Hirdetés

Menteni a menthetőt

Októberi cikkeink a fenntarthatóság jegyében készülnek.

Fenntarthatóság – a csapból is ez folyik, annál is inkább, mert víz lassan már nemigen. Az építészek számára egyre nagyobb kihívás a szabályozások maradéktalan kielégítése, a házak energetikailag hatékony gépekké válnak, és ez a szempont mindent überel. A fejlesztők viszont az újabb és egyre magasabb szintű zöld minősítéssel maradhatnak csak életben a piacon. A fenntarthatósággal foglalkozni iparággá vált, amit ugyanúgy piaci szempontok vezérelnek, mint minden egyebet az üzleti életben. 

 


A probléma valós, és immár kérlelhetetlenül az arcunkba tolakszik: kimerülő készletek, súlyosbodó éghajlati anomáliák, a természet pusztulása az emberiség felelős részét általános aggodalommal tölti el. Nem kell sem közgazdásznak, sem filozófusnak lenni ahhoz, hogy felismerjük: a túlfogyasztás, a civilizációs kényelem csúcsra járatása nagy mértékben felelős a helyzetért. A megoldást pedig paradox módon attól a technológiától és gazdaságtól várjuk, amelyik túldimenzionált növekedésével a helyzetet okozta.

 


Van azonban a fenntarthatóságnak egy másik, emberibb arca is, amihez kevesebb pénz, de annál több építészeti tudás szükségeltetik. A mindentudó gépészeti megoldásokon túl, sőt azok alapjainál is a természet bölcsességének újrafelfedezése áll, akár energiahordozókról, akár a lakozás hagyományos formáiról van szó. Van némi álszentség abban, amikor a természetes növényzettel borított hegyoldalt az építkezés kedvéért agyagig letaroljuk, aztán gyeppel és ciprusokkal beültetjük, majd a családi birtokon kialakított medencét napenergiával fűtjük, és közben nagyon ökotudatosnak érezzük magunkat vastagon körülszigetelt, hőszivattyúval fűtött, a lakók szükségleteit messze meghaladó alapterületű házunkban, ahol óriási, osztás nélküli üvegfelületek teremtik meg a harmonikus kapcsolatot a természettel. 

 

Az igazi fenntarthatóság ott kezdődik, amikor nem fogyasztunk többet a szükségesnél.

A józan önkorlátozásnál, ami nem kell, hogy aszkézist jelentsen, csupán észszerűséget. Mindez persze kétségtelenül lemondással jár, a technológiai bűvészkedés ettől igyekszik megóvni az elkényelmesedett embert. Emellett azonban egyre inkább teret nyer a nem elsősorban műszaki, hanem szemléletbeli változásokat szem előtt tartó tervezés. Az építészetnek ebben még óriási lehetőségei, kihasználatlan tartalékai vannak, és nem is kell vadiúj dolgokat felfedezni, csupán a cső végén a lyukat. A sokkal szerényebb anyagi és műszaki lehetőségek között megszületett – épp ezért racionális és gazdaságos – tradicionális építési módok nagyon sok tanulsággal szolgálnak a mai problémák vonatkozásában is. A nap most is ugyanonnan süt, a fák gyökérből nőnek, árnyékot vetnek és oxigént termelnek. 

 


A kedvenc példám a természet megújuló képességére a rettegett diófúró légy, aki évekig tönkretett minden termést, de ahogy hallom, az aszály annyi más, nekünk kedves élőlény mellett őt is kipusztította, a dió ismét terem. A fennmaradás egyik feltétele az alkalmazkodás, de legalább ilyen fontos, hogy ami meglévő érték, legyen anyagi vagy szellemi, azt ne hagyjuk veszendőbe menni. Természetesen ebbe a korszerű technika is bele értendő, csúcstechnológia és józan paraszti ész együtt lehet igazán üdvözítő. A designban már régóta a fenntarthatóság a kulcs, az építészet megújulása sem várathat magára.

 


A hónap során amellett, hogy bemutatunk „klasszikus” fenntartható, környezetbarát városi projekteket, a szelídebb módszer példáit is fókuszba hozzuk. A BME Lakóépülettervezési Tanszékének fenntartható építészet kurzusa ebbe az irányba tereli a hallgatókat, erről olvashatjuk majd beszámolójukat külföldi példákkal színesítve. Belekukkantunk a parametrikus tervezés titkaiba, amely egész más irányból közelít a fenntarthatósághoz. A Regio Earth fesztivál idei eseményéről oldalunkon korábban már hírt adtuk, a szervezőt, Bihari Ádámot faggatjuk az eredményekről, illetve a vályogépítészet kortárs lehetőségeiről. Ráközelítünk a KÉK TÁJTÉKA programjára, amely a Balaton-felvidék intelligens tájhasználatát, fenntartható gyakorlatait, innovatív kezdeményezéseit és közösségi dilemmáit tárja fel, és amelynek első kötetét októberben mutatják be a készítők. Feltörekvők sorozatunkban a hagyományokat újraértelmező Pécsi Piac tervezőjét, Sztranyák Gergőt ismerhetik meg közelebbről. Sou Fujimoto, a Magyar Zene Háza tervezője szeptemberben Budapesten járt, és első ízben látta élőben az épületet. A benyomásain kívül néhány általánosabb építészeti kérdésről is próbáltuk kérdezni interjúnkban, amit szintén ebben a hónapban közlünk majd. A fenntartható design sem maradhat ki, természetesen e téren is mutatunk újdonságokat az októberi Design Hét, és a Kiscelli Múzeum Határtalan Design kiállításának kínálatából.

 


Végre van eső, nőnek a gombák, a szüret és a befőzési szezon véget ért, már csak a téli tüzelőre kell koncentrálni. Az élet – ha jól esik, ha nem – rákényszerít minket a takarékosságra, használjuk ki a válságban rejlő megújulás lehetőségét, és könnyítsünk kicsit a Földanya terhein. 
 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Ösztűzzel a fenntarthatóbb mindennapok felé

Ösztűzzel a fenntarthatóbb mindennapok felé

Akcióban a Bánáti és Hartvig Iroda Zöld Kommandója.

A mindennapi élet nem mindennapi reflexiói

A mindennapi élet nem mindennapi reflexiói

A Labrosse x Murakami – Monuments of Everyday Life című kiállítás szeptember 23-án nyílik a Kahan Art Space-ben. Interjú az alkotókkal!

A LAB5 tervezi az új RTL irodaház belsőépítészetét

A LAB5 tervezi az új RTL irodaház belsőépítészetét

A tévétársaság 2024-ben költözik a Liget Centerbe.

Nincs találat!

Hirdetés