Interjúnkat a 200-as, 2025/4-es lapszámunkból közöljük.
Prof. Dr. Medvegy Gabriella 2018 óta tölti be a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karának dékáni posztját, az É81-es műterem épületet is jegyző szakembert a helyi építkezésről, az oktatási módszerekről és a mesterséges intelligenciával történő kísérletekről is kérdeztük.
A pécsi építészképzés az egyetem Építész Szakmai Intézetben zajlik. Mi alakítja az identitást a hazai építész képzőhelyek sorában?
Pécsre oly’ ráillik az alternatív regionalitás, ami mindig segítette a várost a korok legújabb kihívásain felülkerekedni, sokszor a helyi társadalom, ipar és kultúra földrajzi határain túlmutató kihatással. A pécsi Építész Intézetet is jellemzi a formálódó szerepkeresés és kísérletező hozzáállás, és ezt igyekszünk helyi értékeinket integrálva tenni. A pécsiségből inspirációt merítünk. A város nagy szülöttjeinek életműve – akik közül többen Bauhaus-növendékek, és későbbi világhírű modernisták, ikonikus avantgárd művészek vagy az iparművészet úttörői – nekünk Pécset jelenti. Iskolánk alapító mestereinek innovatív, a világra mindig kíváncsi, egyben hagyománytisztelő örökségét, szellemiségét keressük a Pécs földrajzi elhelyezkedéséből fakadó lehetőségekben is. Iskolánk földrajzi kondíciói megengedik azt is, hogy régiós értékű, hálózatba rendezett nemzetközi kapcsolatokat is építsünk, vagy programokat, közös szakmai megjelenéseket szervezzünk – magyarországi, Balkán-térségbeli vagy pl. burgenlandi partnerekkel. Ezt is regionalitásként értelmezzük, nagy érték.
Második hangsúlyos jellemzőként a belülről épülő, hallgatói kiválóságokra rámutató struktúrát érdemes említeni. Az építészképzést alkotó oktatási modulok minden hallgató számára komfortos környezetet biztosítanak a folyamatos fejlődésre. Az oktatási munkában a tehetséggondozás a tanórákon belül ugyan evidens módon, a kezdetektől jelen van, de a feltörekvő tehetségek kiemelése, ennek módszertana mára intézményesült – nagyon fontos területnek tartom.
Az Építész Intézethez rendelt kiválósági ösztöndíjak sikere a szak ismérve. A piacon jelen lévő stakeholderek felajánlásai, a szakmai kapcsolatok és a kamarák díjai mind hozzájárulnak ennek a palettának a színesítéséhez. Emellett az egyetemi élethez kapcsolódó diáktanári és asszisztensi lehetőségek, valamint a tudományos és művészeti diákköri munka támogatása, struktúrája és elismerése is kulcsfontosságú.
Milyen kihívásokat jelent az oktatásban az új technológiák megjelenése, mint pl. a mesterséges intelligencia? Milyen válaszokat lehet erre adni az oktatásban? Hogyan lehet megfelelően integrálni a képzésbe ezeknek a használatát, és egyben megőrizni a hallgatók saját önálló kreativitását?
A pécsi építészképzésnek harmadik jellemző momentuma éppen az a fajta unikális szakmai beágyazottság, flexibilitás, amely a tágabb környezetből, azaz a karon jelen lévő építőipari vagy alkalmazott design jellegű diszciplínák napi jelenlétéből is következik. A tanterv fejlődésének módszertana ennek révén olyan lábakon is állhat, amit pl. az iparvezérelt jellegű, rövid ciklusú képzések, dedikált modulok, nemzetközi partnerekkel akció jelleggel összeállított rövid kurzusok fejlesztése tesz lehetővé. Ezen oktatásmódszertani eszközök többnyire interdiszciplináris megközelítésűek, ezért hitelesen tud kibontani komplex témákat, melyek rövid időn belül, látható módon hatást gyakorolnak a graduális tanterv napi tartalmára is.
