A Citadella állapota majd egy évszázada romlott folyamatosan, a történelem fegyveres összetűzéseinek nyomai is látszódtak falain a mai napig. A Gellért-hegy tetejének erődítményét most nem csak felújították, de új funkciók – egy látványos tárlat és közpark is helyet kapott területén, melynek elkészült kivitelezéséről Lévai Imrét, a ZÁÉV projekt felelős műszaki vezetőjét kérdeztük. Az anyagot a 205-ös, 2026/1-es lapszámunkból közöljük.
Mi volt a benyomása a helyszín első bejárásakor?
Az erődítmény már több éve bezárva várta jobb sorsát: volt itt az elmúlt másfél évszázad alatt kaszárnya, elhagyott erődítmény, első világháborús lőállás, második világháborús bunker, szállodarész, étterem, diszkó és múzeumi kiállítótér is. 150 éve figyeli a pesti város forgatagát a Gellért-hegy tetején és sokunk sokféleképpen találkozhatott már vele - ki turistaként vidékről, ki szerelmesként az első csókért, ki sportolóként – futva. Nekem is volt részem mindegyik változatban. Szakmai szempontból viszont 2020 nyarán találtam magam először szembe a Citadellával, majd 2020 októberében vonultunk fel a vár közepére, kezdetnek az 1944-ben épült bunker elbontására. Az összképet tekintve egy elhagyatott belső várterület fogadott – gazzal felvert részeket, kívül körbejárva pedig egy szedett-vedett, kis bódékkal megszórt közterületet láthattunk. Viszont ami úgy igazán meglepett az az, hogy a Citadella közepén található két coffre (kiszolgáló épület) egyikében lakott egy néni is, aki abszolút hivatalosan volt ide bejelentve állandó lakosként. A szülei itt voltak anno üzemeltetők, és valahogy sikerült a gyermeküket is ide bejelenteni.
Mi történt ezzel az említett, 1944-ben épült bunkerrel?
Egy három szintes, a föld alá beásott vasbeton búvóhelyről beszélünk az erődítés közepén, aminek a megépítése anno egészen komoly kihívás lehetett. A bunker alsó szintjéről egy alagút vezetett a kaszárnya részbe (Rondella), amit a régi építész rajzok is ábrázoltak. A legenda szerint innen aztán el lehetett jutni egészen akár a Budai Várba is alagutak során keresztül. Maga a több méter mély gödör kiásása sem lehetett könnyű feladat a sziklás talajba, de a vasbeton szerkezet megépítése még komolyabb feladatot jelenthetett az építőinek. Nekünk, így a XXI. század elején ennek a szerkezetnek az elbontása azért már sokkal egyszerűbb dolog volt a jelenlegi gépparkok mellett. De mi is megszenvedtük azért a három méter vastag falak és födémek bontását. Nem volt egyszerű a szerkezetet szétverni úgy, hogy a vasalat sok helyen akár 20-30 mm-es átmérőjű betonacélból volt kialakítva.
A bunker háromszintes struktúrája bontásán kívül volt olyan rész, amitől meg kellett tisztítani a területet?
A déli oldalon volt egy olyan falszakasz, amit el kellett bontani, mert az a hatvanas években lett újrafalazva és nem volt megfelelő statikai és esztétikai kivitelű. A további falazatok tetején tardosi vörös mészkőből készült, 1,5-2 méteres fedkövek futnak végig, amiket szintén el kellett bontani, majd – amelyiket lehetett – felújítás után vissza kellett helyezni. Volt olyan terület, ahova már csak újonnan készült, a jelenleg is működő régi tardosi bányából rendelt köveket kellett beszereznünk.
Milyen módon biztosították a falazat hosszú távú állagmegóvását?
A bontás után készült egy a várat körítő – néhol hat méter széles – falazat körüli szivárgó, amely a falak hosszútávú megóvására lett megtervezve és kivitelezve. Ezáltal a falazat tövétől el lett vezetve az esővíz, ami ki tud száradni és nem roncsolódik tovább. Ezután következett a várat körítő kőfalazat tisztítása, restaurálása. Nagyon sok helyen borzasztó módon szét volt roncsolódva a sóskúti puha mészkő szerkezet. Az idő vasfoga megette a falazatot sok olyan helyen, ahol az eső, szél komolyabban ki tudta kezdeni.
