Új szervezési elv, mint a járványok elleni védekezés lehetséges eszköze.
Számos tervezési megoldás, egy-egy területet érintő részmegoldás létezik a koronavírus-járvány óta előállt új helyzetre, most éppen Milánó polgármestere, Giuseppe Sala jelentette ki, hogy támogatja a „15 perces város” modellt. Az elképzelés szerint minden alapvető üzlet, szolgáltatás és szabadidős tevékenység elérhető akár sétálva is 15 percen belül.
„Nem elválasztani akarom a városlakókat a 15 perces lasszóval, – mondja a modellt kitaláló Carlos Moreno, a Sorbonne egyetem professzora – hanem javítani az életkörülményeket és csökkenteni az utazások idejét.”
Az elképzelés lényege, hogy a városlakók gyalog vagy legfeljebb kerékpárral 15 percen belül elérjék a munkahelyet, a legfontosabb üzleteket és szórakozási lehetőségeket, oktatási és egészségügyi szolgáltatásokat.
A terv egyik előnye egyértelműen a felesleges utazások mellőzése, hasonlóan az ausztráliai „20 perces környék” fejlesztéshez. Ám ahhoz, hogy a „15 perces város” működjön, „a közelség ősrobbanására van szükség”, fogalmazott Moreno a Financial Times-nak.
Vagyis újra kell tervezni a közösségi tereket, több gyalogos és kerékpáros rendszerrel, többcélú szolgáltatással, a lakhatást és a munkát egyaránt lehetővé tevő épületekkel, iskolákkal, amelyek hétvégente különböző tevékenységeknek adnak teret. Moreno víziójában minden alapszolgáltatás és -tevékenység elérhető annyi idő alatt, amíg egy ingázó még talán fel sem száll a vonatra a peronról.
„A Covid-19 egyik első nagy leckéje volt a munkához való viszonyunk gyors változása – magyarázta Moreno. – A legtöbben néhány nap alatt képesek voltak változtatni.
A tömeges, globális átállás az otthoni munkára (vagy a munkahelyen élésre, ahogy olykor érezhettük) hirtelen rávilágított a sokórás ingázások pazarló mivoltára, az órát figyelő irodai idő hatékonytalanságára. Meglehetősen ironikus módon a francia autógyártó konszern, a PSA az elsők között engedte meg a nem gyári dolgozóinak az állandó távmunkát.”
Bár vonzó elképzelés, ahogy a „15 perces város” átalakítaná a városok életritmusát, sok korlátozással is járnának. A városokhoz szervesen hozzátartoznak a találkozások, ismerkedések, amelyek alapvető hatással vannak a lakók életére és karrierjére. Kérdés tehát, mennyire reális állandó, gyakorlatban működő funkcióként gondolni a „15 perces városra”? Moreno nem akarja „arra kötelezni az embereket, hogy maradjanak a 15 perces körzetben. Nem akarom újjáteremteni a falut. Egy jobb városi szövetet szeretnék létrehozni.”
Párizsból legutóbb a Szajnára tervezett csónakos moziról számoltunk be, míg februárban egy különleges, dominikai projektről írtunk, ahol egy új városrész bármely pontjáról öt perc sétával elérhető lesz valamelyik közösségi tér.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