Nem gyengíti az építészeti szakmaiságot, ha tudunk élni például a tudományegyetemi státusból következő lehetőségekkel, vagy akár éppen a képzés hátterét alkotó Műszaki és Informatikai Kar tágabb közegének eredményeivel. Ők a campuson szintén jelen lévő építőmérnökség, az informatika-, a gépész-, a villamos- vagy a környezetmérnöki szakma oktatói, hallgatói köre. Amikor az építészeti alkotói munka tudományos felületekkel integrálódik, mi „Resarch by Design”-nak hívjuk, ha behozzuk a tudományos kutatások szintjét, „Design by Research”. Virtuális terekben elkezdtünk komfortot mérni, építési helyszíni szimulációkat kiterjesztett valóságban építünk, smart létesítményekkel, lakótelep léptékű energiaközösségekkel foglalkozunk – ezeknek miért ne lehetne jó eszköze akár az MI? Az építészet központi kérdése továbbra is az ember és az épített tér kapcsolata.
Ami az új technológiákat illeti: az építészet komplexitása teret enged a kísérletezésnek. A korábbi évek Solar Decathlon Europe házépítő versenyek eredményei számunkra például hitelt érdemlően igazolták, hogy a jövő építészei ki vannak élezve a fenntarthatóság, az energiafüggetlenség, vagy a digitalizált építés kínálta kihívásokra, de foglalkozunk betonnyomtatással, membrán-szerkezetekkel, hibrid tervezési eszközökkel. Az építészeknek a technológiák alkalmazásának szabadságán túl megvan az a helyzeti előnyük, hogy rögtön képesek a gondolataikat vizualizált formában is előadni, látványos, komplex és nagyon reményteli – hiszen ők a jövő letéteményesei.
Hogyan változott az építészképzés a karon az elmúlt években. Mi az, ami tovább emelte a képzés színvonalát?
A teljes képzési paletta, az osztott és osztatlan szakjainktól a doktori szintig minden elérhető angol nyelven, immár tizedik éve. Több száz nemzetközi hallgatónk van, a világ minden tájáról. A képzések nemzetköziesedése azonban nem csak a portfólió duplikálódását jelenti. A beáramló nemzetközi hallgatók a „nem evidens” színt is meghozták az életünkbe. A mester szintű kurzusokon a diákjaink között valódi interakciót látunk, a magyar hallgatók számára kezd természetes lenni, hogy egyszerűen nyelvet váltanak, ha nemzetközi hallgatókkal közösen dolgoznak. Ilyet a TU Delft-en láttunk először, és emlékszem, hogy mennyire irigyeltük! A diplomazsűrikbe a hazai neves szakemberek mellett határon túli építészeket is hívunk, 7-8 nemzetközi kolléga mára főállású munkatársunk lett, és ezt folyamatosan építjük. Az ilyen irányú szakmai tapasztalatszerzés és az akkreditációs erőforrások építése érdekében például kihelyezett építész-képzést tartunk fent felsőoktatási partnereinknél Denverben (USA), rövidkurzusokat viszünk Beihaiba (Kína), Cebuba (Fülöp-szigetek).
Friss hír, hogy sikerült megszereznünk egy itthon egyedülálló nemzetközi akkreditációt, melyet a terepen a legmagasabb hierarchia szintjén mozgó szervezetek – UIA – RIBA – UNESCO – közösen jegyeznek. Kíváncsiak voltunk, hogy milyen a pécsi építészképzés „lábnyoma” a nemzetközi építészoktatás kontextusában. Rengeteg munka van mögötte, felsorakozott a teljes Építész Szakmai Intézet is az ügy érdekében, és sok inspirációt is kaptunk a nemzetközi látogatóbizottságok szakembereitől.
Említette a „Research by Design” vs. „Design by Research” koncepciót. Milyen módszerrel dolgoznak?
A legérdekesebb és legújabb új tendencia a karon működő kutatócsoportok hálózata. Ezek több oldalról is mért, monitorozott formációk, a kari legmagasabb tudományos és döntéshozó testületek által minősítve. Rangot jelent ezekben a kutatócsoportokban dolgozni. Az építészet területén, illetve határterületein mozog komfortkísérleteivel az egyik ilyen csapat, akik az épített környezet humánumra gyakorolt hatását mérik. Szintén komfortról, de inkább alternatív tervezési módszerekről van szó az EnergiaDesign Kutatócsoportban, mert ők a természetes erőforrásokat rendszerszinten integrálják, előzetesen szimulálják, mérhetővé teszik.
