Szintet lépett a DECODE pályázat

Kihirdették a győzteseket, és megnyitották a pályaművekből rendezett kiállítást a Faur Zsófi Galériában.

Idén írta ki másodszor a BORD Építész Stúdió a DECODE – The Space for ARTHITECTURE pályázatot, amely minden tekintetben komoly előrelépés a tavalyihoz képest: lényegesen többen pályáztak, meghívott partnerként két neves építésziroda – BIVAK, CAN Architects – is csatlakozott, a megnyitó pedig olyan érdeklődést vonzott, hogy a pincét is meg kellett nyitni a közönség számára, illetve olyanok is akadtak, akik inkább átmenetileg elvonultak a közelbe kávézni egyet, hogy később térjenek vissza a Faur Zsófi Galériába, megnézni a kiállítást. De nézzük csak sorjában, mi történt!

A BORD építészet, valamint vizuális és alkalmazott művészetek kategóriában hirdetett pályázatot, melynek célja a társművészeti ágak szorosabbra fűzése és új kapcsolódási pontok keresése, illetve felhívni a figyelmet a gondolatok köré épülő alkotásra és ezáltal az értékteremtésre. A szakmai zsűri 67 pályamunkából választotta ki a kiállítókat és a díjazottokat. A kezdeményező a két kategóriában összesen nettó 800 000 forintot, egy-egy fődíjat és két-két ígéretes projekt díjat ítélt oda. A kiállítás november 20-ig látogatható.

„A DECODE ötlete 2018-ban született meg. A név jelentése számunkra az alkotásainkba kódként beépített történetek visszafejtése, amelyeket megbízóinkkal és alkotótársainkkal közösen írtunk. A globalizáció eredménye a standardizálás, minden országban ugyanazok a termékek vannak a polcokon, cégkultúrák válnak egységessé, és ha környezetünket megnézzük, akkor érzékelhető ez az újonnan születő épületeknél is. Mi hiszünk az egyszerre funkcionális, újszerű és kreatív megoldásokban, ezért a koncepcionális tervezés jelentőségét kiemelendő született meg a DECODE kiállítás gondolata. Munkánk során minden projektünket egy-egy történet köré építjük fel. Ez a történet inspirálja az építészeti koncepciót, melynek nyomán sajátos hangulatú helyek, jellegzetesen karakteres épületek születnek. Míg a tavalyi kiállítás gerincét három BORD-projekt képezte, addig idén két fiatal építészirodát a BIVAK-ot és a CAN Architects-et hívtuk meg kiállítópartnerként, hogy mutassák be legizgalmasabb projektjüket. A többi kiállítót pedig ismét pályázat útján választottuk ki. Pályázhatott minden 35 év alatti, az építészet, valamint a vizuális és alkalmazott művészetek területén alkotó fiatal. Külön felhívtuk a figyelmet arra, hogy várjuk a társterületek együttműködését. A pályázóknak saját projektjüket kellett bemutatniuk, az inspirációtól a megvalósulásig, fókuszba helyezve a koncepciót, melyet egy legfeljebb három perc hosszúságú, kreatív médiafájlban kellett prezentálniuk” – mutatta be a koncepciót Bordás Péter, a BORD Építész Stúdió alapító tulajdonosa, a DECODE kezdeményezője.

A díjazottak csoportképe - Fotó: Kerekes Zoltán

A pályázatra összesen 67 pályamű érkezett be, 28 építész és 39 művész kategóriában. A beérkező pályaműveket neves zsűri bírálta el: Bordás Péter építész, a pályázat alapítója és a zsűri elnöke, Szabó Levente DLA, Ybl- és Pro Architectura díjas építész, a BMGE Építészmérnöki Kar, Középülettervezési Tanszékének egyetemi tanára, Anthony Gall Phd, Ybl- és Pro Architectura díjas építész, a SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Kar Építészmérnöki Intézet egyetemi tanára és megbízott dékánja, Golda János, Ybl- és Pro Architectura- és Príma-díjas építész, Kálmán Borbála, művészettörténész, a Ludwig Múzeum Kortárs Művészeti Múzeum kurátora, Etentuk Inemesit, kulturális menedzser, az Artlocator applikáció és az Artlocator Magazin alapítója, Dr. Kukla Krisztián, a Leopold Bloom Alapítvány művészeti vezetője. 

