Trükkös kabinház Parádon, elforgatott gerincű tetővel

Cikkünk a 202-es, 2025/6-os lapszámunkból közöljük.

• Szöveg: Zöldi Anna
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

Hirdetés

Divat manapság a kabinház: távol a zajos világtól minimális alapterületen maximális kényelem. A huszadik századi civilizáció és a természetközeli életérzés romantikus elegye, jellemzően nem gyerekzsivajra és koszos lábacskákra tervezve, sokkal inkább meghitt szerelmi fészket kínálva a napi gondok elől menekülni vágyóknak. Az alább bemutatott kabin történetének tanulsága azonban túlmutat a puszta építészeti minőségen; egy imponálóan következetes munkával, roppant szimpatikus ambícióval felépített karrier eddigi legmagasabb csúcsa, mondhatni eszenciája. Parádon, az ARTAM kabinjaiban jártunk…

Mit jártunk! Dőzsöltünk! Ám erről majd később… Először maradjunk a szikár tényeknél. Lóczi Ádám (eddig) nem tartozott a sztárolt építészek közé, pedig imponáló teljesítményt tudhat magáénak. Vállalkozása a nagymama sufnijából indult húszéves kora körül, amikor a Kaesz Gyula Faipari Technikum elvégzése után, az akkori Ybl Miklós Egyetemen megkezdte tanulmányait. Az elmélet azonban nem elégítette ki, kísérletezni vágyott a fával, és kézzelfogható eredményért sóvárgott. Így a diplomának tíz évet várakoznia kellett, mire Ádám zsebébe vándorolt, közben viszont a faipari vállalkozás szépen növekedésnek indult.

Nagytarcsán először egy meglévő kis üzemépületbe költözött a nagyi hátsókertjéből, majd a hasznot apránként visszaforgatva egyre bővült az üzem. Kerti faépítményeket gyártó telepe ma már 8240 négyzetméter alapterületen, több új építésű, korszerű megmunkáló gépekkel felszerelt csarnokban, képzett szakemberekkel teljesíti az évi ezer feletti megrendelését, és saját járműparkkal szolgálja ki a megbízókat. Mindig készek az innovációra, kész házakon kívül a DIY jegyében saját kezűleg összeszerelhető, előregyártott építményeket is kínálnak a barkácskedvű vásárlóknak. A legújabb álom egy pókdaru, amelynek elengedhetetlen mivoltára az eddigi csúcstermék, a parádi kabinok építése világított rá, és adott lehetőséget.

Ádám le sem tagadhatja, él-hal a fáért, és nem különben azért, amit a fával csinál. Az egész üzemére jellemző az aprólékos, kézműves szemlélet, ami a tervezést illeti – a termékek természetesen korszerű megmunkálással készülnek. A tervek kidolgozásában Kenyeres László a társa, aki konstruktőrként pontosítja a részleteket. Az üzem tényleg igazi sikertörténet, miközben otthon négy gyermek cseperedik – már eddig is irigylésre méltóan pozitív példa az önsajnálatra hajlamos, némileg depresszív, vagy pusztán megélhetési szempontokat szem előtt tartó hazai építész közegben.

Az igazi álom – ami persze minden építész álma – azonban ezen is túlmutatott: egy olyan saját tervezésű épület, amelyet kompromisszumok nélkül – értsd: a feltételeket jogosan befolyásoló, rosszabb esetben diktáló megbízó, befektető mellőzésével – tervezhet és építhet meg. Egy olyan ház, amely összegzi az eddig felgyűlt tapasztalatokat, és minden kötöttség nélkül tükrözi tervezőjének építészeti elképzeléseit. A kabin műfaja értelemszerűen adott volt, hiszen ez az a lépték és szerkezet, ahol a fáról szerzett alapos ismeretek minőséggé érhetnek.

Ehhez először is telket kellett találni, ami korántsem egyszerű, ha egyszerre van szükség a nomád, erdei romantikára és a közművekre, jó megközelíthetőségre. A Parád határában meghúzódó lejtős telekre két év keresgélés után bukkantak rá, és rögtön tudták, hogy csodálatos módon kielégíti az elvárt igényeket. A terület a régi Parádfürdő, kertes villákkal a nevezetes parádi szanatórium szomszédságában, az erdővel borított lejtő Parád közigazgatási határán, mégis aszfaltozott úton megközelíthető. Az Ybl Miklós által tervezett, mára igencsak omladozó, de még működő parádi kórház architektúrája megteremti a békebeli hangulatot.

Aki veszi a fáradságot, és felkapaszkodik a kórház mögé, megszemlélheti a hajdani timsós fürdők betonozott medencéit, és feljebb az őket tápláló forrást is. A szocializmus idején a közvetlen szomszédságban még strand is működött a kórházi forrásra alapozva, ennek helyén ma már mező virít. Az utóbbi években a kórház mögül induló tanösvény vezet a közelben magasodó kilátóhoz, a turistaút pedig épp a telek mellett kapaszkodik fel a meredek oldalba. A környezet tehát idilli, minden adott az ugyancsak idillinek megálmodott házikók életre keltéséhez.