A bontások után viszont jött a Citadella átalakulásának két jelenkori legjelentősebb újdonsága: a várfal átvágása és a különleges üveg-előcsarnok.
Így van, átvágtuk a zárt jelleget a keleti oldalon, pontosan a Szabadság szobor mögött, valamint a déli és az északi oldalon, a Rondella sarkában. Ezzel teljesen nyitottá, átjárhatóvá tettük a vár belső udvarát. Ezen kívül kivágtuk a Rondella épület keleti oldalán a későbbi üveg előcsarnok helyét is. Végképp megszüntettük a Citadella erődítmény funkcióját és a tervező elképzelése szerint azt egy Szabadság kertjévé varázsoltuk. Az üveglobby kivitelezése egészen izgalmas volt: tíz méter magas, három méter széles egybeüvegeket álmodott meg a tervező, ami a lobby falát képezi. Az volt a cél, hogy üvegen kívül ne kelljen semmi mást, csak a legminimálisabb acél rögzítéseket alkalmazni. Így a tíz méter magasságban lévő üvegtetőzetet olyan üvegpillérek és üveggerendák tartják, melyek tíz darab, 1 cm vastag üvegből vannak összeragasztva. A múzeumi rész első emeletének összeköttetése is itt van megoldva egy üveghíddal, amely szintén üveggerendákon és minimális acélkonzolokon pihen.
Akadtak-e a múltból felbukkanó értékes mementók, felületek, amiket a felújítás után is helyzetbe hoztak, kiemeltek?
Voltak még meglepetések, például a régészek a bunker bontása során megtalálták a régi csillagvizsgáló épület alapjait, amelyet még a 19. század elején építettek a hegyre. Valamint találtak egy első világháborús ágyútalpat is, olyat, mint amilyen a várban sétálva, a Tóth Árpád sétányon látható. Ami viszont a felújítás során integrálva lett, az a bombalövedék nyom, amit a Rondella keleti szárnyának bontásakor szabadítottunk és mentettünk ki. Ezt mi visszahelyeztük az első emeleti nyitott terasz falazatába, amit a kőfaragó cég úgy valósított meg, hogy elemenként szedte le a köveket, azokat egyenként megszámozta, majd a terasz elkészültével egyesével a megfelelő sorrendben rakta vissza. Nagyon látványos lett az eredmény. De ezen kívül több történeti matéria feltárására és megőrzésére törekedtünk. Például a belső terek tervezésénél az építésznek az volt a gondolata, hogy ezt az épületet annak idején olyan szépen falazták meg, hogy azt mindenképp meg kell mutatni. Így a téglaboltozatokat letisztítottuk homokfúvásos technológiával –, ahol azt kellett ki is egészítettük, majd leimpregnáltuk. Így ma a múzeum területén járva mindenki megcsodálhatja az íves dongaboltozat áthatásait a félköríves alaprajzú részeken. A látványt csak fokozni fogják a múzeumban kiállított, magyar történelmen átvezető képek.
Önnek személyesen mi volt a legemlékezetesebb ebben a munkában?
Egyrészt az a tény, hogy a 2020-ban kapott látványterv most itt van a szemünk előtt a válóságban is, általunk. Megvalósult az építész álma és újjászületett a hányattatott sorsú Citadella Budapest szívében. Egy konkrét eseményt említve viszont hadd emeljem ki azt a feladatot, amit 2021 decemberben kaptunk – miszerint 2022. március 15-re már állnia kell az ország legmagasabb zászlótartó rúdjának, tetején a nemzeti lobogóval. Ennek a kiviteli terve csak karácsonyra készült el, így mindössze két hónap állt rendelkezésre a beton alaptest elkészítésére és a zászlórúd legyártására, összeszerelésére. De megcsináltuk, elkészült! Számomra az egyik legszebb emlék, hogy a rúd karbantartó emberével egy kosarasautó emelőjén én is felemelkedhettem a 36 méteres csúcsig!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
