Noninvazív szemlélet az építészetben.
Világszerte számos város fontolgatja a föld alatti építkezés lehetőségeit, ez az új építészeti paradigma forradalmasíthatja a városi tervezést és a lakóépületeket. A 21. század a föld alatti építkezés reneszánszát hozta el: disztópikus regények és atombunkerek helyett egy gyorsan fejlődő, fenntartható, hatékony és innovatív megoldást a modern társadalom különböző kihívásaira.
Kihívásból bőven akadt akkor is, amikor a tordai Jósika Miklós Líceum sportterem építését határozta el, hiszen a körülmények megakadályozták a föld feletti bővítést. A kolozsvári Tektum építészeti iroda által tervezett új sportterem azt példázza, hogy tradicionális megközelítés helyett a rugalmasság ott is jól használható épületet eredményezhet, ahol első ránézésre lehetetlen új épületben gondolkodni. Hogy megértsük a föld alatti sporttermet életre hívó koncepciót, nézzük át röviden az építkezés körülményeit.
Az iskolaépület Torda központjában, illusztris épületek szomszédságában helyezkedik el, a református templom és a fejedelmi palotából kialakított történelmi múzeum közelében. Az iskola udvarán egy örökségvédelmi szempontból fontos épület áll, ez és a telek szabálytalan alakja nem tették lehetővé új épület építését. Amikor a Tektum úgy döntött, hogy az épületet az udvar alatt bővíti, számolnia kellett egy patak közelségével is.
Első lépésként az örökségvédelmi szempontból fontos épület felújítására került sor, melynek során az épületet műemlékként kezelték. Itt helyezték el a sportteremhez szükséges kiegészítő helyiségeket (öltözők, vécék). Az épület mellett, a korábbi szabadtéri sportpálya alatt 9 méterrel épült meg a sportterem. A hozzáférést biztosító lépcsők, illetve a műszaki infrastruktúra (fűtés, szellőztetés) elhelyezéséhez két kis tömegű épületrészt terveztek. Ezek kialakításában ugyanaz a noninvazív szemlélet érvényesült, mint a projekt egészében: a kortárs építészet nyelvét használva az új elemek harmonizálnak az épületegyüttes esztétikájával és a festői utcaképpel.
Fontos pont volt az építésziroda számára, hogy kikísérletezzék a föld alatti térben azt az illúziót, mintha a sportterem a felszín felett lenne. És valóban, ha kinézünk az ablakokon, látjuk a kék eget. Az ablakok földszinti tetőablakok, amelyeken természetes fény hatol be, amit sikerült úgy kombinálni a mesterséges megvilágítással, hogy valóban létrejöjjön az illúzió, és elfelejtsük, hogy a föld alatt vagyunk. Erre rásegít a szín- és az anyaghasználat is. A domináns fehér tiszta, friss, tágas érzést ad a térnek, miközben a törtfehér és a bézs – a világos faburkolatokkal kombinálva (padló, fal) – melegséget csempész a terembe. A sportterem alapvetően tömör, zárt szerkezet, mégsem érezzük annak.
Az iroda vezető tervezője, Tóthfalusi Gábor pontosan olyan megközelítést alkalmaz, amelyet a környezet támasztotta sajátos feltételek diktálnak. Korábbi munkáin is jól nyomon követhető ez a munkamódszer: sok esetben könnyedén, bravúrosan oldja meg a körülmények adta kihívásokat. [Lásd erről pl.: A Városfal éke – A Tektum-irodaház Kolozsvárott, Octogon, 2022/2., 174.; Egy örökség téglalenyomata – Sütő András lakóháza Marosvásárhelyt , Octogon, 2022/3., 175.; Egymást erősítő rétegzettség – Erdély építészeti metaforája a Kolozs megyei Gyalu kastélya, Octogon, 2024/1., 189; lucidus kompozíció, mélyértelmű áthallásokkal– A Házsongárdi temetőkert földöntúli üzenete, Octogon, 2024/3., 191. – a szerk.] Úgy tűnik, inkább ösztönzőleg hatnak rá a kihívások, semmint nehézségként. Kétségkívül vonzó vonása a sportteremnek az alkotó fantázia és a funkcionalitás konfliktusát feloldó megvilágítási megoldás, a sokféle építőanyag (beton, acél, fa és üveg) és a térformálás, ami itt az intelligens feldarabolás formájában jelentkezik. Tóthfalusi a tér felosztása mellett döntött, így ugyanis az egyes funkciókat kényelmesen az adott helyhez igazíthatta.
Azt is megmutatja, hogy a szigorú körülmények, a műemléki környezet és a zord topográfiai adottságokból eredő problémák leküzdése érdekében az épületnek egyszerűnek kell lennie. Az egyes helyiségek minden bonyolult részlettől mentesek, átjárható terek, egyszerű formájuk révén megfelelnek a hétköznapi élet adta feladatoknak.
Az integráció azonban nem csak vizuális probléma volt, hanem technikai is. A legnagyobb kihívást nem az jelentette, hogy a föld alá kellett vinni a sportlétesítményt, sokkal inkább a patak közelsége. Szerkezetileg a megoldást egy fúrt cölöpökből és előgyártott gerendákból összerakott konstrukció jelentette, ami megfelel minden szabványnak. A föld alatti épület tetőszerkezetén, immár a felszínen, egy szabadtéri sportpálya kialakítására is lehetőség volt.
A végeredmény egyszerre absztrakt és barátságos épület, amellyel sikerült eleget tenni a tulajdonos elvárásainak és megfelelni a bonyolult körülményeknek, illetve egy kortárs sportterem követelményeinek.
Vezető tervező: Tóthfalusi Gábor (Tektum)
Építész munkatársak: Szőcs István, Ioana Cecălășan
További képek és rajzok a cikk végén található galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