A bíráló bizottság a pályázatok közül kategóriánként egy-egy Fődíjat és két-két „Ígéretes projekt” díjat osztott ki. A pályázat összdíjazása a két kategóriában, együttesen nettó 800 000 Ft volt.

A beérkezett pályázatokból 16-ot választott be a zsűri a kiállításba, mely november 20-ig látogatható a Faur Zsófi Galériában. Az elbírálásnál nem egyszerűen építészeti terveket, vagy művészeti alkotásokat pontoztak, hanem a mögöttük álló koncepció, gondolat vagy történet kreatív prezentálását is. 

A kiállítás nagyméretű képernyőkön futó videókban mutatja be a BORD, a BIVAK és a CAN Architects projektjeit és a DECODE pályázat két kategóriájának győzteseit, valamint a „shortlist” projekteket.

A Can Architects, a BORD és a BIVAK installációja - Fotó: Kerekes Zoltán

A DECODE PÁLYÁZAT DÍJNYERTES PROJEKTJEI ÉPÍTÉSZET KATEGÓRIÁBAN ÉS AZ ALKOTÓK BEMUTATÁSA:

SOMLÓI VÁR - a DECODE pályázat Fődíjban részesült alkotása
Alkotó: Molnár Dávid Ferenc

„Hetedik évszázadát tölti e vár a Somló-hegy északi oldalán, szem elől rejtőzködve. Ellenálló. Hol töröknek, hol igazi gazdájának, az Erdődy családnak, vagy bóklászó turistának, de még a kíváncsiskodó építész hallgatónak is többször elérhetetlennek célnak tűnt. Molnár Dávid Ferenc építészhallgató mégis a vár bevételére készül. Szerszámainak és eszközeinek lajstroma: Idő, mindösszesen 3 perc, avagy 180 másodperc. Dobszó helyett ütemes ritmus. Vibráló ERŐVONALAK. Alaprajz. Metszet. Nézet. Vonal. Szín. Textúra. ELKÉPZELÉS. Felépítés. Építkezés. ELFOGLALÁS. Nem egy egyszerű műfaj, intenzíven s tudatoson felépített ostrom, majd roham... A kőfalmaradványokat, a történelmi helyszín erdővel körülvett lényegét a gondolatok építészetileg szerkesztett zápora foglalja el, HELLYÉ formálja, új funkciót létrehozva térben: ÚJRA ÉL a SOMLÓI VÁR!!!” – méltatta Anthony Gall Phd, Ybl- és Pro Architectura díjas építész, a SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Kar Építészmérnöki Intézet egyetemi tanára és megbízott dékánja az első díjban részesült alkotást.

Molnár Dávid Ferenc a Győri Széchenyi István Egyetem végzős építész hallgatója. A tanulmányait, pár évre szüneteltette és külföldön dolgozott designerként. Jelenleg a ZIP Architects  építész irodában gyakornok. Kevés szabadidejét olvasással vagy bakelit lemezek gyűjtésével tölti, szeret utazni és a különböző országok építészetét tanulmányozni.

A FÉNNYEL ÍRT HÁZ – a DECODE pályázat „Ígéretes projekt” díjban részesült alkotása
Alkotók: Dendel Niki és Hosszu Bözse

