Hirdetés

Schickedanz Albert és Herzog Fülöp épületét 1906 decemberében nyitották meg.

Miután fennállásának legátfogóbb rekonstrukciója nagyrészt elkészült, tavaly október végén újra kinyitott a budapesti Szépművészeti Múzeum. A 2015 februárjában kezdődött felújítás bizonyos helyeken még zajlik, ugyanakkor új közönségforgalmi részeit, legjelentősebb tereit – köztünk a hetven év után felújított Román csarnokot – és a kiállítások megközelítőleg felét már látogatni lehet, így képet kaphatunk arról, hogy milyen lesz a jövőben az ország legjelentősebb múzeuma. A cikk eredetileg az OCTOGON Magazin 149 - 2019/1 lapszámban jelent meg.

Schickedanz Albert és Herzog Fülöp építészek 1906 decemberében megnyitott épületének átadása óta bő egy évszázad telt el. Azóta a bemutatandó tárgyak körétől kezdve a kiállítási installáción keresztül a műtárgyvédelmi sztenderdekig minden megváltozott. Nem beszélve a látogatók és a dolgozók mai igényeiről, napjaink szabványainak és biztonsági előírásainak teljesítéséről.

Egy műemléki védettséggel rendelkező, historizáló múzeumépület rekonstrukciója tehát majdhogynem olyan nehézségekkel jár a tervezőknek, mintha egy dualizmus kori kórházban próbálna 21. századi színvonalú betegápolást megvalósítani az eredeti építészeti elgondolás tiszteletben tartásával.

Ez lényegében lehetetlen. Nem véletlenül láthatók világszerte új szárnyakkal, melléképületekkel megtoldott muzeális intézmények. A szabadon álló, közterekkel körülvett Szépművészeti esetében ezt azonban sosem kezelték lehetőségként. Nagyon sok magyarországi középülethez hasonlóan az új igények kielégítésére, a helyhiány enyhítésére az épület eredeti tömegén belül kerestek jobb-rosszabb megoldásokat. Az elmúlt évtizedekben Mányi Istvánnak köszönhetően ezek a beavatkozások egyre érzékenyebben kezdtek viszonyulni az 1906-os architektúrához és a szükségmegoldások helyébe saját jogon is építészeti értékkel rendelkező hozzátételek léptek. A történeti terek felosztása helyett pedig elkezdték igénybe venni a korábban az alapfalak között nagyrészt földdel feltöltött mélyföldszintben rejlő tartalékokat. Ennek a folyamatnak a betetőzését hozták magukkal a jelenlegi munkálatok.

A múzeumbelső megközelítése, termeinek feltárulási sorrendje – a korábban felmerült tervekkel ellentétben – nem változott. Az előcsarnok eredeti terét jobban érvényesülni engedő, kisebb méretű és semlegesebb stílusú bútorzat és világítás készült. A mélyföldszint megközelítésére szolgáló lépcső megmaradt korábbi helyén, posztmodern belsőépítészetével együtt, ami szép gesztus a felújítás korábbi fázisainak. Az egyik legjelentősebb változás a mélyföldszinti ruhatár és a kávézó jelentős bővítése, valamint egy étterem kialakítása.

A mai trendeket tükröző megoldások, a burkolatok és a bútorok a hagyományos anyagok és színek használata révén a belső terek egészéhez is képesek illeszkedni, ugyanakkor egységes szellemiséget képviselő megfogalmazásuk meghatározó, kortárs nyelven szóló térsorral gazdagította az épületet.  

A visszafogott karaktert jól kiegészítő, szinte rejtve maradó megoldás a természetes fényt beengedő, az eredeti téglafalat megvilágító és a homlokzati oszlopsort látni engedő keskeny üvegsáv, ugyanakkor az egész térsor gyújtópontját képező előcsarnok alatti tér szinte túlzóan üres maradt. A földszint jelentősebb tereiben, a Márvány-, Barokk- és Reneszánsz csarnokokban nagyobb változás nem történt, ami utóbbi esetében sajnálatos: központi teknőboltozata gazdag díszítőfestésének rekonstrukciója nem fért bele a beruházásba. A földszinten a hosszanti térsor végéből nyíló úgynevezett Michelangelo-terem, és a felette, az I. emeleten található Schickedanz-terem helyreállítása annál jóval nagyobb jelentőséggel bír. E két helyiséget födém- és álmennyezeti bontások révén, komoly restaurátori munkával hozták eredeti állapotukba.