A kabinház általában szerelemprojekt az építészek számára, a lépték és műfaj nem csak lehetővé teszi, de egyenesen követeli a részletekkel való bíbelődést, a design-szemlélet csúcsra járatását. Lóczi Ádám koncepciója egy olyan építmény volt, amely egyszerű és struktúra-vezérelt, mégis van benne valamilyen csavar, amely az építészeti élményt izgalmassá teszi. A minden részletre kiterjedő, kifinomult tervek elkészítése Kenyeres László vezető tervező érdeme. Az alaprajz tökéletes négyzet, amelynek jókora részét fedett terasz foglalja el.

A zárt tér L alakú, rövid és keskeny szárába a teraszra néző panoráma-szauna került, a maradék a konyha-nappali-fürdő együttese. A nagy belmagasságú nappaliból vezet a lépcső a keret nélküli üvegkorláttal szegélyezett galériára. A trükk abban áll, hogy a szabályos struktúra fölé átlósan elforgatott gerincű tető került, és a kvázi-egyterű „doboz” bejárata az átló irányából nyílik. A 45 fokos csavar a belülről is lekövetett háromszög alakú tetősíkokkal izgalmas, első pillantásra kiismerhetetlen térélményt ad, a pásztázó tekintet a teret a valóságosnál nagyobbnak érzékeli.

És van is min pásztázzon a tekintet: a lépcső alá beépített, a korláttal egybefüggő megoldású bútorzattól a legutolsó kiskanálig minden az igényes design jegyében került a térbe. A belső kialakítás három pillére a minőségi, kényelmet sugalló formatervezés, az átgondolt, melegséget sugárzó színhasználat és a természetes anyagok preferenciája. Emellett a tér minden porcikája jól használható, és természetesen „okos”, a használó legapróbb igényeit is kiszolgálja a párakandallótól az ágy melletti beépített telefontöltőig, többféle csatlakozással, azon kelekótya utazókra gondolva, akik azt a fránya töltőt mindig otthon hagyják.

Ezt onnan tudom, hogy volt alkalmam az erdei csodát személyesen is kipróbálni, és bár természetemnél fogva nem vonzódom a luxushoz, itt bizony nagyon kellemesen éreztem magam – az igaz, hogy hiába voltam egyedül, nem volt merszem egy zoknit se hanyagul a kanapén hagyni… Ám vitathatatlan, hogy bár nem a bakancsos turistáknak készült, a környezet, amennyire luxuriőz, annyira barátságos, és ez a minden részletet átgondoló tervezésnek köszönhető. A kabin óriási üvegfelületekkel nyílik a fő attrakció, a környező erdő, illetve a tágas terasz felé, a teraszon elhelyezett jakuzzi élményét az intenzív szarvasbőgés fokozza.

Külön érdeme az együttesnek, hogy a kabinok valóban megbújnak a fák között, első pillantásra szinte észrevehetetlenek, csak a kanyargós tereplépcsőn felkapaszkodva sejlenek fel fokozatosan a lomb mögött. A házban, illetve a teraszon időzők a kíváncsi tekintetek elől teljesen takarva mozoghatnak, miközben a természet kellős közepén érezhetik magukat. Ez annál is inkább dicséretes, mert egy ilyen helyszínen szerelt szerkezetet a lehető legkisebb természetkárosítással ültetni a meredek talajra igazi bravúr.

A siker nem utolsósorban annak a szerkezeti tapasztalatnak köszönhető, amelyet az üzem több évtizedes munkája alapozott meg, és amelyben az is fontos szerepet játszik, hogy Lóczi Ádám személyesen is részt vesz az építésben. A kabint az üzemben BSH gerendákból modellezett terepen előre összeállították, a szerkezeti részletek így finomíthatók voltak, így kerültek a helyükre. A kivitelezést is pontosan kisakkozták: először a cölöpalapokon álló podeszt épült meg, ehhez rögzítették kívülről a vázat alkotó BSH gerendákat, majd ezek közé kerültek a szerkezetet merevítő, előregyártott, hőszigetelt falpanelek. A tető szintén előregyártott panelekből készült.

A tervező legnagyobb büszkesége, az építmények legfőbb dísze: a természetes fekete pala burkolat. Bár felmerült, hogy fával burkolják a kabinokat, az időtállóság érdekében Kenyeres László a természetes palát javasolta, és ez telitalálatnak bizonyult. A nemes anyag és sötét szín révén a házikók érdekes, egymáshoz képest elforgatott kubusai beleolvadnak a természetbe, közelről szemlélve viszont a fények olykor elvarázsolt táncba kezdenek a felületeken. Cseppet sem hivalkodó és tolakodó elegancia, kényelmes használat, minőségi építészet és tegyük hozzá, minőségi üzemeltetés teszi a parádi kabinokat valódi élménnyé, amire a tervező –, aki egyben a vállalkozás tulajdonosa is – méltán tekinthet úgy, mint eddigi karrierje csúcsmunkájára, a több évtizedes következetes és lelkiismeretes szakmai építkezés betetőzésére.