Ilyen lett a Dürer Park két irodaháza az Ajtósi Dürer sor mentén

Erről szóló írásunk a 199-es, 225/3-as lapszámunkból közöljük.

• Szöveg: Bán Dávid
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

Kiemelt beruházásként, bő hét évnyi előkészítés és kivitelezés alatt épült meg a Városliget melletti Dürer Park első üteme a korábbi leánynevelő intézet, majd pártfőiskola helyén. A korabeli épülettömb átalakulása merész kapcsolatokat teremt a régi és a kortárs között, a mai tömb pedig az útvonal számára ad új értelmezést.

Állt a Városliget sarkában egy a Kádár-rendszert idéző, de teljesen használhatatlanná vált uszoda, amelyben megfordultak a korábbi állampárt prominensei, a valószínűnek hangzó városi legendák szerint maga Kádár János pártfőtitkár is rendszeresen úszott a medencéjében. A rendszerváltás körül csendesen megnyílt a nagyközönség számára is, de mivel kilétét sokáig homály fedte, nem volt meglepő, ha a medencében egy egyetemista diák szembe találta magát a hírhedett Biszku Bélával, „a puha diktatúra legkeményebb öklével”. Mindez érthető, mert az uszoda 1989-ig az Ajtósi Dürer sori MSZMP Politikai Főiskola diákjainak és funkcionáriusainak kényelmét szolgálta. Azóta azonban se párt, se pártfőiskola, se uszoda, a terület pedig mára teljes átalakuláson esett át.

A Városliget dél-keleti oldalát határoló korabeli István utca térsége – az útvonal csak 1929-ben vette fel az Ajtósi Dürer nevet – kiparcellázása már az 1800-as évek közepén elkezdődött, majd a század második felére két-háromemeletes bérházak, reprezentatív villák, városi nyaralók és műteremházak gyarapították az ekkora már Istvánmezőre keresztelt városrészt, amely pár jelentős intézményt is befogadott. Ezek közül elsőként az 1800-ban alapított Jézus Szent Szíve kongregáció által életre hívott, később Philippineumra átkeresztelt iskola nyílt meg 1883-ban, amelyben nehéz sorsú leányok tanulhattak.

A bentlakásos nevelőintézet egy hatholdas területen, szőlőkkel körbevéve, eleinte egy szerényebb villában – falai között töltötte utolsó nyarát Deák Ferenc – kezdte meg működését. 1895-ben szentelték fel a leánynevelde kápolnáját, amit Bernárdt Győző tervezett, belseje gazdagon díszített volt és a Thököly úti templom megépültéig nem csak a zárda, hanem a környék híveit is szolgálta. 1897-ig lépésről lépésre fejlődött ki az a historizáló épületcsoport, amely a századfordulóra elemi és polgári leányiskolává bővült, majd 1914-ben itt nyílt meg Budapest első és sokáig egyetlen katolikus leánygimnáziuma.

A Sacré Coeur apácák által fenntartott Szent Szív Intézet eredeti formájában az államosításig működhetett, amikor is a rendet feloszlatták, az épületet pedig a Magyar Dolgozók Pártja vette birtokba, amelyben 1949-ben politikai főiskolát nyitott. Az iskolát az MDP után az MSZMP örökölte meg és működtette egészen 1989-ig, a területen közben az 1970-es években újabb épületek létesültek. A rendszerváltás után az ELTE Bölcsészkara költözött az egykori zárdaépületbe és az újabb tömbökbe. Az egyetem 2007-ben kényszerült elhagyni a területet, majd ezután egy zűrösebb, ugyanakkor kísérletezőbb időszak következett, megnyílt a Dürer Kert klub és előadóhely, a régi szárnyba művészeti, zenei társulatok és civil szervezetek költözhettek. A híres-hírhedt uszodát azonban már 2006-ban kénytelenek voltak bezárni.