A rekonstrukció előbbieket elhomályosító része, a Román csarnok helyreállítása.

A középkori templombelsőt idéző századfordulós belső teret a II. világháború után nem nyitották meg újra a közönség előtt, helyette az itt kiállítottak mellé, ide zsúfolták össze a Reneszánsz- és Barokk-csarnokokból is az idejétmúltnak tekintett szobormásolat-gyűjteményt. A múzeumépítés időszakában még jellemző muzeológiai eszköz volt a világ leghíresebb szobrairól méretazonos gipszmásolatok bemutatása, gyakran olyan terekben, amely történeti neostílusával reflektált a benne elhelyezett alkotások keletkezési időszakára. A mostani rekonstrukcióig tartó időszakban a Román csarnok így lényegében raktárrá vált: a helyhiányt kezelendő hatalmas, fémszerkezetes raktári polcrendszer is kiépült benne, melynek megszüntetéséhez további raktári tereket kellett kialakítani.

A több mint hét évtized után újranyitott tér enteriőrjét romjaiból kellett újjávarázsolni. A falait borító, komplex képi programmal rendelkező, neoromán és századfordulós építészeti törekvéseket tükröző figurális és ornamentális díszítőfestés sérülései, megsemmisült részei a restaurátorok munkája nyomán ma már nem érzékelhetők.

Az egész felület egységes lett, azonban mégsem hat bántóan újnak, vagyis a csarnok esetében a teljességre törekvő rekonstrukciók gyakori hibáját sikerült elkerülni.

A gipszmásolatok a szinte szomszédos, és még épülő Szabolcs utcai Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ látványraktárában, valamint a szintén kivitelezés alatt álló komáromi Csillag-erődben lesznek kiállítva. Ennek fényében kicsit következetlennek tűnhet elsőre a falakba beépített néhány gipszmásolat megőrzése, főképp, hogy a freibergi dóm Aranykapuja méreteinél fogva erősen befolyásolja az eredeti teret, a déli pillérnél meghagyott oszlopfejezetek pedig magyarázat nélkül egyszerűen értetlenséget válthatnak ki a látogatóból.

Ugyanakkor az összhatásba mégis szervesen illeszkednek a meghagyott épületszobrászati elemek, és legalább emlékeztetnek a tér eredeti szerepére. A padozat esetében sajnálatos, hogy nem találtak módot a sérülten, de jórészt megmaradt eredeti cementlapos burkolat megmentésére, és újra-lerakására, miután a csarnok alatti feltöltés kitermelésével, az ott kiépült raktár kialakítása miatt elbontották azt

A látogatók szempontjából egyáltalán nem mellékes a kiállítóterek és a bennük található kiállítások megújulása sem. A megőrzött és gondosan helyreállított fa falburkolatok és stukkós mennyezetek mellett az egyes tárlatok alapvető hangulatát egy-egy markáns szín adja.

A mélyföldszint jelentette viszonylagos építészeti szabadsággal az antik gyűjtemény kialakításakor éltek. A 19. századi múzeumépítészet előtti tisztelgésnek fogható fel az a négy egyiptizáló, modern formavilágú oszlop, melyek fölött a mennyezetet olyan bravúrosan alakították ki, hogy nem csupán első, de második pillantásra is nehéz eldönteni, valójában hol ér véget a tér.

Egy kortárs műalkotás, Kelemen Zénó szoborpadja is helyet kapott az új kiállítás egyik terében. Komoly potenciál rejlik még a múzeum belső udvaraiban is, melyeket úgy újítottak fel, hogy azokat akár a látogatóknak szánt programokkal is meg lehet majd időszakosan tölteni. A látványos beavatkozások mellett nem lehet eléggé hangsúlyozni a múzeum gépészeti rendszerei megújulásának fontosságát, a korszerű raktározási és restaurálási körülmények megteremtését, melyek biztos alapot teremtenek a műalkotások bemutatásának és annak, hogy a Szépművészeti Múzeum a világ legjelentősebb gyűjteményeiből is kölcsönözhessen és egyre több látogatónak mutathassa be az itt dolgozó szakemberek erőfeszítéseinek köszönhetően az egykorvolt mesterek zsenialitását. 

A 149 - 2019/1 lapszámot teljes egészében itt töltheted le, ingyen, pdf formátumban.

