevétlenül tereli helyes irányba az utasokat. Az oszlopok a korábbi lamellás fémlemez burkolat helyett fehér kismozaik borítást kaptak. Tágas, egyértelmű és letisztult térhatás: ez lebegett a tervezők szeme előtt, és ezt sikerült is maradéktalanul megvalósítani.

 

 



Az Ég dolgai Föld-színekben
 


Míg a Deák tér a racionális gyakorlat, ha úgy tetszik a földi törvényszerűségek példatára, addig a Ferenciek terén a tervezők olyan szimbolikát alkalmaztak, amely a spirituális tartomány felé nyit utat. Az állomás lenti terének önmegtartóztató barnás tónusai a ferences szerzetesi öltözet színt idézik, az arany színű kábeltakarón pedig ott röpködnek Szent Ferenc madarai.

 

 

A lejtakna szűk faláról lekerült a burkolat, a sötétre festett nyers felület ellenpontjaként megőrizték az állomás eredeti narancs színét az álmennyezeten és az aluljáró-szinti fémlemez falburkolaton. A peronon az oszlopok felülete szintén a nyers, szerkezeti acél, védőbevonattal kezelve. A háromszög-szerkesztésű világítótestek egységes rasztert adnak, de felettük megnyílik a mennyezet, láthatóvá válik a bányászott alagút dongája. Az eredeti, sík álmennyezet helyett alkalmazott vegyes rendszer – a világítást befogadó áttört területek és tömör sávok váltakozása – tagolja és értelmezi a teret.

 

 

A háromszög szerkesztés visszaköszön a kábeltakarók burkolatán is, ahol Szent Ferencet idéző madarak mintázatává áll össze. A sötétre festett nyers, anyagszerű felületek új és visszatérő elemet jelentenek a vonalon, az élénk színű, elemekből szerelt falburkolatok képviselik a hagyományt, a kettő együtt pedig újabb évtizedekre teremt komfortos utazókörnyezetet a műszakilag korszerűsített hármas metrón.

 

Megbízó: BKV Zrt. Metró Felújítási Projekt Igazgatóság
Kivitelező: SWIETELSKY Építő Kft.
Generáltervezés: FŐMTERV. Kovács László, Pap Zsuzsanna
Építészeti generáltervezés: PARAGRAM Stúdió Kft. Csapó Balázs, Germán Tibor

1. Deák Ferenc tér
Építészet: PARAGRAM Stúdió Kft., Csapó Balázs, Germán Tibor, Gurdon Balázs, Hargitai Bence

2. Ferenciek tere
Építészet: A Plusz Stúdió Kft. Kosztolányi Zsolt, Klopp András



 

További képek a galériában!




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Mies van der Rohe a Pöttyös utcánál

Mies van der Rohe a Pöttyös utcánál

Szonettkoszorú a hármas metró déli állomásainak felújításáról, harmadik rész.

Egy kapualj-felújítás jó befektetés is lehet

Egy kapualj-felújítás jó befektetés is lehet

Budapest egyik Jugendstil homlokzatú épületén volt egy komoly szépséghiba.

Rangos díjat nyert a Hello Wood

Rangos díjat nyert a Hello Wood

A German Design Council díjazta a Workstation Kabint.

Hirdetés