„Ivánka András 1963-68 között megvalósult győri Megyei Kórház Klubháza csak évtizedekkel később, a 2000-es évek elején vált a hazai építészeti diskurzus részévé. Innentől fontos hivatkozási alap és építész tanulmányutak gyakori célpontja, a két éve elhunyt kiváló Vámos Dominikának és az általa szerkesztett, azóta is hiányzó ’arc’-periodikának köszönhetően. Dendel Niki és Hosszu Bözse filmje mintha megidézné azt a rejtőzködést, amely a ház első három évtizedére volt jellemző, és elfogulatlanul közelít vizsgálata tárgyához. Munkájuk nem egy friss építészeti gondolat prezentációja (ennyiben pályázatuk unikális a mezőnyben), hanem egy fél évszázados elgondolás újraértelmezése, a bejárás során való megtapasztalás, az átélhető, érzékelhető megismerés rekonstrukciója. A film dramaturgiája bravúros: az elképzelt éjszakai illegális bejárás téri tapasztalatait a folyamatosan változó fények jelenítik meg az elkészített maketten, átélhetővé téve az egykori klubház belső világát. A ’hús-vér’ építészeti terek dekódolása paradox módon a legtűnékenyebb, mégis legelemibb téri tapasztalattal, fény és árnyékok észlelésének segítségével válik munkájukban valósággá” – jellemezte Szabó Levente DLA, Ybl- és Pro Architectura díjas építész, a BMGE Építészmérnöki Kar, Középülettervezési Tanszékének egyetemi tanára Dendel és Hosszu közös pályaművét.

Dendel Niki a Moholy -Nagy Művészeti Egyetemen végzett, ott töltött évei során leginkább a kisebb léptékű tervezésben lelte örömét, ami leginkább a bútortervezésben mutatkozott meg. Szakmai gyakorlatát a győri Czita Építészirodában végezte. Több építészeti gyerektáborban vett részt koordinátorként, a gyerekek kísérletező szelleme és döntési szabadsága inspirálta az egyetemi hallgatói munkái során. A Hello Wood nyári táboraiban a sokszínűséget, a szakmai egyetértés és különbözőség előnyeit és hátrányait tapasztalhatta meg. Jelenleg a Krüllung Árnyékolástechnikai Kft. termékfelelős, kreatív marketing munkatársaként dolgozik. Két éven keresztül részt vett az Útilapú Hálózat önkéntes tevékenységében, mely a felnőtt kísérő nélkül Magyarországra érkező menekült gyerekekkel foglalkozik. Ehhez az önkéntes tevékenységhez kapcsolódóan 2015-ben közös diplomamunkát készítettek Hosszu Bözsével. 

Hosszu Erzsébet a Moholy-Nagy Művészeti egyetemen végzett építész, tervező, civil aktivista, természetjáró. Szakmai pályáját tekintve jelenleg egyedi játszóterek tervezésével és projektvezetéssel foglalkozik, míg a civil életben a 7 éve működő Open Doors Hungary alapítója, koordinátora. Mindkét területen legfőbb mozgatórugója a társadalmi kihívásokra felelős és kreatív válaszok adása, illetve a felhasználók bevonó módszerekkel történő közösségépítése és fejlődésre serkentése.

MITIŐK - a DECODE pályázat „Ígéretes projekt” díjban részesült alkotása
Alkotó: Gyüre Lilla

„A MITIŐK című pályamunkában valaki emlékezik és így nyomon követhetjük egy otthon – egy nyaraló? - építésének történetét. Gyüre Lilla a családi fészekrakás metaforáját keresve a tojáshéjat éppen feltörő és felröppenő madárfióka idillikus képét, a fészek és a madárodú egyszerűségét, természetességét állítja szembe a hatvanas évek óta folyamatos agresszív spontaneitással burjánzó, az árvíz miatt ormótlan betonlábakra állított Tisza-parti magánnyaralók zsúfolt és kusza építészeti világával. Álmodozás és vágyakozás kibogozhatatlan szálai szövődnek egymásba egyszerű, de kifejező képi eszközökkel természeti környezetről, elvágyódásról, a hely megtalálásáról, helyénvaló építésről, léptékről, anyagról, személyes történetről, családról, közösségről, napszakok és évszakok változásáról, az idő múlásáról. Emlékek és képzelet fekete dobozába pillanthatunk, ahol titokzatos módon szövődik a háló és épül a valóság, mint az otthon megteremtése során annyiszor” – hangzott el Golda János, Ybl- és Pro Architectura- és Príma-díjas építész elismerése.

Gyűre Lilla építőművészként végzett a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karán, jelenleg a Breuer Marcell Doktori Iskola hallgatója. Pályamunkája egy korábbi pályázatra készült tervét dolgozta fel, amelyet a személyes témája miatt választott.

