A BIVAK kiemelt megvételt nyert pályaműve a hévízi tófürdő és kórház fejlesztésére

A koncepciót a tervezők leírásával mutatjuk be.

• Szöveg: Octogon
• Olvasási idő: …

Hirdetés

A Hévízi-tó és a Szent András Reumakórház és Gyógyfürdő fejlesztésére kiírt pályázat eredményei ezen a linken érhetők el. A BIVAK pályaműve pedig alább olvasható.

A Hévízi-tó a világ (!) legnagyobb tőzegfenekű, biológiailag aktív, természetes termáltava: 4,4 hektár kiterjedésű és egy 38 méter mélyen lévő forrásbarlang táplálja. A vízhozam 410 liter/másodperc, így a tó teljes vízmennyisége három nap alatt teljesen kicserélődik. A fejlesztés kiindulópontja annak felismerése volt, hogy a helyszín legnagyobb értéke maga a tó és az azt körülvevő gyógyító táj.

A 19. század és a 20. század elejének a tó fölé épített fürdőcsarnokai saját koruk technikai lehetőségeit és fürdőkultúráját tükrözték. Romantikus karakterük egy korszak szemléletét képviselik, amikor a természetet elsősorban használni kívántuk. A 21. században, a klímaváltozás, a vízkészletek felértékelődése és a természetvédelmi szempontok erősödése mellett másfajta felelősséggel kell közelítenünk ehhez az örökséghez. A terv alapvető döntése ezért az, hogy a tó közepéről minden olyan funkció kikerül, amely nem közvetlenül a víz használatához kapcsolódik. Az öltözők, a vendéglátóhelyek, a gépészeti és a kiszolgáló funkciók a partra kerülnek, míg a víz fölött kizárólag a gyógyfürdőzés élményét szolgáló pavilonok jelennek meg. Ezáltal a tó víztükre ismét meghatározó látványelemmé válik, miközben a sérülékeny természeti rendszer terhelése is csökken. A fejlesztés legfontosabb építészeti gesztusa tehát a tó vízfelszínének felszabadítása.

A part mentén elhelyezett fürdőházak, pavilonok és közterek olyan térsor elemei, amely fokozatosan vezeti a látogatót a város felől a víz irányába. Az épületek emberi léptékűek, természetes anyaghasználatúak, átláthatók és átjárhatók; folyamatos kapcsolatot teremtve a tóval. A hangsúly az építészeti objektumról a térélményre helyeződik át. A látogató számára a gyógyulás a séta, a víz közelsége, a gőz, a fény, a növényzet és a csend egymást követő élményének rétegeiben bontakozik ki.

Hévíz 2040 – a gyógyító táj jövőképe

A hosszú távú cél Hévíz nemzetközi újrapozicionálása. A jövőkép szerint 2040-re Hévíz ismét Európa meghatározó természetes termáltavi gyógyhelyei közé tartozik. Versenyelőnyét az integrált gyógyító környezet adja, amelyben a természet, a gyógyászat, a rekreáció, a városi közterek és a kortárs építészet egymást erősítve működnek.

A terv ennek érdekében világos funkcionális rendszert alakít ki. A természetes termálvíz élményének és a balneoterápiának elsődleges helyszíne a Tófürdő; a medical wellness és a prevenció központja a Festetics Fürdőház, míg a Szent András Reumakórház a közfinanszírozott rehabilitáció korszerű infrastruktúráját biztosítja. A szállodai fejlesztések ezekhez kapcsolódva támogatják a hosszabb gyógyulási és regenerációs célú itt tartózkodást.

Mindezt új térszervezési logika fogja össze, amely a várost, a parkokat, a véderdőt és a tavat egységes gyalogos rendszerbe fűzi. A fejlesztés nyomán összefüggő gyógyító táji egység jön létre, amely egyszerre szolgálja a helyieket, a gyógyulni érkező betegeket és a rekreációt kereső látogatókat. Tervünk célja, hogy Európában Hévíz legyen az egyedülálló természeti örökségre épített korszerű egészségturizmus és a fenntartható tájépítészet követendő mintapéldája.