Ahhoz már egy ideje nem fért kétség, hogy az értékes telken álló, leromlott állagú épületek megújulására átfogó tervre és jelentős tőkére lenne szükség. A terület hamar felkeltette a befektetők érdeklődését, álmodtak ide szállodát, lakóparkot, wellness központot, de születtek visszafogottabb, a Liget-projekthez igazodó, kulturális célú elképzelések is, amelyek más koncepciók alapján fejlesztették volna a területet. A térség jelenlegi tulajdonosa bő hét évvel ezelőtt vázolta fel a Dürer Park elnevezésű projektet, amely főleg irodafunkciókkal, de emellett lakótömbökkel is számolt.

A részletes terveket az olasz Lissoni Casal Ribeiro telepítési tervei és épület-koncepciói, valamint külső megjelenési tervei alapján Szüle Péter vezető tervező és a Market kötelékébe tartozó LEAN tech Mérnökiroda Kft. munkatársai készítették el, amely a terület nagyarányú beépítése mellett igyekezett kapcsolatot teremteni a szomszédos Városligettel és a környező villanegyeddel. A 3,7 hektáros terület, benne a teljesen leromlott állapotú zárdaépület, amelynek eredeti díszeit és építészeti értékeinek nagy részét a Rákosi- és Kádár-korszakban történt átalakítások során elbontották, valamint a szórakozóhely funkció idején is tovább romlott az épület eredeti állapota, a ’70-es években épült, a kor minőségének megfelelő tipizált, szintén erősen leromlott állapotú, köztük a 11 emeletes, ún. Professzorok háza épületekkel és gondozatlan, elhanyagolt zöldfelületekkel, aszfaltozott, nagyméretű felszíni parkolókkal és szintén aszfaltozott, elhanyagolt sportpályákkal került új tulajdonosához 2018-ban.

Míg az Ajtósi Dürer sor és a Zichy Jenő utca sarkára koncentrálódó korabeli zárdaépületek csak kisebb részt hasítottak ki a telekből, a Szent István Gimnáziummal szomszédos oldalon már erőteljesebb beavatkozások születtek az 1970-es években. A most megvalósult beépítés ez utóbbi épületek elbontásával kezdődött, majd itt jött létre az a domináns, új Dürer Irodaház első tömbje, ami erőteljesen uralja a Dürer Park mai látványát. Az időközben helyi védettséget kapott zárdaépület a megújulás mellett azonban igen határozott mai arculatot és nem kevés kortárs kiegészítést kapott.

A telek Abonyi utca felőli hátsó részén, az uszodaépület bontásával kezdődött el a tervezett lakónegyed építése. A beruházás részeként megvalósult Ajtósi Dürer sori átépítés fő célja, hogy új, hiányzó gyalogos-kapcsolatokat hozott létre a Városliget felé a középső zöld sávval. A terület megerősödő kapcsolata Ligettel kellemes utcai környezetet teremt és az Abonyi utcáig tartó sétány nem csak a terület, hanem az Abonyi utca felől is új összekötést kínál a Városliget irányába.

A zárdaépület átalakításának fő koncepciója a régi és az új határozott elválasztására koncentrált oly módon, hogy a 19. század utolsó évtizedében megépült, szabálytalan alaprajzi épületegyüttes – amelyre az eredeti tető elbontásával az 1950-es években stílustalan, az épület jellegétől teljesen eltérő emeletráépítés történt – a mai irodai igények szerint minél nagyobb mértékben bővülhessen. Az örökségvédelmi tanulmány alapján történt szükséges bontások nyomán egy L alakot kirajzoló részt hagytak meg és újítottak fel, ehhez pedig egy szintén L alakot formáló új épületrészt kapcsoltak. A két építési korszak természetesen mind kívülről, mind a belsőben határozottan elválik.

A mai hozzáépítés alapvetően újat szeretett volna behozni, csak nagy vonalakban emelte át a régi épületrész szellemiségét, ami leginkább talán a több emelet ráépítését magába foglaló tetőforma dőlésívén érhető tetten. Határozott a váltás mind az anyag-, mind a színhasználatban is, hiszen a hagyományos téglaarchitektúrát felfelé, a tetőzetszerű emeleteken és oldalirányban egyaránt üveg-acél megoldásokkal egészítették ki. Az eredetileg a tagozatokon vörössel kiegészített sárga téglafelületek most mind egységes fehér színt kaptak, ami szakított a hagyományos megjelenéssel, inkább a kortárs párbeszédet keresi a mostani kiegészítésekkel.

