Erről szóló cikkünk a 200-as, 2025/4-es lapszámunkból közöljük.
A helyek jelentősége kialakulásuktól őrzött és hagyományozott, jelentésük idővel mégis változó és strukturálódó. Jelentőségük személyes történettel formálódó, mely közösségi s (akár) nemzeti emlékezetre megerősödő fontosságúvá válhat – ha jelentésüket közösségi akaratként gondozzák, ápolják. Állandósulás és hagyományozódás, ugyanakkor változás és válaszkészség jellemzik azon folyamatot, ahol az értékek megőrzése és hozzájuk fűződő viszonyunk aktuális állapotban értelmezhetőséget nyer. Szentkúton évszázadokra visszatekintő folyamat gyors ütemű átalakulásait tapasztalhatjuk meg naprakész válaszokkal az ezredforduló változásai közepette.
A Cserhát keleti peremén magasodik a Meszes tető, melyről lenyűgöző kilátás nyílik a Mátra hegyeire. A völgyben történelmi út húzódik, az Alföldről északnak tör előre, emelkedik a Kárpátokban húzódó bányavárosok felé – ma a határon inneni ismertebb modernkori ipaváros, a közeli Salgótarján irányába. Majd 900 évvel korábbi történések legendáriumi múltjához enged közel az az ösvény, mely a hegy lábánál megbúvó szurdoknál fakadó források nemzeti emlékezetben betöltött meghatározó helyszíneihez vezet minket.
A (nép)hagyomány szerint a XI. század végén I. Szent László király kunok ellen folytatott harcainak egyik epizódjához köthető csoda folytán lova patájának nyomán forrás fakadt itt, majd a valahol a XII. század végén (és valamivel lejjebb) egy Mária-jelenéshez kötődően forrást találnak, melynek vizéhez az évszázadok során csodás gyógyulások kötődtek: Szentkút a népi hitvilágban fontos szerepet betöltő zarándoklati hellyé válik. A völgyút menti Mátraverebélyen gótikus templom épül a XIII. században, fentebb, a domboldalon, hegybe vájt barlangokban remeték élnek, a szurdokvölgyben azonban csak a XVIII. század derekán épül meg a kegyhely ma is látható barokk temploma.
A ferences rend 1849-ben telepedik meg a zarándoklatok szolgálatára, száz év után a politikai rendszer nyomására lelkigyakorlatos munkájukat közel negyven évig nem folytathatták a népi vallásosságban fennmaradó helyen. A szolgálat csak várattatott, de meg nem szűnt, a század utolsó évtizedére visszatérhettek – hogy immár a kétezres évek elején a rangjához méltóan és a lelki munkálkodáshoz összetettségében megfelelő funkciókkal zarándoklati központtá fejlesszék a szurdokba felfutó út e jelentős emlékezettel bíró helyszínét.
A budai pasaréti templomból a kegyhely vezetését átvevő Kálmán Peregrin testvér Nagy Tamás (1951–2020) építésszel koncepcionálisan gondosan felépített építkezésbe kezdett 2008-tól – az építész személyes monográfiájában (Munkák és inspirációk. Terc, Bp, 2017. 158-199.) a zenei hangolás-áthangolás módszertani logikájában mutatja be a projekt elemeinek sorát. A bazilika és szabadtéri misézőhely, valamint környezetüknek és a rendháznak a megújítása építészeti alapvetéseket jelentett, a zarándokház és éttermével a minőségi vendégfogadás, majd 2015-re a domboldalba becsúsztatott, zarándokcsoportokat fogadó szállásépület rendezvényteremmel és az egész együttest bevezető fogadóépület is megépült [lásd erről: V. Z: Elemek ritmusos sora egy út mentén. OCTOGON 2015/6. 54-61. – szerk.].
Az infrastrukturális fejlesztéseket ütemezetten egy mesterterv alapján valósították meg, mindig az adott források és támogatások mértékét és intenzitását gondosan kihasználva: a nagyforgalmú ünnepi alkalmakat is kiszolgáló parkolók, az energiaellátást támogató napelempark, a sport- és szabadidős tevékenységek területei, a kemping- és a rendezvény-sátrak telepítési helyszíneinek kiépítése, a játszóterek és a szelektívhulladék-kezelés mind e mentén valósult meg. A projekt-tervezés utóbbi későbbi fázisaiban részt vevő Borbás Péter az egységes gondolkodásmóddal megjelenő építészeti formálás és következetes anyaghasználat elemeit továbbfejtve valósítja meg a most már egyre forgalmasabb helyszínen az elvonulásra alkalmas Csend házát, mely 2021-re épült fel [lásd erről: Détári György: A csend háza – Merengő a rengetegben. OCTOGON 2022/2. 158-163 – a szerk.].
