Kézműves pékáruk és mediterrán ihletésű brunch ételek látványkonyhája a belvárosban

Ckkünk az Octogon 203-as, 2025/7-es lapszámából közöljük.

• Szöveg: Farkas Zsófia
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

Hirdetés

Fónagy Dóra építész–designer számára a tér nem pusztán funkció, hanem szándék és élmény is. A Defo Platform alapítójaként olyan projekteket és előadásokat hoz létre, amelyek új nézőpontból közelítik meg az építészetet, a vizuális kultúrát és a tervezői gondolkodást. Munkamódszerében az építészet és a design nem különül el – egymást erősítő, kutató viszonyban vannak. Fónagy Dórát a tervezés során az foglalkoztatja, hogyan élünk ma, és milyen új irányok határozzák meg gyorsan változó világunk tereit és tárgyait.

„A tervezés számomra nemcsak szakmai, hanem emberi kérdés. A megbízóval közösen gondolkodva, egymástól tanulva, párbeszédben jön létre az érték” – foglalja össze ars poeticáját a tervező. A David’s Kitchen családi vállalkozásként működő kézműves pékség, kávézó és brunch-hely Budapest belvárosában, a Klauzál téren. Az alapítók, David és Leora Seboek korábban a Michelin csillagra ajánlott fine dining étterem, a Baraka tulajdonosai lettek, most pedig a kézműves pékáru és a mediterrán ihletésű brunch ételek iránti szenvedélyüket osztják meg vendégeikkel.

Az üzlethelyiség négy utcai portállal néz a térre, és már az első pillanatban világos volt, hogy a látványkonyha és a professzionalizmus hangsúlyos szerepet kap az üzlethelyiségben. A cél egy olyan tér megteremtése volt, amely egyszerre műhely, labor és találkozóhely. A pékség és látványkonyha nemcsak egy jól működő vendéglátóhely, hanem közösségi tér is, ahol a szakmai precizitás és a természetesség kiegyensúlyozottan van jelen. A látogatók között sok a környékbeli törzsvendég és a kíváncsi turista, de mindkét csapatra igaz, hogy szeretnek visszatérni ide.

A tervezési folyamat egyik kulcseleme a design-stratégia megalkotása: ez egy vizuális „scrapbook”, amely a projekt adottságait és a tervezési irányt foglalja össze. A négy fekete portál adott volt – ez meghatározta a belső tér további színvilágát is, a homlokzat eredeti sárga árnyalata, tisztelettel a hagyományokra, megmaradt. A belső tér egységes, boltíves mennyezetű, minden ide kerülő új elemet és bútort letisztult anyaghasználat és laboratóriumi precizitás jellemez. A természetes fa, a rozsdamentes acél és a fekete-szürke színek visszafogott harmóniája egyensúlyt teremt a funkcionalitás és a melegség között.

„A kenyérkészítés eszközei inspirálták a faanyag-választást” – mondja a tervező. A homlokzati nyílászárók fekete színe integrálódott a belsőben – ahogy Fónagy Dóra fogalmaz – „a fekete felület imádja a vetett árnyékot.” A fekete falakon a tér belsejébe is beúsznak a Klauzál tér fáinak árnyai. Azokban az órákban, amikor a külső fény már nem éri el a belső teret, a fejek felett lebegő növényinstalláció idézi meg a természet jelenlétét – a Zsigmond György tájépítésszel közös munka eredményeként.

A vendégtér egyszerre rendezett és szabad. A funkciókat – pékség, kávézó, vendégtér – mobil bútorok választják el egymástól: fa polcrendszerek, pultok és ülőpadok határozzák meg a mozgást. A középpontban a pékárukat bemutató pult áll, nagyvonalú üvegfelületeivel. A pultot két oldalról szimmetrikusan keretezik a helyiség határoló falai. A pulttal szemben egy körbeforduló, műhelyszerűen leegyszerűsített, jól funkcionáló ülőpad várja a vendégeket. A fogyasztók terére nyílik egy egyedi fa tapétaajtó, amelynek anyaga a pulttal megegyezik. A mellékhelyiségek színvilága különleges zöld árnyalatba burkolódzik, de itt is üdítően hat a részletekbe menő kidolgozás, mint pl. a falicsempével egy síkba hozott falfelület és a minden részletet egységesen beborító szín.

A mennyezet íves lendülete a falra felfutó festett ív formájában folytatódik, itt finoman ívelt tükrökkel zárul le a kompozíció. Ez a becsapódási pont: ahol a tér lendülete megáll, ott kezdődik az élmény.

A David’s Kitchen terében Fónagy Dóra gondolkodása testet ölt: itt a tér nemcsak kiszolgál, hanem párbeszédet folytat – az emberrel, a fénnyel és az anyaggal. A kézműves pontosság és az építészeti érzékenység találkozása ez, ahol minden részlet mögött ott a válasz a kérdésre: hogyan élünk ma? Az eredmény egy nyugodt, arányos és őszinte belső világ, ahol minden részlet mögött ott van a gondolat, hogy az építészet végső soron az életről szól – arról, hogyan élünk, dolgozunk és találkozunk egymással a város szívében.