Gondolatok a Visual Europe Group fóti iroda- és raktártömbjéről

• Szöveg: Ivanelli Ella
• Olvasási idő: …

Hirdetés

Fót, Vecsés, Kecskemét, Debrecen, Ecser, Miskolc… – csak néhány példa az egyre gyarapodó ipari parkokból hazánk földjén. Ki gépen száll fölébe, mit lát? Gyárral, csarnokokkal, raktárakkal behintett szántóföldeket? Döbbenetes négyzetméterek, a tetőkön összefüggő napelem-mezők. Derékszögek, szabályos metszéspontok, majd itt-ott, a legváratlanabb helyeken harsány színek kínálják fel magukat a kutató tekintetnek. Az égboltozat, e fényes körútja a végtelennek, ugyanúgy ragyogó vagy homályos kupolát emel föléjük, mintha palota, város vagy egy nyomortanya terülne el alant.

A XIX. században a gyarmati terjeszkedés, a háborúk és a fogyasztói piac sosem látott bővülése az ipari forradalomnak újabb és újabb lendületet adott, a cél természetesen már akkor is a termelési csúcsok meghaladása volt, és a folyamat ezzel párhuzamosan megágyazott az építészetben egy immár teljes értékű, önálló stílus, az ipari építészet megszületésének is. A cél egyértelműen az lett, hogy a különböző ipari csúcsteljesítményeket kibocsátó építmények a templomokhoz hasonló áhítatot, erőt és az elpusztíthatatlanság bizonyosságát sugározzák a szemlélőnek. (Annak ellenére is, hogy a kor embere többnyire vérrel és verejtékkel adózott utánuk.)

A természet erőit megzabolázó, az erőforrásokat szinte mindig nagy áldozatok árán megkaparintó emberi teljesítményeknek ezek a gyakran futurisztikus építészeti megjelenései nem véletlenül ejtették ámulatba az akkor evidensen a transzcendenciára hangolt emberek fantáziáját. Filmek, zene- és irodalmi művek sokaságát ihlették meg ezek az épületek. Az elmúlt bő száz esztendőben magától értetődővé, aztán lassan meghaladottá vált az a tudás, mely szerint a szüntelen növekedés egyik fő forrása a gyár, és habár a benne zakatoló gépek egyre tökéletesebbek lettek, a külső burok, a csomagolás mind csekélyebb szerephez jutott. Az ipariépület-típus tehát mindenhol a világon a rendhagyó, tetszetős felől a praktikus felé halad, nem befolyásolják az ipari munkásság ergonómiai, fiziológiai és szociális igényei, már csak azért sem, mert a folyamatból az automatizálás és a robotika egyre jobban kiszorította őket: ismerünk olyan csarnokot, raktárat, gyárat, amely a humán közreműködést csak monitoron keresztül, a belépést kimondottan tiltva igényli csupán.

Mindenesetre az rendkívül izgalmas, hogy mi rejtőzik ma az amúgy roppant változatos és tulajdonságait tekintve különleges héjazatok mögött. Különösen kíváncsivá tesz a Visual Europe Group fóti iroda- és raktártömbjének a MINUSPLUS által alkalmazott, a színhőmérsékletekkel való játéka (a koromfekete és a viruló sárga kontrasztja), a homlokzatiforma-képzése, vagy ami különösen mesteri, az a mai, hihetetlenül variábilis fémburkolatok anyagában és kiképzésében rejlő fény–árnyék-hatások bravúros kiaknázása. A szendvicspanel anyagának fényvisszaverő és fényelnyelő sajátosságai következtében a homogén, fekete felület fényerőtől, beesési szögtől és napszaktól függően mindig más és más látványt kínál. A tervezők több Kingsman-panellel is kísérleteztek, míg megtalálták a megfelelőt, amely surlófény hatására egy különleges szemfényvesztéssel, az ún. önárnyékkal örvendezteti meg az éles szemű megfigyelőt.

„Itt a szó átvitt és valódi értelmében filmszerű minden. Díszlet, látvány, fények, film – spektákulum –, és mi ezt a staffázs-jelleget próbáltuk bemutatni az építészet és belsőépítészet eszközeivel” – avat be a tervezési koncepció alfájába és ómegájába Alexa Zsolt vezető tervező.