A telepítési koncepció alapja annak felismerése, hogy a Hévízi-tó rendkívül érzékeny természeti rendszer. A beépítés elsődleges feladata ezért a vízfelület felszabadítása és láthatóvá tétele. A terv minden telepítési döntése ezt az alapelvet követi. Tervünk az egymáshoz kapcsolódó épületek és a táj szerves egységét hangsúlyozza. Az egyes funkciók ott jelennek meg, ahol működésük és környezeti hatásuk szempontjából a legkedvezőbbek, miközben a tó továbbra is a teljes terület elsődleges vizuális és funkcionális központja marad.

A part menti beépítés és a vízfelület felszabadítása

A terv egyik legfontosabb telepítési döntése, hogy az új beépítés a tó nyugati partjára szerveződik. A korábbi tóközepi elhelyezés helyett a kiszolgáló funkciók a szárazföldön jelennek meg, ahol gazdaságosabban üzemeltethetők, egyszerűbben megközelíthetők és kevésbé terhelik a természeti környezetet. A part menti elhelyezés lehetővé teszi a teljes infrastruktúra korszerű kialakítását, miközben a tó vízfelülete szabaddá válik. A beépítés tudatosan követi a történeti fejlődés irányát, az új fürdőházak a meglévő Medve-napozó és a vízparti építmények rendszerét folytatják.

Mindegyik pavilon ugyanarra az építészeti alapelvre épül: közvetlen kapcsolat a vízzel, természetes anyaghasználat, átlátható térszervezés. Az egyes épületek között kialakuló nyitott terek, stégek és vízparti pihenőhelyek legalább olyan fontos szerepet kapnak, mint maguk az épületek. Fokozatosan fedezhetjük fel a különböző fürdőtereket. Ez a térszervezés egyszerre csökkenti a zsúfoltság érzetét, javítja a tájékozódást és intimebb kapcsolatot alakít ki a tóval. A pavilonrendszer egyben lehetőséget teremt az ütemezett megvalósítására is, hiszen az egyes épületek egymástól részben függetlenül is létrehozhatók.

Kapcsolat a várossal

A telepítési koncepció a várossal szorosan együtt élő gyógyhelyként értelmezi a fürdőt: a Dr. Schulhof Vilmos sétány marad a terület fő gyalogos tengelye, amely összeköti a kórházat, a Festetics Fürdőházat, a tófürdőt és a városközpontot. Ennek a gondolatnak szerves részeként a déli területeken a korábbi gazdasági funkciók helyén új közösségi és rekreációs tengely jön létre a kifolyócsatorna mentén.

Az egykori Jókai-ház lokációjának helyén kap helyet egy új turisztikai, kereskedelmi és vendéglátó egység: az „új Jókai-ház”. Ez a Keszthely irányából a Festetics allén át érkező kerékpárosok és túrázok érkezési pontja, ahol kerékpárszervíz, elektromos töltőpont, öltöző-zuhanyzó és információs pont található.

A városi kapcsolatok erősítését szolgálja a déli vendégkapu kialakítása, az új gyalogos és kerékpáros hidak, a Schulhof-sétány meghosszabbítása, valamint a peremterületekre szervezett parkolási rendszer is. Ennek eredményeként a tó környezete fokozatosan gyalogos prioritású gyógyhellyé alakul, ahol a természetes táji élmény és a városi használat egymást erősíti. Az elkerülő út megépülésével az Ady Endre út gyalogos sétánnyá válhat, ami tovább erősíti a fürdővárosi promenád hangulatot.

A gyógyító táj helyreállítása

A Hévízi-tó környezetének legfontosabb értéke a természet és az ember több évszázad alatt kialakult együttélésében rejlik. A tó, a véderdők, a lápi élőhelyek, a parkok, a csatornák és a történeti sétányok együtt alkotják azt az összefüggő rendszert, amely Hévíz gyógyhelyi identitásának alapja. A tájépítészeti koncepció a gyógyító táj regenerálására törekszik, amelyben az ökológiai folyamatok, a mikroklíma, a gyalogos közlekedés, a pihenés és a gyógyulás ugyanannak a rendszernek a részei. A természet ebben a koncepcióban a gyógyítás aktív eszköze.