A DECODE PÁLYÁZAT DÍJNYERTES PROJEKTJEI VIZUÁLIS ÉS ALKALMAZOTT MŰVÉSZET KATEGÓRIÁBAN:

LESIRE (EXIT) – a DECODE pályázat Fődíjban részesült alkotása
Alkotó: Horváth Ági

„Horváth Ági pályaműve közvetlenül teremt kapcsolatot a térrel, az épített fal válik az alkotás felületévé, a helyiség adja a művészeti koncepció elméleti keretét. A MOME-n építész szakon végzett Horváth képzőművészként és grafikusként alkot lassan egy évtizede, pályaművében viszont sajátosan nyúl vissza a térhez fűződő viszonyához: mintha saját gondolatmenetének felfejtéséhez hozott volna létre egy életnagyságú makettet, melybe kivetítheti művének elképzelt fázisait. Az élesdi művésztelep alatt készült több felvonásos mű fizikai értelemben rendszerezi át a korábban élesdi iskolaként működő épület volt osztálytermét. Horváth Ági megkísérli a tér egységének megbontását, átalakítását, mindezt ellentétek, kontrasztok egymáshoz való viszonyának elemzése révén. A mára minden épület szerves részévé alakult, vizuálisan már szinte „beégett”, mégis az építészeti szerkezetek esztétikáját piszkáló "(vész)kijárat" (exit / ieșire) tábla szolgál Horváth sorozatának kiindulópontjaként, amelyen a piktogram egy sötét térből a világos felé futó alakot ábrázol. Sötét és világos egymásnak feszül, ezt a dinamikát ragadja meg Horváth a valóságban is. Választott terét hajszálpontosan kettészeli egy fehér és egy fekete részre. A kilépés, vagy kivonulás fogalma, esetleg két ellentétes irány találkozása, összefonódása, két egység közötti lehetséges egyensúly és harmónia néhány azon viszonyrendszerek közül, melyeket körbejár, egyszerű, hétköznapi eszközökkel előidézve ezeket. A pályamű mindeközben bepillantást enged sorozatának kibontakozásába, gondolatmenetének megszületésébe. A koncepció és a megvalósítás, valamint a tér és a vizuális alkotás közötti elemi kapcsolat adja Horváth pályaművének erejét” – emelte ki méltatásában Kálmán Borbála, művészettörténész, a Ludwig Múzeum kurátora.

Horváth Ági Budapesten született, jelenleg is itt él és dolgozik. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem építész szakán szerzett mesterdiplomát. Számos kiállításon vett már részt Magyarországon, de bemutatkozott az Egyesült Államokban: New Yorkban és Miamiben is. Képzőművészeti munkáját a konceptuális megközelítés, valamint az aktuális koncepció által meghatározott műfaji, technikai és méretbeli választások sokfélesége jellemzi. Tevékenysége fókuszában főleg olyan ellentétek, szélsőséges jelenségek állnak, melyeknek kulturális értelmezései erős kontrasztként reprezentálhatók vizuális jelekben. 

180519 39 A 7 - a DECODE pályázat „Ígéretes projekt” díjban részesült alkotása
Alkotók: Horváth Csilla, Társszerző: Király Attila Jeremiás

