Még a jövőben is szolgál meglepetésekkel a Tilia irodaház

Cikkünk a 205-ös, 2026/1-es lapszámunkból közöljük.

• Szöveg: Szőke Virág
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

Hirdetés

Tilia! Milyen jó név!

Ezzel a két mondattal kiáltottam fel a mars téri piacról hazafelé jövet, amikor megláttam a KÉSZ Csoport friss, A-kategóriás irodaházán az újonnan felkerült emblémát, és már éreztem is a nyár illatát az orromban, ami oly jellemző Szeged belvárosára: a hársillattól nehéz levegő kora nyári estéken a városrész egyik legszebb bája. A név remek választás, hiszen több nyelven érthető, nőies csengésű név, finoman utal a tömegbe olvasztott, hajdani polgári leányiskola szecessziós épületére is, és az azt befogadó Gutenberg utcára, mely felújítása során 2010-ben egy 116 egyedből álló ezüsthársfa-sort kapott.

Az említett utca a két körút között elhelyezkedő, valaha népes zsidó negyed „főutcája”, ahol a már álló zsidó elemi népiskola (1883), a mór-arab kultúrát idéző Új zsinagóga (1903) és a Zsidó Hitközség Székháza (1902) mellett 1908‑ban kapott helyet a város két új polgári leányiskolájából az egyik, mikor kinőtte az 1879-es nagy árvíz után épült épületét. A tervezéssel azt a Bene Károlyt bízták meg, aki a korábban átadott Városi Elemi Eskola (Csongrádi sgt. 17., 1901-1902.) gótikus jegyeket mutató, téglaarchitektúrás épületénél már bizonyított.

Az új iskola stílusában társult, ám mégsem azonosult a közelében álló illusztris épületekhez. Mindemellett Bene Károly nem kisebb kollégát választott az iskola födémszerkezetének megoldására, mint a nem sokkal korábban a mérnöki életbe a vasbetonépítészet újdonságával berobbanó dr. Zielinski Szilárdot. Az építők dr. Lázár György akkori polgármester építtetői kikötése szerint csak hazai alapanyagokból dolgozhattak, a kivitelezéshez pedig „honos műszaki erőket, tisztviselőket, alvállalkozókat, munkásokat” kellett alkalmazniuk.

A kivitelezést vezető két műépítész közül Pick Móric, a híres szalámigyáras Pick-dinasztia másodgenerációs tagja olyannyira honos volt, hogy az utca túloldalán lakott pár háznyira, így az építkezés biztosan szigorú felügyelet alatt zajlott, és nem több mint 20 hónap alatt végbement. Később általános iskola lett, majd egészségügyi szakközépiskola kapott benne helyet, majd felnőttoktatási gimnázium és szakközépiskola működött itt a KÉSZ Csoport irodáival karöltve. Miután a KÉSZ kivásárolta az épületet, évekig dolgoztak benne, majd megszületett az ötlet, hogy ingatlanfejlesztésbe kezdjenek a területen. A létrejött épület értéke pont ebből a páratlan helyismeretből fakad, és abból a sajátságos helyzetből, hogy a KÉSZ építőipari szereplőként ától cettig részt vesz a fejlesztési projektben.

A koncepció megalkotásában az alapvetően hoteltervezéssel és magánvillákkal foglalkozó Singer Design csapata nyújtott segítséget, ők egészen az építési engedélyig vezették a tervezést, a kiviteli terveket pedig már a KÉSZ csoport stratégiai partnere, a bim.GROUP készítette. Abban az időben, a COVID alatt – elég meredek módon – a tervezőknek azt kellett elképzelnie, hogyan fog kinézni egy poszt-COVID irodaház. Mivel a Szegedi Tudományegyetem egyik sajátossága, hogy campusa maga a belváros – adta magát az alapkoncepció, hogy az épületnek is kampuszjellege legyen. A tömeg gyakorlatilag válasz a telek helyzetéből és a sűrű beépítésből adódó alapszituációkra, kimaxolja a telepítésben rejlő lehetőségeket.