A tó körüli véderdő elsődleges feladata a Hévízi-tó érzékeny ökológiai rendszerének védelme. Szabályozza a mikroklímát, mérsékli a szélterhelést, csökkenti a párolgást, javítja a levegő minőségét, valamint fontos élőhely a tó növény- és állatvilága számára. A koncepció ebben a szellemben fejleszti a véderdőt. A meglévő állomány rehabilitációja mellett új erdősávok és többszintes növényállomány kialakítását javasolja, különösen a déli és keleti területeken, ahol a közlekedési terhelés jelenleg a legnagyobb. A parkolókat és az üzemi területeket intenzív növénytelepítés választja el a gyógyhelytől. A véderdő ezáltal a gyógyító környezet egyik legfontosabb infrastruktúra elemévé válik.

A víz, mint tájformáló elem

A Hévízi-tó és kifolyócsatornája olyan rendszert alkot, amely folyamatosan alakítja a mikroklímát. A magas páratartalom, a sajátos növényzet és a termálvíz hőmérséklete olyan környezetet hoz létre, amely Európában egyedülálló. A koncepció ezt a rendszert láthatóvá kívánja tenni. A kifolyócsatorna mentén új vizes élőhely kialakítása, a meder részleges kiszélesítése, valamint a lápi vegetáció rehabilitációja a természetvédelmi célok mellett a látogatók élményét is gazdagítja, mivel a víz jelenléte a tavon kívül is kíséri a látogatók által bejárható útvonalakat. A kempingtől délre található csatorna szakasz ma is népszerű alternatív fürdőhelyszín, ennek minimális fejlesztése (öltözőkabin), a téli vízitúrázáshoz egyszerű infrastruktúra (kenutároló) fejlesztése javasolt (akár építészhallgatók tervpályázata, nyári építőtábor keretében történő megvalósítással).

A mikroklíma, mint terápiás tényező

A Hévízi-tó különleges gyógyhatása sok összetevő eredője: a víz kémiai összetétele, a levegő páratartalma, a vízben élő növényvilág, az erdő közelsége mind hozzájárulnak a gyógyító élményhez. A tájépítészeti koncepció ezt a termálvíz melegéből táplálkozó érzékeny klimatikus rendszert tekinti a fejlesztés legfontosabb értékének. Az új beépítés léptéke, a zöldfelületek aránya és az épületek elhelyezése egyaránt azt szolgálja, hogy ez a mikroklíma hosszú távon fennmaradjon. A táj közvetlen testi megtapasztalása is része a gyógyulásnak.

A kortárs egészségturizmus egyik legnagyobb kihívása a nyugalom megőrzése. A Hévízi-tó legfontosabb élményei közé tartozik a víz felett lebegő pára, a madárhangok, a gyalogos mozgás ritmusa. Ezek legalább olyan fontos részei a gyógyulásnak, mint maga a termálvíz. A tájépítészeti koncepció ezért tudatosan különíti el az aktív és a passzív használatú partszakaszokat. Az intenzívebb strand-területek mellett olyan csendes rekreációs zónák jönnek létre, ahol a pihenés, a szemlélődés és a természet közvetlen megtapasztalása kerül előtérbe. A sétányok, pihenőhelyek és kilátópontok a közlekedési hálózat részeként a gyógyulás fontos térbeli állomásai. A tájépítészet feladata az ökológiai folyamatok, a gyógyító mikroklíma és az emberi használat összehangolása: a tó vízfelülete, a véderdő sávja, a lápi élőhelyek, a parkrészek és a gyalogos útvonalak alkotják azt a gyógyító infrastruktúrát, amelyre Hévíz jövője épül.

