Illyés Anikó, a Debreceni Egyetem hallgatójának Borsos József Diplomadíjas munkáját a tervező leírásával mutatjuk be.
Működési koncepció
A tervezést megelőzően az élő város fogalmát jártam körül, mely során kirajzolódott, milyen nagy szükség van városi kapcsolódási pontokra fizikai és átvitt értelemben. Egy alternatív lakhatási-oktatási működésében megnyilvánulhat az érdeklődés és a lokáció szerinti ötvözött közösségszerveződés, illetve a korosztályok közötti tanulás. A magyarországi közoktatásban jelentkező tanárhiány és a demográfiai változások rámutatnak, hogy alternatív oktatási megoldások kidolgozására van szükség. Egy olyan kollégiumi modellt állítottam fel, mely egyetemisták és középiskolások számára egyaránt használható: a felsőfokú tanulmányokat folytató diákok a középfokú oktatás kiegészítéseként segíthetik saját szakterületükön a középiskolásokat.
Ezzel a lakhatást tudásuk és idejük odaszánásával válthatják ki. A Debreceni Református Kollégium történetében már volt példa arra, hogy idősebb diákok oktattak fiatalabbakat. A tudás átadásán túl ez a közösségben való szerepvállalást is jelentette. „(…) Ember Pál itt járta ki iskoláit, 19 éves korában már praeceptorként tanította az alsóbb klasszisokat.” (Gaál B. A Debreceni Egyetem díszudvarának panteonja. Gerundium. 2013/03//;4(1-2):59-82)
  |
A felvetéshez kerestem helyszínt, melynek elemzése után világossá vált, hogy egy átfogó koncepciónak kell születnie a tömbbelső átalakítására. A tömb délnyugati részén elhelyezkedő belső sarki terület egy határhelyzet: az Iskola utca felől még egy-egy földszintes cívisház őrzi az egykori beépítést, de a Vásáry István utca felől már jellemzően három-négyemeletes bérházak találhatóak. Ezek közül egy nem nyit a tömbbelsőre, ennek tűzfalához csatlakozok és a kanyarban lévő cívisházat is bevonom a tervbe. A célom a hely identitását megőrizni a régi épület és a növényzet megtartásával. A jellemzően kisvárosi környezetből érkező diákok így felismerhetik benne saját otthonukat, magukénak érezve városi lakóhelyüket is.
  |
Építészeti koncepció
A régi és az új viszonya elkülönülten jelenik meg, egyfajta tiszteletet adva a cívisháznak. A meglévő földszintes épület több lakóegység egymás után sorolását mutatja. A belső válaszfalak elbontásával nagyobb összefüggő tereket jönnek létre, így az utcafront felől könyvtárként, míg a kert hátsó része felől közösségi imateremként alakul át a térsor.
A kollégium épülete ad szálláshelyet a diákoknak, a két tömeg közötti összeköttetést a kert és a növényzet jelenti, ez formálja a belső tér hangulatát is. Egy áteresztő hártyán keresztül szivároghatnak be a kollégiumba, mely a homlokzaton és a bevilágító fénykutakon is megjelenik. A bejárati zóna egy élettel teli fedett-nyitott tér, mely a központi multifunkcionális közösségi térrel áll kapcsolatban. A földszint többféle használati minőségét a mozgatható podest, és a sínes mobilfalrendszer biztosítja, így rendezvény esetén leválasztható a tornaterem, amely a térszintkülönbséget kihasználva lesüllyesztve jelenik meg.
  |
A felsőbb szinteken a fénykutak légtere szervezi teret. A lakószinteken két oldalra soroltan helyezkednek el a kollégiumi szobák, melyek kétféle kialakítással jelennek meg. A keleti oldalon a négyfős gimnazista szobák kapnak helyet, mely kialakítással a közösség erősítése a cél. Az eltérő életritmusból fakadóan az egyetemistáknak reálisabbnak tartok egy lakás jellegű – de még nem lakás – kompakt lakóegységet, amely két fő számára van kialakítva.
  |
A szobákat a közösségi tér szövi át, mely egy kiterjesztett nappali, ez ad teret a két korcsoport találkozására és a mentorálásra, közös tanulásra vagy pihenésre. A közösségi átjáró kifejezés – a tömbrehabilitáción túl – a kollégium belső működésére is igaz. A tervben a rétegek közötti kapcsolódás így a diákok között és az építészeti oldal felől is megjelenik.
