Janus-arcú villa

Precíz tömegjátékok. 

• Szöveg: Kovács Péter
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: 3 perc

Bényei István neve a hazai építészetben minden bizonnyal összeforrt a magas színvonalú, minőségi és kompromisszumokat nem ismerő házakkal. Munkáiban visszaköszönő elem a tiszta, elegáns játék a tömegekkel, és az anyagok rendkívül finom és elegáns rendszere. A Svábhegyen található villája minden szempontból folytatja ezen hagyományokat. Cikkünk az OCTOGON magazin 177-es (2022/5-ös) lapszámból.
 

Budapest legendás helyszíne, amely mind történetileg, mind kultúrtörténetileg, mind pedig építészetileg egybeforrt az ikon szóval – a Svábhegy. A Budát a törököktől visszafoglaló sváb csapatokról megemlékező hely olyan legendás alakoknak adott otthont, mint a 19. század sztárírója, Jókai Mór, de Krúdy Szindbádjában is több helyütt köszön vissza. Emellett a budapesti villaépítészetnek is fontos pontja, amelynek a 19. századtól ívelő hagyománya a mai napig húzódik. Nem kis feladat tehát egy ilyen – építészetileg és kultúrtörténetileg is markánsan meghatározott helyre – olyan kortárs épületet tervezni, amely jól képes működni ebben a kontextusban.

A Bényei István és Hoffmann György által tervezett és megvalósult villaépület remek telekadottságokkal bír, hiszen a városra néző panoráma tárul elénk. Az épület kiváló komponáltságát tükrözi, hogy ezen adottságot nagyszerűen kihasználja, hiszen a hátsó teraszról-kertből lenyűgöző látvány tárul elénk. Az utcafrontról nézve mind tömegeiben, mind burkolataiban egy hihetetlenül tiszta látvánnyal találkozunk, a sötét és világos tónusok ellenpontozása, illetve a két egymásra húzott tömb alkotja a homlokzatot. A szinte már Bényei névjegyeként megjelenő – egyfajta képkeretet megidéző – homlokzati játék (amely egyébként az építész műtermén is megtalálható) jól mutatja, hogy a homlokzat képi jegyei is rendkívül erőteljesek, impulzív látvány, amely már a tekintetet is befelé vonzza.
 

A tömegekkel történő izgalmas megoldás az is, hogy az épület ebből a perspektívából kétszintesnek tűnik, az első homlokzat tehát szándékolt módon elrejti a ház összetettebb struktúráját. A látvány összetettségéhez hozzátartozik az a pergolákat idéző árnyékolórendszer, amelynek cizelláltsága finom párbeszédet mutat a svábhegyi klasszikus villaépítészettel. A ház egyfajta Janus-arccal bír:

míg az utcafronti homlokzat szándékolt módon a több évszázados épített környezetre reflektál, addig a kert felőli homlokzat egyértelműen a kortárs építészet kifejezésmódját, megoldásait vonultatja fel az alapvetően üvegfelületekre, illetve horizontális tagoltságra épülő szerkesztésmódjával.

A klasszikus villaépületekkel szemben a ház inkább horizontálisan lett tömegében meghúzva, és kevésbé emelkedik ki a magasságával.

Az első homlokzat nem mutatja, hogy a ház valójában négyszintes, amelyek funkciók szerint különülnek el, viszont a beltérben e szintek között eltolás figyelhető meg, elkerülve a nagy, összefüggő lépcsőket. Ezen lépcsőmegoldásokkal a kert felőli hátsó traktus is él, sokkal inkább kisebb méretű, fordulókkal enyhített, tompított ritmikát mutat. Ezen lépcsők azt a célt is szolgálják, hogy minél több legyen a közvetlen kertkapcsolat a belső terekből. A kert zártságának és intimitásának létrehozása a privát szféra szempontjából is jelentős, hiszen itt található a medence, illetve a jacuzzi is. A szintekkel történő játék által ezen tereknek is egyfajta zegzugos karakterük lesz, ezáltal pedig a ház méretei is tompulnak.
 

A tömegekkel történő érzékeny szerkesztésmód nem csupán a ház struktúrájában, hanem az enteriőrben is felfedezhető, különösen szép példája ennek a konyha kialakítása. Ahogyan a ház utcafronti homlokzata elrejti a belső szintezettséget, oly módon rejti el a sötét tónusú konyhaszekrény a berendezést, ráadásul a külső burkolat mintegy „becsúszik” a belső térbe, két oldalról is körüljárható, ily módon átmenetet képezve külső és belső között.

De ezen karakter figyelhető meg az állókádas fürdőszoba esetében is, amelynek összefüggő üvegfelülete által a fürdőkádban ülve is elénk tárulhat fővárosunk látványa, s szinte a kertben érezhetjük magunkat.
 

A villaépület azonban nem csupán esztétikai-építészeti, hanem gépészeti szempontból is kiváló.

Bényei filozófiájának fontos eleme az olyan típusú házak tervezése, amelyek, noha a kezdetekkor nagyobb ráfordítást igényelnek, a további működésük során viszont nem csak környezettudatosak, hanem fenntartási költségük is jóval alacsonyabb.

Ennek megfelelően a villaépület intelligens rendszerrel felszerelt, a hőszivattyúktól elkezdve a redőnyökig minden megoldás oly módon van felépítve, hogy a kényelem, az automatizáltság és a minimalizált energiahasználat hármasa domináljon.

Bényei házai – és ezt a svábhegyi villaépülete is kiválóan mutatja – minden kétséget kizáróan emblematikusak. Jól látható módon mindenhol megjelennek azok jegyek, amelyek felismerhetővé teszik a munkáit. Ami talán ezen háznak is egyik legnagyobb erénye, az az elegancia. Nem pusztán a szó köznapi értelmében, hanem sokkal inkább az egyes építészeti megoldások, struktúrák, tömegek, felületek megképződésében és egymáshoz való viszonyrendszerében. Utólag azt lehetne mondani, hogy a ház minden eleme teljes mértékben kézenfekvő és evidens, nem is lehetne másképp megformálni. És ebben a természetességben rejlik az igazi varázslat és átgondolt munka, tervezés. Olyan tervezés, amely a végletekig precíz, nincsenek elnagyolt megoldások, kevésbé kidolgozott részletek, hanem minden elem a tökéletességig pontos. Másképp szólva: minden a helyén van! De ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, rengeteg utat kell bejárni, a kreatív tervezői-szellemi feladat pedig ebben rejtezik.
 

A svábhegyi villa úgy illeszkedik a környezet kontextusába, hogy mentes marad minden didaktikus gesztustól, érzékenyen reagál a történeti hagyományokra, és ugyanakkor minőségi környezetet teremt a benne élők számára, fenntartható és környezettudatos utat is létrehozva egyszersmind. Bényei István és Hoffmann György közös munkájának struktúrája és a hozzátartozó kert burjánzó élettelisége rendkívül szerethetővé teszi az épületet. Nincs benne semmi eredetieskedés, sokkal inkább eredetiség!