A VEG két önálló épülettömb, amelyeket egy színes, inkább praktikus, jelzésértékű, az átközlekedést támogató közös előtető köt össze. A megrendelői elvárás egy önálló székházra, valamint egy filmstúdióra szólt, ahol egyesíteni tudják a tevékenységi köreikkel járó infrastrukturális és raktározási követelményeket. Mindezt egy ipari parki környezetben, lehetőleg túlzások nélkül, mégis karakteresen, reprezentatívan. A Visual Europe Group hitvallása komoly ambíciókról árulkodik: „Szenvedélyünk, hogy a lehetetlent is megvalósítsuk, álmokat váltunk valóra. Kreatív ötletekkel, innovatív megoldásokkal, felejthetetlen rendezvényekhez segítjük a partnereinket.”

A HQ földszint plusz három emelet. Alulra kerültek a publikus és nagyobb közösségi terek és néhány tárgyaló, a középső két szinten egyterű irodarészek, tárgyalók és szeparált irodák találhatóak, a felső szint a vezetői területeket és a nagyelőadót – valamint a hatalmas rendezvényteraszt – foglalja magában. A szinteket egy karakteres, fentről áttört, tágas lépcsőház köti össze. Az irodaépület hátsó traktusába került a többszintes logisztikai raktár szerelőműhelyekkel, szintenkénti közvetlen kapcsolattal az irodatérhez.

A raktár hátsó homlokzatára került a három, kamionok befogadására is alkalmas töltőkapu, amelyek gördülékeny be- és kirakodást szolgálják. A másik, teljesen zárt épület három teljes belmagasságú, bérbeadásra szánt – két 500 és egy 1000 négyzetméteres –, a legmodernebb digitális technológiával felszerelt filmstúdiót és/vagy rendezvényhelyszínt rejt. A stúdiókhoz kapcsolódóan három szinten helyezkednek el a kiszolgálóterületek: irodák, szociális helyiségek, többcélú területek, teakonyhák, lobbyk és öltözők.

„Miközben csarnoképületekről beszélünk, a csoport tevékenységének két lényeges aspektusa ragadta meg a figyelmünket. Szerteágazó szolgáltatásokat nyújtanak egy közös brand mögött, illetve produktumaik javarészt ideiglenesek” – folytatja a tervezési koncepció részletképzéseit meghatározó észrevételeik megosztásába Alexa Zsolt. Ezt a kettősséget – a sok-központúságot és az ideiglenességet (bepakolás, irány a külső helyszín, bontás, és pár nap múlva kezdődik minden elölről) – a két szétszakított, működésében mégis szorosan összetartozó tömb jelképezi, mely egyfajta metszete egy élő, minden pillanatban lüktető szervezetnek. A HQ homlokzatán az ablakok közötti transzparens panelnégyzetek raktár-jelleg helyett épületléptékű rasztert adnak a háznak. A hálózat mögött elhelyezett programozható ledmátrix-világítás talán az egyik leglátványosabb elem a fényjátékával.

Az ideiglenesség mint hívószó főképp az épület belsejében, legfőképp az enteriőrökben mutatkozik meg. Habár az anyaghasználat és a bútorozás igényes, elegánsan illeszkednek egymáshoz színek, formák és hangulatok, a végeredményben nincs semmi hivalkodó. A titok – ha van egyáltalán – az összetevők megfelelő arányú vegyítésében rejlik. Nézzük például a három emeletet összekötő lépcsőt. Egy film díszletében is tökéletesen megállná a helyét, pedig az egész szerkezet csak egy vastraverz. A belógó lámpákat a cég által használt stúdió-eszközökből válogatták össze. Van itt azonban egy kis csalafintaság, csel. A lépcsőház felett nyitottak egy nagy bevilágítót, ami emeletről emeletre egyre világosabbá teszi, kinyitja a teret, ami az irodaterekben is szintről szintre alakítja a térérzékelést.

Technikailag a legfogósabb feladatnak a tökéletes hang- és fényzárás, a rezgéscsillapítás és a zajmentes gépészeti rendszerek működtetése bizonyult. Ennek a megvalósításában a megrendelő és a kivitelező szakmai tapasztalatai is segítették a tervezőket.

Érdemes kiemelni a ház grafikai, információs elemeinek játékos gyakorlatiasságát. A signing terveiben aktívan részt vett a VEG szakmai csapata, hiszen ők is foglalkoznak effélével. Az összeműködésből igazán figyelemreméltó végeredmény született. A gyártmánytervek, gyártás és a kivitelezés viszont a MINUSPLUS régi praxisának köszönhetően lett hibátlan.

Két csarnoképület egy ipari parkban, amelyek az alaposan átgondolt koncepciónak, a tervezői és a megrendelői együttműködésnek köszönhetően akár le is dobhatnák magukról a csarnoképület jelzőt.