A belső tér központját az a látványos, szellős, több irányból is természetes benapozást kapó, 700 négyzetméteres átrium alkotja, amit a két épületrész L alakja fogja közre. A LEAN tech és a Studió This belsőépítészei által tervezett, a pihenőkkel, kávézóval, zöld szigetekkel tarkított világos átriumra az egyik oldalról a zárda fehérre festett felújított belső homlokzata, másik irányból az üveg-acél irodaszintek néznek. A tér egyes elemeiben, anyaghasználatában indusztriális hatás érvényesül. Az átrium hátsó homlokzata a korábbi kápolnarésszel határos, ami most műemléki igénnyel újult meg.

Az 1950-es években a kápolnát ugyanis erőteljesen átépítették, vasbeton födémet húztak bele és moziteremnek használták, díszítésének nagy részét eltüntették, a szentélyt egy színpad mögé bújtatták. A restaurálás során előkerültek a Lotz Károly iskola alkotói által festett secco-töredékek, visszakerült az ólomüveg ablakok nagy része, ismét kibontakozott a több évtizedig rejtve maradt szentély. Néhány korabeli elem meglétét ma csak szimbolikusan, például a világítótestek formájával jelölik. A multifunkcionális rendezvényteremként életre kelt kápolna alá étterem került, amely szépen használja a nyersen hagyott, magas minőségű téglaarchitektúra három hajóban kirajzolódó boltíveit.

Az ellentétes telekhatárra épült, 150 méteres hosszúságban elnyúló – három határozott tömbből és a közöttük kialakított belső udvarokból álló – épületegyüttes kialakítását és belső elrendezését a nagyfokú funkcionalitás határozta meg. A Lissoni Casal Ribeiro által megálmodott fém homlokzatú, nagy üvegfelületekkel kialakított irodatömb építészeti alaphangulatát annak sűrű és szürke lamellái adják meg, amelyek jól rímelnek a belső tér szín- és hangulati világára. A homlokzatok tömörségét helyenként kiszögellések és beugrók könnyítik, a sík felületekre teraszok és zöldtetők kerültek.

Az Ajtósi Dürer sorra néző, kiemelt pozíciójú épületszárnyat várhatóan a Nemzetgazdasági Minisztériumi fogja használni, ezért a földszintre a Városligetre nyitott konferenciaterem került, ahova egy reprezentatív előtérből léphetünk be. A főbejárat előtt vízfelülettel kiegészített drop-off zónába állhatnak be a tárgyalódelegációk autói, az épület alatt pedig nagykapacitású mélygarázsba lehet beparkolni, de a hátsó szervizút mentén 250 kerékpártárolót is kialakítottak. A beruházás során megfrissült a korábban elhanyagolt állapotú belső park egy része is.

Az öregebb fákból, amit lehetett, igyekeztek megmenteni, máshova új telepítések kerültek, közéjük utcabútorokkal, kandeláberekkel kellemes belső sétányokat alakítottak ki. Az új építésű irodatömb lényegében három, külön életet is élő egységből áll, saját lobbival, portával, liftmaggal, lépcsőházzal. Ugyanakkor a földszinti terek a középudvarok körbeölelésével egybefolynak, azokban kapnak helyet a közösségi funkciók, tárgyalók, az étterem. Az Avant-Garde Stúdió, a LEAN tech és a Studió This által tervezett, a szín- és formavilágában a visszafogott eleganciára törekvő belső terekben inkább a sötétebb tónusok, kék csempék, designtapéták és természetes fafelületek dominálnak.

Az emeleti szintek, akárcsak az átalakult zárda épületében, rugalmas kialakításúak, azokban a bérlők szabadon rendezhetik be a számukra szükséges irodatereket. Emellett néhány speciális teret már most is meg kellett teremteni, hiszen a minisztériumi funkció kiemelt biztonságot és őrzést kíván, de igény volt egy dolgozói bölcsőde és a hozzá kapcsolódó játszóudvar kiképzésére is, ami üde színfoltként hat a szigorú irodai struktúrában.

További képek a cikk végén található galériában!