Az építészet befogadó szerepéről, társadalomtudományi területeket is súroló módon a „szolidáris építészetről” van szó egy másik körben. Ők rendkívül érzékeny területekig eljutnak, például az eszköz nélküli, a hajléktalanság építészetéig, melynek olvasztótégelye az évről évre megrendezett „Lakni Kell Workshop”. Itt építünk is: hallgatókkal, adományokból a rászorulónak. Az integrált örökségvédelemről van szó nemzetközi kontextusokat is érintve egy következő kutatócsoportban, ők is látható, képviselhető munkát folytatnak. Priorizálják a fenntartható, barnamezős helyszíneket, akár elméletben, tervezésben vagy amennyiben az oktatásban van szó róla. Ehhez a csapathoz több kínai illetőségű partner-képzőhely is kapcsolódott, érdekes, hogy nagyrészt korábbi doktoranduszaink által, akik ma már oktatók ezeken az egyetemeken.
És van még a BIM, a Building Information Modelling/Management, az építőipari digitalizáció. Volumen-léptékű ez a kutatócsoport is, és sokat segít az építésdigitalizáció mint szakmai ügy népszerűsítésében, képviseletében is, de dedikált szakmérnök képzést is el tudtak indítani a témában. Ezek a kutatócsoportok egyszerre kötődnek az Építész Szakmai Intézethez és a Breuer Marcell Építész Doktori Iskolához is. Törekszünk rá, hogy doktori témákat is jelentsen ez a munka, és az integrálódott kollégáink szakmai előmenetelében is mérhető eredményeket jelentsen.
A Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karán kis csoportokban zajlik a képzés. Mik ennek az előnyei a hallgatók számára?
Személyesebb a munka. Jelenleg a workshop-szerű műhelynapok bevezetésén kísérletezünk, amikor a hallatói csoportok rotációban, több konzulens együttes közreműködésével dolgoznak. Jobban ismerjük a hallgatóinkat, észrevesszük a tehetségeket, de a problémákat is. Azt látjuk, hogy az egyetemi korosztály is igényli az egyéni figyelmet, a törődést. Mi a marketingre nem költünk annyit, mint némely más képzőhely, de hallgatóink sikerességére, kialakult építészeti arculatunkra viszont lehet építeni. Arra szívesen fordítunk, hogy a hallgatók, doktoranduszok vagy oktatók munkáiból például kiállítást utaztassunk Wuhanon, Rómán keresztül a hazai szakmai környezetben bemutatva. Ez már igazi diskurzus. Éppen egy ilyen nagy dobással készülünk az idei Design Week-re.
Hallgatóink mindig élő feladatokkal foglalkoznak, oly módon felépítve, hogy találkozzanak „megbízóval”, a laikus közeggel is. Hangsúlyt fektetünk arra is, hogy az iskola teret adjon gondosan szelektált meghívott vendégelőadóknak, vándorkiállításoknak és a diákjaink a piacon mozgó profikkal is találkozhassanak. Ez az „Építészet MA” programsorozat felülete: tavasszal járt nálunk e keretek között például a Pyxis Nautica, a Gubahámori, és Kengo Kumától a Minamisankiru 311 Memorial ikonikus épületéről készült anyag a zágrábi House of ORIS-tól. Hallgatóink az előadások utáni beszélgetések során kérdeznek, bátran megosztják gondolataikat, és ezt nagyon jó látni.
Az új É81-es építész műterem hogyan segíti az építészképzést és a megfelelő szemlélet kialakítását? Van-e észrevehető változás a hallgatók munkájában, eredményében?
Ezt így nem mondanám. De a Pécsi Építész Iskola identitása nagyban kötődik ehhez a műhelyépülethez, folyamatos üzemben van. Az építész hallgatók tudják, hogy az övék.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
