Pavilon az érzékeknek

Természetesen fából...

• Szöveg: Octogon
• Fotó: Liu Songkai
• Olvasási idő: 1 perc

A kínai LIN Architects munkája Csianghszi (Jiangxin) szigetén, egy turisztikai területen, folyóparton áll, és kifejezetten azzal a koncepcióval készült, hogy a funkciótól független téri élményeket tegye átélhetővé. 
 

A helyszín tanulmányozása után három alapvető szempontot helyeztek előtérbe a tervezés során: az ergonómiát, a proxémiát és a viselkedéstant, amit mi inkább környezetpszichológiaként ismerünk. Az ergonómia természetes és ismert alapelv az építészeti- és tárgytervezésben, a másik kettő inkább szorul magyarázatra.

Az emberi viselkedés megfigyelése és megértése, a használónak a terekre adott reakciói viszonylag új vizsgálódási terület, és sok hasznos tanulsággal szolgál a téralakítás vonatkozásában. A proxémia tudományát a Columbiai Egyetem professzora, Edward T. Hall könyve, a Rejtett dimenziók hozta be a köztudatba. (végzős építészként bibliaként forgattuk a nyolcvanas évek végén – a szerk.). Az emberek közti „távolságtartás” ma már szomorú, új értelmet kapott, de elsődlegesen a szociális és kulturális viselkedés és a téri távolságok összefüggéseit kutató tudományról van szó. A személyes, szociális és nyilvános távolságtartás személyek és kultúrák szerinti különbözőségében rejlő tanulságok is forrást jelenthetnek a tervezés számára.

Az építészek a folyóparti pavilon tervezésénél az ember, természet és építészet viszonyát a fenti szempontok mentén elemezték, holisztikus egységben, felismerve, hogy a városi életmód mintái itt nem használhatók. A terv alapját a szél, a napsütés, a hullámok, vagy a szitáló eső zaja, édes illatok, a fizikai érzékelés formái – látás, hallás szaglás – jelentették, ezek együtt formálták a pavilon alakját. 

Az emberi cselekvés lehetséges megnyilvánulásai – ülés, guggolás, fekvés, meditáció, figyelem, kukucskálás, vándorlás, nézelődés, sőt a puszta felé bámulás is formálták a teret, ahogy a fény változásai, a napfelkelte, a napnyugta, az utolsó fénysugár kihunyása, a lámpa felkapcsolása, a megvilágítás, a tér és az idő párbeszéde is mind az építészet eszközeivé váltak. A környezet ezernyi megnyilvánulása, a tengeri szellő, a levelek susogása, a békák kuruttyolása, a kabócák éneke az emberek és a tér közötti párbeszédet segíti az organikus kontúrokkal megalkotott kunyhóban, amely sajátos módon még a hagyományos kínai építészet formáit is felidézi – persze önkéntelenül. 

Forrás: az ArchDaily cikke nyomán

További képek és rajzok a galériában!

1 / 20 fotó