„A szerzőpáros pályaműve egy kiállítás komplex tervezete, munkájuk sajátos poétikusságát és melankóliáját pedig az fokozza, hogy az alapötlet kibontásának részletes lépései voltaképpen egy beszűkülés, egy hanyatlás történetét jelenítik meg. A mű az időskori elgyengülés témáját a test és a távolság alapfogalmaival, a megélt, belakott és használt tér fenomenológiáján keresztül érzékelteti. A földhivatali tulajdonosi bejegyzések, széljegyzetek stíluselemét is használó egyszerű animáció egy installációtervet mutat be. Az állványzatról megtekinthető geometrikus térinstalláció egy lakás alaprajza, a mű azonban egy élet, egy hajdanvolt élet, a hajdani lakó életének mind inkább csökkenő dinamikáját vetíti erre a felületre egészen a mozdulatlanságig. Horváth Csilla és Király Attila műve elgondolkodtat, teret és időt fordít egymásba, vizualizál, és mindenekelőtt sugárzik belőle az együttérzés, miközben képes elkerülni a szentimentalizmus csapdáit. A művet kisérő leírás precíz és invenciózus. A mű bírálójaként egyszerre asszociáltam számos lehetséges referenciára: a mentális térképektől kezdve a minimál art alkotásokon át például Lars von Trier Dogville-jére. Amit még szeretnék hozzátenni a pályamunkához az időskor és a gyermekség gyakran emlegetett analógiája kapcsán, az az, hogy a távolság, a distancia egyúttal az a fogalom, amelynek segítségével leírható, hogy miként nő fel az ember, hogyan kap egy világot. A gyermek számára a világ sarkokkal és élekkel rendelkező tereptárgyak összessége, vagyis a beleütközés lehetőségei. A csodálkozás, hogy másképp is lehet, a nézőpont megváltoztatása a szó szoros értelmében kikerekíti a világot, s a tájékozódás ezentúl elsősorban azt jelenti, hogy megtanuljuk elkerülni az ütközést. Horváth Csilla és Király Attila tehát azt mutatják be, hogy miként siklik el az, amit egykor uraltunk” – szólt Dr. Kukla Krisztián, a Leopold Bloom Alapítvány művészeti vezetőjének dicsérete.

Horváth Csilla a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőművész szakán végzett 2015-ben, ám már a diplomát megelőzően a figyelme központjában a térbeli struktúrák álltak. Munkái főként kinetikus objektek és installációk, amelyek alapja minden esetben személyes tapasztalat. Budapesten él és dolgozik. Szívesen közreműködik csoportos projektekben, különösön kedves számára, ha azt különböző tudomány, illetve művészeti területről érkező résztvevőkkel teheti. Így találkozott Király Attila Jeremiással is, akivel ez a második együttműködése. Király Attila makerspacekre / alkotóműhelyekre, környezetekre fejleszt tananyagot, aminek lényegi eleme a foglalkozás minden szereplője – oktató, diák, technológia, helyszín - közötti interaction design. Ennek a metodológiáját kutatja és csiszolja.

IN DIES AUCTIOR – A DECODE pályázat „Ígéretes projekt” díjban részesült alkotása
Alkotó: Gosztola Kitti

„A brünni Óvárosháza boltozatos kapualjában férfiak ácsorognak büszkén és peckesen. Fejük felett mázsás krokodil kitömött teste függeszkedik. A Brnói sárkány legendájának felelevenítésével indul Gosztola Kitti figyelemre méltó pályamunkája. A közel háromperces videófilmben finoman és szinte észrevétlenül vezeti végig a művész a nézőt azokon a belső folyamatokon amelyek alkotásra ösztönzik. A Képzőművészeti Egyetemet végzett fehérvári származású alkotónak munkáiban rendre megjelenik a mindenkori ember és a természet ellentmondásos viszonya. Műveiben újra és újra rámutat arra, miként avatkozunk be mi emberek a természet rendjébe. A most bemutatásra kerülő rövid filmetűdjében mindezt teszi úgy, hogy a könnyed humor mellett a nézőnek azonnal szembeötlik a téma kibontásához szükséges alapos kutatómunka. Művészeti tevékenységében való tervének végrehajtásához Gosztola megidézi a reneszánsz gondolkodásban gyökerező házi miniatűr magánmúzeumok világát, ahol a legkülönfélébb tárgyak és formák, preparált élőlények és természeti képződmények foglalnak rendszerezve helyet, teret biztosítva ezzel a szemlélőnek a tapasztalásra és megfigyelésre illetve a kísérletezésre és vizsgálódásra. In Dies Auctor áll fejezetcímként Ferrante Imperato 1599-ben kiadott Dell’Historia Naturale című könyvében. „Napról napra gyarapodom” vallja a nápolyi patikus aki előszeretettel nyitotta meg az érdeklődő nemesek és tudósok előtt gazdagon berendezett wunderkammerjét, melynek mennyezetén a számtalan kitömött állat között egy hatalmas krokodil is helyet kapott. Imperato nyomán így vált Gosztola művében a tudományos gyűjtés valamint rendszerezés és elemzés szimbólumává a hüllők osztályába tartozó Reptilia, hiszen ahogyan a filmben a kérdés is elhangzik „Mit ér a legszebb példázat a krokodilról, ha nem tudjuk hogy növény-e vagy állat?” – hangzott Etentuk Inemesit, az Artlocator applikáció és az Artlocator Magazin alapítójának méltató szövege.