A fürdőházak

A Hévízi-tó környezetének építészeti karakterét több egymást követő történeti korszak és az ezekre jellemző építészeti stílus határozza meg. A Festetics-kor fürdőkultúrája, a századforduló villaépítészete, az ikonikus vörösfenyő fürdő-építmények és a természetes táj együtt alakították ki azt a sajátos atmoszférát, amely Hévíz identitásának alapja.

A terv a hely atmoszférájának kortárs újra-értelmezésére törekszik: az új fürdőházak mai alkotások, amelyek léptékükben, anyaghasználatukban és a tájhoz, a tóhoz való viszonyukban szervesen illeszkednek a gyógyhely múltjához. Az építészeti karaktert az arányok, az anyagok, a fények és a térkapcsolatok hozzák létre.

A koncepció pavilonok rendszeréből építkezik. A fürdőházak a part mentén fűződnek fel, a közöttük nyitott terek, stégek és átmeneti zónák alakulnak ki. Ez a térszervezés egyszerre teszi lehetővé a tó folyamatos vizuális jelenlétét, az ütemezhető fejlesztést és a különböző használati intenzitások természetes elkülönülését.

A tetők és egyes homlokzati elemek héjalása természetes vörösrézzel készül, amely anyagválasztást tartóssága és időtállósága mellett az a különleges kapcsolat is indokolja, amely a Hévízi-tó egyedülálló környezeti adottságaival kialakulhat. A magas páratartalom, a termálvízből származó ásványi anyagok és a levegő kéntartalma várhatóan olyan helyspecifikus patinát hoznak létre, amely eltér a városi környezetben megszokott élénkzöld felületektől. A kutatások és analógiák alapján inkább mélybarna, grafitszürke, olívazöld és visszafogott türkizes árnyalatok kialakulása valószínűsíthető.

A rézburkolat élő felületként az évek során együtt alakul a tó környezetével. A fa lassan megszürkül, a réz fokozatosan patinásodik, a növényzet évszakról évszakra változik, a fény és a pára pedig napról napra új karaktert ad az épületeknek. Az épületek évtizedeken keresztül tovább formálódnak.

Képzőművészeti alkotások

A koncepciónk a képzőművészeti alkotást (a beruházási költségvetés 3 ezreléke) az épületekhez és parkhoz szervesen kapcsolódva, több beavatkozási pont lehetőségét kínálja. A beltéri fénykürtők részben mázas kerámia burkolata iparművészi kísérleteket és kézműves gyártási folyamatot igényel. Az emeleti pihenőtér csempéi között lesznek egyedi kialakítású, figuratív darabok, melyek inspirációja a tó alatti gazdag élővilág reprezentálása.

A Hévízi tó alatt jelenleg kb. 300 darab vörösfenyő cölöp található, melyek a Festetics korszakból származnak, így több, mint 100 évesek. A cölöpök kihúzása a vibrálási kockázat miatt nem megvalósítható, viszont a medernél történő vágással kockázat nélkül kiemelhetőek. A körülbelül 190 köbméter vörösfenyő újrahasznosítása biztosítana alapanyagot a parkban és köztéren megjelenő képzőművészeti plasztikáknak. Tömbösítve szobrok posztamenseiként szolgál, fűrésztelepen gatter-technológiával, csapolt rögzítésekkel köztéri bútorok formájában lényegülnek át. A déli oldalon megjelenő két új, pavilon-léptékű jelszerű kapuzat is ebből az alapanyagól készül, lapolással és ácskapocs rögzítésekkel, acél segédszerkezettel. Ezek a megérkezési pontok szobrászművész munkáját igénylik. Koncepciónk nem kíván egzakt javaslatot adni, inkább azt a terepet definiálja, ahol képzőművészeti alkotások kapcsolódni tudnak a beruházáshoz, akár ütemezetten is. Ezen művészeti alkotások képzőművészeti tervpályázat formájában fejthetőek ki és valósíthatóak meg.

Rajzok a cikk végén található galériában!