A lapszám teljes tartalomjegyzékét itt találod.


Projekt adatok

  • Terület: 14 000 m2
  • Tervezés éve: 2012-2015
  • Kivitelezés: 2015-2018

Építészet

  • Vezető tervező: Mányi István (Mányi István Építész Stúdió Kft.)
  • Építész munkatársak: Mányi Dániel, Kardos Gábor, Németh Krisztina, Szontágh Zsófia Réka
  • Belsőépítész: Gergely László (Studio G Bt.)
  • Statika: Szabó Lajos, Molnár István, Schnieder László (Du-Plan Kft.)
  • Gépészet: Szigyártó Gábor, Pitko Attila (Smg-Sisu Kft.)
  • Elektromosság: Kapitor György, Aranyos Zsolt (Smg-Sisu Kft.)
  • IT technológia: Csányi István (Kvinterv Kft.)
  • Konyhatechnológia: Kuruczné Gizella (Design Studio Kft.)
  • Felvonótervező: Szabó Tamás (iX Kift Kft.)   
  • Tűzvédelem: Venczel Sándor (Tűz-Ért-Ő Kft.)
  • Tudományos dokumentáció: Bor Ferenc (Hild-Ybl Alapítvány)
  • Értékleltár: Bor Ferenc, Rozmann Viktor
  • Épületszerkezet részlettervek: Barta Ferenc (Barta Építésziroda Kft.)
  • Útterv: Rhorer Ádám (Közlekedés Kft.)        
  • Környezetrendezés: Balogh Péter, Major József      (S73 Kft.)
  • Díszvilágítás: Deme László (Lisys-Project)
  • Falnedvesség: Vaszari Miklós (Méhes Renoszig Kft.)
  • Főmérnök: Kőszegi Antal (Szépművészeti Múzeum)
  • Fő műszaki ellenőr: Szabados Gyula (Sz-építők Kft.)
  • Generálkivitelezés: Magyar Építő Zrt.         
  • Főépítésvezetők: Ámon Kornél, Papatyi Balázs (Magyar Építő Zrt.)
  • Restaurátorok: Seres András, Kürtösi Brigitta Mária, Káldi Richárd (Mentartis Kft.)

Kiállítások

Európai Művészet 1250-1600

  • Installáció: NARMER Stúdió – Véner Ágnes, Vasáros Zsolt DLA, Vasáros Ákos
  • Grafika: NARMER Stúdió - Czipor Adrienn, Póth Rebeka
  • Kurátor: Tátrai Júlia, Dobos Zsuzsanna, Fábry Eszter, Sallay Dóra, S. Csető Georgina, Koruhely Nikolett, Lantos Adriána, Balogh Ilona

Európai Szobrászat 1350-1800

  • Installáció: NARMER Stúdió - Vasáros-Lévai Melinda, Kováts Petra, Vasáros Zsolt DLA, Vasáros Ákos
  • Grafika: NARMER Stúdió - Zsarnóczky Renáta
  • Kurátor: Szőcs Miriam

Ókori Egyiptom

  • Installációtervezés: NARMER Stúdió – Kováts Petra, Hauszknecht Katalin, Vasáros-Lévai Melinda, Vasáros Zsolt DLA, Vasáros Ákos
  • Grafika: NARMER Stúdió - Czipor Adrienn
  • Kurátor: Dr. Liptay Éva

Klasszikus Ókor

  • Installáció: Jerger Krisztina
  • Grafika: ART-AND STÚDIÓ - Medve Zsuzsa, Gerhes Gábor
  • Kurátor: Dr. Nagy Árpád Miklós, Lakatos Szilvia



Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

A Nemzeti Táncszínház eleven épülete táncba hívja a közönséget is

A Nemzeti Táncszínház eleven épülete táncba hívja a közönséget is

Az épület közösségi karaktere közel áll a Nemzeti Táncszínház szellemiségéhez.

Hiánypótló könyv készült Gaudí munkásságáról

Hiánypótló könyv készült Gaudí munkásságáról

Az "Építészet Dantéja" nélkül Barcelona nem lenne az, ami.

A Magyar Művészeti Akadémia elnökségi székháza az egykori Schanzer-villában

A Magyar Művészeti Akadémia elnökségi székháza az egykori Schanzer-villában

Az épületnek nem csak a történelme változatos, különböző stílusok kavalkádja volt mindig is.

Hirdetés