Gosztola Kittit munkáiban többnyire a természettudományok politikuma érdekli, ugyanakkor a művészet szociális és érzéki mozzanatainak játékát nem nulla összegűnek látja. Tevékenységei ezért az anyagi sajátosságokkal való kísérletezéstől az archívumi kutatásokon keresztül a társadalmi-politikai fókuszú kollaborációkig ívelnek; a Zeppelinek marhavakbél-hártyájának újragondolásától a magyar tenger-képzettel foglalkozó, hosszú távú projekten át az idegenhonos fajok ökológiai és politikai kontextusának artworldon kívüli résztvevőkkel történő értelmezéséig.

A DECODE PÁLYÁZAT „SHORTLIST” PROJEKTJEI:

Építészet kategóriában
•    DIÓSZEGI HIDDEN – Andróczi Alexandra
•    SZABAD ÖTLETEK – Borsai Szandra és Gallyas Luca
•    POINT OF SPACE – Kazi Zsolt
•    UDVARAINK – Miklós Hanna Ingrid
•    MAGYAR FÉSZEK + – Juhász Hajnalka
•    
Vizuális és alkalmazott művészet kategóriában
•    MOUNTAIN MAMA – Bernáth Dániel
•    RESTRUKTÚRA 019 – Juhász Kinga
•    1_10000 – Martinkó Márk
•    I WON’T BE THIS WAY VERYLONG – Om Bori
•    TÉRIDŐ METSZETEK – Varga Viktor

A BORD ÉS A MEGHÍVOTT KÉT STÚDIÓ, A BIVAK ÉS A CAN KIÁLLÍTOTT PROJEKTJEI:

ÚJ BUDAPESTI VELODROM – A BIVAK egy 2017-ben kiírt nemzetközi tervpályázatra készített, 2. díjat nyert pályaműve.

„A pályamű kiválóan oldja meg a tervezett funkció kapcsolatát a környezetével. A hajdani ipari terület múltjára emlékeztető, a gáztartályok és a vasúti híd szerkezetére utaló építészeti elemeket tartalmazó lendületes épület igazán a mai kor amfiteátrumává válik. Ez a pályamű egyike azon terveknek, ahol az épület tömege, külső megjelenése legjobban szimbolizálja a biciklista életérzést, sugallja a felszabadultságot, természetközeliséget, a sebességet, a lendületet és az esetleg nyolcast kapott kereket“ – részlet a 2017-es nemzetközi verseny bíráló bizottságának zárójelentéséből.

A BIVAK Stúdiót Máté Tamás és Vass-Eysen Áron építészek alapították 2016-ban. Mindketten a stúdió vezetése mellett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) Építészeti Intézetének oktatói. Alkotói módszertanukat a kísérletezés és lépték-független gondolkodás jellemzi.

SCHOLAE PIAE – CAN ARCHITECTS

„A Mosonmagyaróvári Piarista Iskolaközpont a tanulás és a találkozások tere. Közösségi tervezésünk során egy asztalhoz ültettük leendő használóit: a diákokat szüleikkel és tanáraikkal, az iskola vezetőit, a fenntartó piarista tartományfőnökség képviselőit és műszaki, design, környezetpszichológus és pedagógus szakági tervezőket. Mindenki megosztotta tapasztalatát és vízióit, ebből a közös tartalomból nőtt ki az a 21. századi iskola, amely otthont ad a jövő alsósainak, felsőseinek és gimnazistáinak. Az elmúlt évtizedek iskolaépítészeti vívmányait felhasználó és továbbfejlesztő tereiben a szellemi fejlődéshez egyenrangúan társul a lelki, fizikai és közösségi gyarapodás. A kalazanciusi gyökerekből tanult módszer alapján a régi hit és a legújabb tudás adódik össze abban az új hitben, amely pedagógiáját, közösségi életét és az ezeket szolgáló innovatív tereket egyaránt megtermékenyíti“ – CAN Architects

