Egy hete a szegedi egyetemi könyvtár impozáns épülete előtt különleges szobrot avattak.
A nemzetközi hírű Szilassi-Poliéder egy olyan egyedülálló, hétoldalú geometriai forma, melyre teljesül, hogy minden oldala szomszédos a másik hattal. A tetraéder után ez az egyetlen ilyen idom, a tudomány azóta sem talált hasonlót. Az 1977-es felfedezés Prof. Dr. Szilassi Lajos, ma is élő szegedi matematikus nevéhez kötődik. Tudományos különlegessége és vizualitása miatt eddig a világon négy helyen állították fel szoborként Michigantől Canberráig. Borbás Dorka Ferenczy- és Vármegye-díjas üvegművész tájékoztatja az OCTOGON olvasóit a szegedi szobor születéséről.
Vesmás Péter Ybl-díjas szegedi építész, a Tér és Forma nagymúltú stúdió vezetője több mint egy évtizede misszióként tekint erre a projektre. A szerencsés csillagzat tavaly ősszel állt össze, mikor az MTA támogatásával és a Szegedi Tudományegyetem finanszírozásában megszületett a döntés, hogy valóban felállításra kerüljön ez a tudományos felfedezés – ezúttal azonban üvegből. Így kerültem én a képbe, hisz nekem, üvegművészként ez lett a tizedik modern, köztéri szobrom.
Mennyiben más építészként-üvegművészként dolgozni egy végül képzőművészetté váló alkotáson?
Nagyon izgalmas és inspiráló volt a közös munka, melyre mindössze két hónap adatott. Fontos volt az építészeti attitűd, hisz rendkívül bonyolult fémszerkezetet, pontosan kiszámított betonalapot kellett készítenünk az egy lábon álló, több mint három méter magas, közel egytonnás szobornak. Szögi Tamás ifjú építész kollégánk dinamikus problémamegoldásai nélkül talán nem is ment volna. Jómagam a praktikus, designeri szemlélettel, több évtizedes tapasztalatommal egészítettem ki a projektet.
Miként látja az ilyen kezdeményezések létjogosultságát, mikor egy szobrot nem kifejezetten képzőművész alkot, hanem az Önökéhez hasonló, azaz tudós, építész és designeri teamben készül?
Feltétlenül kiegészíteném még ezt a csapatot az informatikussal is, hisz poliéderünk ráadásul interaktív külső és belső programozott világítást kapott Keleti Márton szoftverfejlesztő virtuóz segítségével. A kérdésre pedig az a válaszom, hogy a XXI. századi felgyorsult világra kifejezetten jellemző a szakmai határok elmosódása, így ez egyre inkább elfogadott. Az egyetemi campusok pedig világszerte nyitottak arra, hogy a Nobel-díjas bronztudósok mellett időnként ilyen innovatív, extravagáns installációkat fogadjanak be a parkokba – inspirálva ezáltal a hallgatói vizuális légkört.
(Az alkotók köszönettel tartoznak az MMA-nak, illetve Szeged Város Önkormányzatának is – remélve, hogy hamarosan lesz folytatása a kezdeményezésnek, mikor Tudomány és Művészet találkozik.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