A fejlesztés kezdete előtt pár évvel a tulajdonos megvásárolta az iskolaépület egyik hátsó telekszomszédját, amivel egy sajátos, két utcafrontos, átmenő telek jött létre a telekegyesítés után. A telekszomszédok elég változatos képet mutatnak. A legmarkánsabb a keleti szomszéd, akinek szintén átmenőtelkén egyhamar nem beépülő űr áll egyházi épülete mellett, mely még a Gutenberg utca zárt sorú beépítését is megzavarja. Az irodaépület átmenő telkébe beékelődik egy tipikusan több ütemben épült, négyszintes városi bérház, míg a másik oldalon Singer Ármin üveges és tükörgyáros gyönyörű, vöröstéglás alacsony gyárépületét rejti a tömbbelső a 19. század végéről. A telek nyugaton saroktelkekkel szomszédos, a nagykörút bérházai hátsókertjeikkel kapcsolódnak az épülethez.

Az átmenő, gyalogos forgalomnak megnyitott tengely mentén helyezték el az irodaház szolgáltatásokra alkalmas tereit. A terek szervezésénél az IT-szektor hálózatépítéseknél használt, klaszterekre épülő szervezési elvét használták fel, és kisebb-nagyobb, változó méretű és funkciójú terek megalkotása volt a végcél. Ezek flexibilisen tudnak alkalmazkodni későbbi bérlőjükhöz, shell & core állapotban kapják meg őket, ahol maguk fejleszthetik tovább az elképzeléseiket.

A tervezés során a legnagyobb dilemmát talán a leányiskola hátsó épületszárnyának megtartása adta. Hosszas mérlegelés után az elbontás győzött, és dr. Zielinski Szilárd utolsó födémének, a tornatermet lefedő sűrűbordás, acélgerendákkal együttdolgozó vasbeton-szerkezetének, mely megúszta még az 1974‑es födémcserét is, sajnos mennie kellett. Ennek oka egyrészt a hosszas, üres telekre néző tűzfal használhatalansága, a szárnyban lévő további elaprózott terek és a rossz bevilágítási feltételek voltak.

Az új, helyébe lépő tömeg nagyban követi az eredeti alaprajzi kontúrját, de homlokzatképzése függönyfalakkal tagolt, pazar kilátást nyújtva az irodaterekből Közép-Európa egyik legszebb zsinagógájára. A tömeg kompozícióját a városkontúr nyeregtetőinek játékos ismétlése zárja le, mely a homlokzati alumíniumelemek mintázatában is visszatér. A mély, szurdokszerű térfalak a tömbbelsőben drámai hatással bírnak, idegenek, mégis izgalmasak. A szurdokfalakat összekötő hídszerű tömegek növelik a kapcsolódási pontok számát a külsőben és a belsőben egyaránt, meglepő átlátásokat, térhatásokat hívva életre.

A tervezés során nem volt kérdés a mélygarázs kialakítása, viszont menet közben a belvárosi parkolóhelyek véges számát figyelembe véve plusz egy szint garázzsal toldották meg az épületet, 90 férőhelyet biztosítva így a gépjárművek számára, melyeknek harmadát – a minimális előírásokat jóval felülteljesítve – elektromos töltőállomásokkal látták el. Gyakorlatilag a teljes telek alatt mélygarázs található az iskolaépület kivételével, a parkoló így tágas, az épület fűtési rendszerét működtető talajszondák mellett tárolási lehetőséget is nyújt a használók számára, és kivételes kényelmet ad a kerékpárral munkába érkezőknek.

A kerttervező Szepezdi Ildikó az épület homlokzati dinamikájához szépen kapcsolódik letisztult kertbelsőjével. A mély szurdokban a gyep szóba sem jöhetett, az ökológiai szemlélet itt is érvényesül: a vízvisszatartó, intenzív telepítésű ágyásokban a növények 70%-a évelő, lágyszárú növény, mely nagy virágtömeget ad. A kert fő fókuszpontja a leányiskola épülete melletti három aszimmetrikus méretű kislevelű hárs, mely különleges födémmegerősítést követően kerülhetett a mélygarázs fölé.

Igaz, hogy az ezüsthárs van az Alföldön inkább jelen, de a kislevelű hárs a méhek szempontjából előnyösebb, és itt, a csillapított forgalmú utcák gyűrűjében virága még akár gyűjthető is lehet. Az épület még nem teljes, várja további lakóit, és Németh Emese (Meska) nyolc nagyméretű reliefjét a belső terekbe. Nem érkezett meg még a kertbe a Tilia Képzőművészeti Pályázat nyertese, Lénárd Ilona és Kas Oosterhuis „Flow” című alkotása sem. Tehát szolgál még bőven meglepetéssel a jövőben is a Tilia!

További képek és rajzok a cikk végén található galériában!