Nem a szigorúan mérlegre tett ár-érték-terület arány uralja ezt a ferencvárosi lakóparkot

Erről szóló cikkünk a 204-es, 2025/8-as lapszámunkból közöljük.

• Szöveg: Bán Dávid
• Fotó: Juhász Norbert
• Olvasási idő: …

Hirdetés

Nem az általában megszokott, szigorúan mérlegre tett ár-érték-terület arány uralja, hanem számos nagyvonalú gesztus teszi élhetővé a Metrodom Green lakóparkot. A tulajdonosok itt számos közösségi funkciót és gáláns zöld felületeket is kapnak a pénzükért.

Izgalmas kísérlet a Külső-Ferencváros újonnan fellendülő és beépülő városrészében a Metrodom Csoport Green márkanevet viselő vállalkozása. Az összesen 516 lakásosra tervezett, most első ütemével elkészült társasháztömb vezető tervezői, Kendelényi Péter és Hajnal Zsolt (Hajnal Építész Iroda) nem először dolgoznak együtt a befektetővel. A korábbi évek és az öt közös nagy munka során kialakult összhang, párbeszéd és a kötöttségek ellenére kibontakozó szabadság jól tükröződik ezen a projekten is, ahol immár második alkalommal sikerült valódi zöld homlokzatot létrehozni.

Érdemes azonban kicsit körbenézni, hogy hol járunk. Ferencváros külső része, a Közvágóhíd környéke ismét jelentős urbanisztikai és építészeti átalakulásokon megy keresztül. A térséget meghatározó, 19. század végi ipari világ rohamléptekkel alakul át egy 21. századi lakónegyeddé, igaz, jelenleg még számos urbanisztikai kihívással. A Duna melletti terület elsődleges kialakítását a 19. század nagy tragédiája, az 1838-as árvíz utáni városrendezési törekvése indította el.

A Pestről Soroksárra vezető, régóta kiemelt fontosságú szekérút belső oldalán különböző kertek és fatelepek létesültek, a másik oldalon lassú léptekkel haladt a folyószabályozás. A vízközeliség és a többi városrészhez képest ritkásabb beépülés Ferencvárost alkalmassá tette, hogy itt ipari övezet jöhessen létre. 1866-ban épült meg a Concordia Gőzmalom, majd sorra nyílnak a további ipari és egyéb nagy térigényű létesítmények: gőzmalmok, fonoda, tégla- és mészégető, laktanya lovardával, tábori kórházzal, gyertyagyár, a Zwack-gyár, majd később megjelent a Stühmer Csokoládégyár. 1872-ben ünnepélyes keretek között, „egy 25 mázsás magyar szürke bika levágásával” nyitották meg a Közvágóhidat. Az ipari területeket a közeli víziút mellett az új szállítási forma, a megjelenő vasút is jól ki tudta szolgálni, kiépült a folyó menti teherpályaudvar.

Az ipar és a szállítás az 1960-as évektől azonban elkezdte elveszteni térségbeli jelentőségét, majd a vágányok eltüntetésével az ezredfordulóra – a korábban ide szánt, de elmaradt világkiállítás helyszínén – egy új városrész, a Millenniumi Városközpont kezdett kibontakozni a MÜPA-val, a Nemzeti Színházzal, iroda- és lakóházakkal. A változások az új évezredben bekapcsolták a Soroksári út belső oldalát is, az ipari negyed átalakulása végérvényesen megindult. A vitatott vágóhídi ingatlanberuházást minden irányból újabb, leginkább lakótömbök felhúzása kísérte, s így alakult a Vágóhíd és a Vaskapu utca kereszteződésében is.

A négy sarokból három esetében teljesen más felfogású, új lakópark létesült, a negyediken pedig valamilyen funkcióra várva, remélhetőleg megmenekül a modern építészet még megmaradt bástyája, az Olgyay Viktor és Olgyay Aladár tervezte Stühmer Csokoládégyár épülete 1941-ből. A Vaskapu utca túloldalán, az északnyugati sarkon, a többi irányhoz képest nem volt intenzív a beépítés, itt csak egy fűrésztelep őrizte a múlt letűnt világát, a rajta álló kisebb századfordulós épülettel, amit annak idején a tulajdonos épített magának. A befektető által megvásárolt, ideális méretű és rajzolatú 110x110 méteres telken ezen kívül később még egy műagyagrekeszeket gyártó üzem működött. A területen keretes beépítéssel, két ütemben valósul meg a Metrodom Green lakótömbje, amelynek fő tömege egy szintén méretes, 55x55 méteres belső udvart vesz közre.

Az utca felől megpillantott homlokzat legfőbb jellemzője a magas emeletekre felfuttatott, a teraszokat körbeölelő növényzet, amely talán legjobban megtestesíti a Green-brandet. Az épület minden oldalán végigvonuló valódi zöld homlokzatot előre nevelt növényekből telepítették a rejtett vályúkba, a táplálást pedig gondosan kiépített, saját gépészettel rendelkező öntözőrendszer biztosítja. Minden nővényvályú tápanyagban dús ültetőközeget tartalmaz, amelyet a növekedés fázisában megfelelően kiegyensúlyozva igyekeznek szabályozni, majd, amikor a növényzet eléri a kiteljesedett állapotát, mindezt újrakalibrálják, hogy a zöldfelületek évről évre kellően dúsak maradhassanak.

