Hirdetés

Városnéző túra a lezárt Szöulban

Az ázsiai metropoliszról nem egy szokványos karanténvideót mutatunk be.

Hirdetés

Dél-Korea a hírek szerint eredményesen harcol a koronavírussal, de Szöul attól még éppen olyan üres, mint a világ bármely másik nagyvárosa. Készült is egy hatperces videó, ahol többnyire csak gyerekek törik meg a csendet, rajtuk kívül szinte csak az autók morajlását és a szél zúgását hallani. De az igazi különlegesség, hogy most egy rögtönzött városnéző túrára is elvisszük az olvasóinkat.   

Már többször is foglalkoztunk a különböző nagyvárosokban készült videókkal, Budapestről pedig kettőt is közöltünk a múlt héten, és nehéz is megunni ezeket a mini kordokumentumokat, mert a járványhelyzet miatt egy számunkra eddig ismeretlen arcukat mutatják a városok. Egyszerre szépek, meglepőek, különösek és persze szomorkásak is a kihalt utcák, az üres terek.

Nemrég a New Yorker posztolt egy videót Dél-Korea fővárosáról, Szöulról – bár egyes snittekben már koreai helyszínek is felbukkannak. A videó a kiváló minőségének köszönhetően is kiemelt figyelmet érdemel, továbbá akik látták a Koreai Kulturális Központban A kortárs koreai építészet kozmopolita arca című kiállítást, felismerhetnek több, ott fényképeken és maketteken megismert épületet.

A központ munkatársai pedig a segítségünkre siettek, és gondosan kijegyzetelték a videó helyszíneit, így nem már csak egy vadidegen várost látunk a képeken:

Mindjárt az első negyven másodpercben a Zaha Hadid-tervezte Dongdaemun Design Plaza tűnik fel, amely egy, a japán gyarmati kormány által 1925-ben épített stadion helyére épült. A 2007-től indult projekt során helyreállították az előző építkezésen lerombolt történelmi városfal menthető részeit. Az új épület magán viseli Zaha Hadid kézjegyét: az ívelt, futurisztikus homlokzat burkolata 45 ezer egyedi, három irányban görbült perforált fémpanelből áll. Az épület számos funkciót betölt, ezzel együtt a történelmi városnegyed közepére leszállt ufót sokan kritizálták, de a küldetését betölti: valódi turistamágnes, havonta mintegy egymillió látogatót fogad.

1:07-től néhány másodpercig hanok házak, azaz tradicionális koreai házak láthatóak. Ilyenből csak elvétve található Szöulban, miután az ingatlan- és telekárak az egekbe szöktek a gyors gazdasági növekedés idején, ugyanakkor megjelent egy igény a hagyományok ápolására, és persze vannak, akik meg is tudják fizetni.

Nyomban utána felbukkan a régi városfal, amelyet 1396-ban kezdtek építeni, a fénykorában közel 20 kilométeres volt, ma pedig egy 12 km-es, jól karbantartott szakasz látható belőle. 

1:41-től Szedzsong király szobrát láthatjuk. Róla külön cikket kellene írni (van is), de talán a legfőbb érdeme, hogy 1443 és 1446 között megalkotta a hangul írást, ami egy fonetikus abc-n alapszik, így sokkal könnyebben megtanulható az addig használt klasszikus kínainál. A hangul el is érte a célját, vagyis minden társadalmi réteg tagjai megtanultak írni, olvasni a segítségével. Az UNESCO nem véletlenül nevezte el Szedzsong királyról az írástudatlanság ellen küzdőknek évente megítélt díját.

1:49-nél felbukkan a Cheonggyecheon patak, ami jelenleg egy fontos szabadidős – járműmentes, és nem csak a karantén idején – tér a Dong-A Ilbo koreai napilap épületével. A múltban a környékben élő családok vízforrása volt, az 50-es években befedték, és egy felüljárót építettek rá, majd 2005-ben alaposan felújították, azóta fesztiválokat rendeznek a vízen, köztük a híres Szöuli Lámpás Fesztivált.

1:55-nél felbukkan Szöul Müpája, hivatalos nevén a Sejong Center.

2:02-nél ismerős képeket láthat, aki megnézte az Élősködők című filmet (amelynek kvázi főszereplője volt egy épület is, amelynek belső tereiről itt írtunk). Mindenesetre ebben a videóban egy street food sikátor, a Bukchang-dong tűnik fel.

2:08-nál a Re-Sewoon tér látható.

3:19-nél a Sewoon pláza, majd 3:55-nél az Euljiro átjáró bukkan föl. Az itteni épületegyüttest Kim Swoo Geun csúcskategóriás társasházaknak tervezte még 1965-ben, ám idővel elektronikai eszközök javítóüzemévé, majd központjává vált, egy közeli egyetemnek köszönhetően. Kezdetektől egy modernista utópiát valósított meg a hely, vertikálisan elosztott funkciókkal, ám a folyamatos átalakulások következtében kezdett „szétesni” a hely, és már a lebontása is szóba került. Lee Jongoh építész közösségi terekkel kezdte megmenteni a színteret, majd ebből nőtt ki az Again Sewoon projekt, amelynek keretében nemzetközi pályázatot írtak ki a rehabilitációra. Az Euljiro átjáró pedig egy igazi hipster-funky környék, kávézókkal, bárokkal, shopokkal.

4:02-nél a Tancheon sportkomplexumnak van jelenése. Nem, nem rendeztek itt semmit a szöuli olimpián, lévén csak 2002-ben adták át, viszont itt játszódik a Flu című 2013-as katasztrófafilm néhány jelenete.

4:48-nál a 2012-ben átadott Koreai Legújabb Kori Történelmének Múzeuma (National Museum of Korean Contemporary History) látható, négy másodperccel később pedig már a Szöul melletti kongresszusi központban (KINTEX) vagyunk.

5:22-nél Ázsia legnagyobb mesterséges tavában gyönyörködhetünk, a főváros mellett kialakított Ilsan Lake Parkban

Az összeállításért külön köszönet illeti a Koreai Kulturális Központ munkatársait.




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Liszt Ferenc szobor Szöulban

Liszt Ferenc szobor Szöulban

Kolodko Mihály miniszobrát egy ünnepség keretében avatták fel.

Élősködők – a lépcsők filmje

Élősködők – a lépcsők filmje

Az Oscar-gálán taroló koreai filmben egy épület képzi le a társadalmi berendezkedés szélsőségeit.

Hirdetés