Közösségi átjáró – Tömbrehabilitáció (Illyés Anikó és Jakab Kincső közös projektje)
„Minél tágabb teret ölel át a kommunikáció, minél többen vesznek részt benne, annál nagyobb szükség van sok, könnyen hozzáférhető, állandó központra, ahol személyes kapcsolatok jönnek létre, és gyakori találkozásokra kerülhet sor minden társadalmi szinten.” (Lewis Mumford, 1961)
Ez a ma is aktuális megállapítás egyfajta kiindulási alap volt számunkra.
Európai viszonylatban igaz, hogy a történeti főutca és a mellette lévő rehabilitált tömb kapcsolata egymást erősítő módon van jelen, mely a telekszerkezeti örökség átalakulásában is megmutatkozhat. A háború utáni beavatkozások is rehabilitációk voltak: Debrecenben a Barna utca, Jászai Mari tér környezetében épült lakótelepek is így jöttek létre. Ezeket értékközvetítőként értelmezhetjük, mivel konzerválják a lakókörnyezetet. Debrecen észak-déli tengelyének szerepét és jelenlegi kialakítását vizsgálva jutottunk el a tervezési helyszínhez.
A Piac – Miklós – Iskola – Török Bálint – Vásáry István utcák által közrezárt tömb jelenlegi állapota, alulhasználtsága arra vezetett, hogy összefogjunk, és egy átfogó koncepció szülessen a belvárosi lakókörnyezet javítására és a tömbbelső átértelmezésére. A célunk átjárhatóvá tenni a tömböt, valamint új térértelmezéssel és beépítéssel újra bevonzani a fiatal lakóközösséget. Városszerkezeti kontextusba helyezve egy Piac utcával párhuzamos gyalogos tengelyre fűznénk fel a tömböt, kiterjesztve a gyalogos zónát a Hal közig. A megnyitásra a jogszabályi keretek nem adnak lehetőséget, ezért a telekosztástól felszabadítanánk a tömböt.
   |
A tömbbelső jelenlegi állapotából hiányzik egy értelmezhető térstruktúra, és a városi hangulat, nyitottság. Szétszórtan valósul meg a parkolás – belvárosi tömbhöz képest aránytalanul nagy az autók által elfoglalt terület. Emellett a Piac utca felőli területeken a gépjármű behajtás a gyalogosok által használt sétányon és átjárókon keresztül történik. A problémát egy mélygarázs koncepcióval oldjuk fel, ahol a parkolás szervezett módon, a térfelszín alatt történik, az Iskola utca felől behajtási lehetőséggel, kihasználva a nyugati irányú tereplejtést. Ezáltal feloldódik a Piac utcai gyalogos-gépjármű közlekedés keveredése, valamint így a térfelszín felett lehetőség nyílik egy városi tér és park kialakítására.
   |
A tömb jelenlegi épületállományából az építészeti értéket nem képviselő, funkcionálisan sem jelentős épületek bontásra kerülnek, és a meglévő épületekhez csatlakozva beépítjük a tömböt, saját identitást adva ennek a területnek. A tengely fő iránya észak-déli, de kelet és nyugat felől is rácsatlakoznak sétányok. Ezen közlekedési útvonalak áramlására szervezzük a zöldfelületi koncepciót, melynek teresedései időtöltésre alkalmas funkcióknak (pl. játszótér, szabadidőtér, közösségi kert) adnak helyet, a növényzet pedig hozzájárul a városi hőszigetek megelőzéséhez. A rehabilitáció két kiemelt épülete egy diákkollektívát és egy alternatív lakóközösséget szolgál ki. A többi, tervezett tömegbe pedig olyan funkciók kerülnek, amik egyrészt hiánypótlóak, másrészt a belvárosi élethez kapcsolódnak és növelik az élhetőségi viszonyokat.
Építész konzulens: Kovács Péter DLA
További rajzok és tervek a cikk végén található galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