A borostyán, vadszőlő és lonc alkotta borítás lényegében nem a homlokzaton, hanem az abból kilépő teraszok elé telepített acél tartószerkezeten nyugszik – abba rejtve a vályúkat és az öntözőcsatornákat –, így ezzel egyfajta mikroklíma alakul ki a lakások előterében, s így természetes módon segíti a lakók kellemes hőérzetét. Noha az épület nevében zöld, a homlokzat az évszakok váltásával különböző színekben pompázik, és élővé, sokarcúvá, izgalmassá válik.

A homlokzatokon jól követhető az épület alapvető kettős tagolása, amely színben, anyaghasználatban, formavilágban is jól elkülönül egymástól, a vízszintes határvonalat pedig egy köztes, szinte teljesen rejtett szint alkotja. Az alsó négy szint egységes keretként futja körbe a telket, majd e fölé emelkednek a hatszintes, egymáshoz képest kellőképpen elmozdított tömbök, amelyeket úgy helyeztek el, hogy a második ütemmel beteljesülő teljes tömegben mindig legyen átláthatóság, átszellőzés, a belső udvarra néző lakásokból is nyíljon egy távlati panoráma. Az alsó szintek jellegzetes klinkertégla-borítást kaptak, ezzel is reflektálva a terület 19. századi ipari múltjára. A felső emeletek alapszíne fehér, s ezt élénkítik a váltakozó futónövények. A Vágóhíd utca felől érjük el a tömb főbejáratát, amely egy szokatlanul nagyvonalú és szellős, négy szint belmagasságú előtérbe nyílik, mind az utca, mind a belső kert irányába végig üveghomlokzattal.

Az előtérben már érezhető a közösségi terek kiemelt fontossága, hiszen nem csak a recepciós pultot és a levélszekrényeket találjuk itt, hanem egy fotelekkel, kisasztalokkal és méretes élő növényekkel berendezett találkozóhelyet, egyfajta szállodai foyer-t is. Mindezt egy kávézó is kiegészíti, amely egyaránt nyitott az utca és a belső előtér felé, rajta zöldtetővel. A lobbi enged tovább a liftek és lépcsőházak felé, de kijuthatunk a belső kertbe is, amelyet kacskaringósan kialakított sétányok, előnevelt fák, vízcsobogó és mesterségesen emelt dombocskák tesznek izgalmassá, felfedezendővé. Az oldalkertbe helyezték el a gyerekjátszót, amit idővel mászófal is kiegészít majd.

A befektetőtől eredő konceptuális elképzelés alapján, a földszinten nem alakítottak ki lakásokat, hanem ide került a közösségi funkciók nagyrésze: az utca felé az üzlethelyiségek, befelé pedig a lakók által igénybe vehető közösségi nappali és gyereksarok, ahol baráti rendezvényeket lehet tartani, fedett kerékpártároló, fitneszterem, szauna és egy szolgáltatófüggetlen csomagpont, valamint a mélygarázs kiegészítésére több tucat fedett, de oldalról szellős parkolóhely. Az autóbejárót az utca felől is szabadon elérhető mikromobilitás pont is kiegészíti, három férőhellyel, elektromos töltővel, ez utóbbit kiépítették minden belső parkolóhelyhez is.

A közösségi szolgáltatások az egyik tömb tetején folytatódnak egy zárt közösségi konyhával és étkezővel, fedett terasszal, grillterasszal és a zöldtetőn lazán elhelyezett társalgó-szigetekkel. A közösségi terek ilyen kiemelt szerepe lehet egy nagyvonalú befektetői gesztus, jól működő marketingfogás, de kétségtelen, hogy ez, az itthon még kevésbé gyakorolt megközelítés Nyugat-Európában már jobban bejáratott, és érezhetően eredményesen működik. A lakóház nem csak privát teret biztosít a tulajdonosoknak, hanem lehetőséget kínál olyan esetekre, ha nem a lakásunkban kívánjuk fogadni vendégünket vagy tartani gyerekzsúrt. A 11. emeleti zöld tetőterasz pedig külön hangulatával vonzó társasági helyszínt kínál.

A nagyvonalúság a lakószintek közös tereiben is visszaköszön, hiszen tervezői cél volt, hogy az átlagosnál tágabb középfolyosókat minél több fény járja át, amit a szintek közötti átriumok is segítenek. A lakások kialakítását természetesen alapvetően a praktikum vezérelte – a lakópark többféle elrendezést kínál a garzontól a négyszobás méretig –, de kiemelten fontos, hogy minden lakáshoz tartozzon méretes terasz, jusson hozzájuk kellő napfény és legyen tágabb panorámájuk. Az üzleti és építészeti modell az elkészült első ütemben beválni látszik, a nemrég átadott épület máris megtelt élettel, miközben javában zajlanak a képletet teljessé tevő második szárny építési munkálatai.