A CAN ARCHITECTS alapításakor hat fiatal építész ült le egy asztal köré. Share the table. Szakmai tudásuk, kapcsolatrendszerük és vágyaik beadták a közösbe, ebből íródik azóta alkotó közösségük. Terveznek, tanítanak és tanulnak.
E kiállításon eddigi legnagyobb tanulási történetüket osztják meg: tér és tanulás összefüggéseit kutatva új iskolát terveztek jövőbeli pedagógiák szolgálatára, egy hatalmas közösséget megmozgatva. Mindehhez pedig nem elég az építészet eszköztára - az az igazán izgalmas, ami ezen innen és túl van.

AquaPack– BORD ÉPÍTÉSZ STÚDIÓ

„Debrecen hosszútávú fejlesztési programjának egyik kiemelt célja az, hogy a Nagyerdő közép-európai szinten is meghatározó rekreációs központtá váljon. A parkerdő rehabilitációjának egyik utolsó eleme a régi strand élményfürdővé alakítása. Az erdő tömegszerűen öleli körbe a strand által birtokolt tisztást, amelybe koncepciónk szerint mozaikdarabként illeszkednek a különböző élmény elemek. Egy kis mesebeli vízfoltot képzeltünk el a sivatagban és hogy a vízfelületből varázskezek térbeli tömeget, kockát hajtogatnak a víz élményét három dimenzióba helyezve. Látni véltük, ahogy az átalakulóban lévő világ élettel telik meg, megjelennek a növények, az állatok, és végül a Nagyerdő, központban a strand, mint az életet és a vizet kínáló oázis. A strandfürdő központi látványeleme egy vízből készült téglatest, amelyet az erdő inspirálta zöld hullámok hatnak át” – BORD Körjáték – BORD ÉPÍTÉSZ STÚDIÓ

„A Debreceni Nemzetközi Iskola koncepciójának megfogalmazáskor az erdő a strandfürdőhőz hasonlóan központi inspiráló elemként hatott ránk, az iskola nélkülözhetetlen eleme, közös halmazba tartozásuk elengedhetetlen. Olyan térbeli forma létrehozása volt a cél, amely képes környezetét magába olvasztani, túlmutatva saját épített határain. A tervünk kiindulási pontja a szimbolikus jelentést hordozó kör, az emberi csoportosulás spontán formája, megosztottság és különbségtétel nélküli tér, a közösség jelképe. Olyan halmaz, amely akkor jön létre, amikor valakire többen figyelnek, vagy egyenlő szerepvállalás mellett, gondolatot osztunk meg egymással. Képes eltérő csoportokat összekötni, csoportok részeit egységbe olvasztani. A kör jelképezi a teremtett határokat, másképp fogalmazva a világot. Az erdő irányában megnyíló „kapukon” keresztül a gyerekek számára elérhetővé válik a természet, az általuk formált ösvények időről-időre újraírják köztük és a természet közötti kapcsolat erővonalait” – BORD

A kiállítás 2019. november 14. és 20. között látható a Faur Zsófi Galériában (1114 Bp. Bartók Béla út 25.). Nyitva tartás hétköznaponként 12-18 óráig.
 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Újra DECODE pályázat

Újra DECODE pályázat

Kiállító partnereket keres építészet és alkalmazott / vizuális művészetek területéről a BORD Építész Stúdió.

Olasz sztárépítész páros készített installációt az LG standjára az IFA-n

Olasz sztárépítész páros készített installációt az LG standjára az IFA-n

A művészet inspirálja a technológiát, a technológia pedig teljessé teszi a művészetet.

Ezzel a szoborgyűjteménnyel kiléphetsz az időből

Ezzel a szoborgyűjteménnyel kiléphetsz az időből

Főszerepben az ókori görög és római építészet. 

Hirdetés