A szurdokvölgy tölcsérszerű torkolatát délről határoló domboldalba süllyedő, U-alakú beépítés félnyeregtetős formáival továbbírja az eddigi eszköztárat. Mely a három évvel későbbre megvalósuló családi apartmanoknál már újabb építészeti nyelvezetet hoz, környezetkezelési módszertanát tekintve pedig feltétlenül megkülönböztethetően foglal állást az eddigi építészeti karakterhez és léptékhez képest.
A Borbás Péter által tervezett tizenhat, jellemzően kétszobás-étkezőkonyhás apartmanház együttese a kegyhelyhez érkező út fogadóépülete mentén foglal helyet, az úttól dél felé, az emelkedő domblejtőn. A két(-négy) gyerekes családok itt tartózkodását biztosító, funkcionálisan gondosan tervezett házak fedett-nyitott, nagyméretű terasszal egészülnek ki. Megközelítésüket a lejtős terepen vízszintesen futó gyalogos ösvények adják, melyekről lelépve vagy felfelé lépcsőzve érhetőek el az egyes épületek. A házak között a hézagosan eltolt elhelyezésből és a terep támfalakkal lépcsőző emelkedéséből adódóan átlátások nyílnak a kiterebélyesedő szurdokvölgy felé és a Meszes-tető déli lejtőibe vájt remetebarlangok távlati látványára.
Az út mentén húzódó látogatóközpont íves, ölelő karakterére és a völgy infrastrukturális elemeire egyként válaszol az apartmanházak sakktáblaszerű telepítése: szigorú mérnöki geometriája felhagy a Nagy Tamás által követett lágy illeszkedéssel, a tájban lenyomatszerűen megjelenő szerkesztettsége művi hatású. A domboldalon öt, egymást kísérő sorban elhelyezett házak ritmikáját erősíti a természetes lejtővel azonosnak érezhető félnyeregtetős lefedés formai didaktikussága. Az egyes házelemek kompaktságát fokozza, hogy a közel négyzetes alaprajzú, bútorozással gondosan megtervezett szobaelrendezések oldalról kiegészülnek egy fedett-nyitott terasszal, és e téglány formájúra kiegészülő kompozíciót ritkásan rakott, vékony téglapillérekkel keretezi le, melyek a hálószobák nagy ablakfelületei előtt (is) belátást korlátozó lamellasorként állnak.
A nagyméretű veranda-terasz használatának intimitását biztosító megoldás a hálóknál talán kissé korlátozóan hat. Az egyedi építészeti megoldás amúgy is kilép a precízen szerkesztett épületszerkezeti megoldások világából: kézzel rakott rusztikussága mintha ellentétben állna a blokktéglából falazott és nemesvakolattal ellátott faltömbök éles kontúrjaival, az ereszcsatorna nélkül képzett fémlemeztető mestergyakorlatával. E nyerseség szerethető részletnek is tekinthető, de elgondolkodtató megoldás a legalsó sorban elhelyezkedő, közösségi használatú rendezvénypajta szerkezeteivel összevetésben, melynek precíz acélszerkezetes vázrendszerébe uniformizáló pontossággal rakott téglarácsozat került.
Térben és időben mintha távolodnánk a lelki súlypontot jelentő forrás eredetétől. A kijjebb eső területek mérnökibb megfogalmazása (a lábakra állított, napelem-panelekkel árnyékolt parkoló vagy a forgalomtechnika uralta karakterrel létrehozott, burkolt utakkal átszőtt hatalmas parkolófelület a völgyben, de az apartmanházak telepének szigorú geometriája is) idővel az új fásításoknak köszönhetően talán oldódik majd, s az összhangzatot adó elemek (a ciklopkő-támfalak, a kiskockakő-burkolatok, a nemes egyszerűséggel szerkesztett fa-, de az acélkorlátok) is egyben tartják a nagyvonalú fejlesztést. E mikroelemek sűrűsége a kegytemplom és szabadtéri misézőtérnél megnő, majd a Borbás Péter által most urnatemetővel kiegészített, rehabilitált kálvária kápolnánál még egyszer épített és természeti egyensúlyába kerül, hogy a Szent László-i csodát rejtő szurdokvölgy felé az erdő természeti ölében feloldódjon.
A hely jelentőségével összefüggő lelki természetű tevékenységek (zarándoklat, lelkigyakorlat, imatábor) mellett a tőle érdemben el nem váló, de inkább a vallási turizmussal jellemezhető használat számára is (mely inkább a megnyilvánulásra, a jelenségre, példaképpen a történelmi kapcsolódásra vagy épp a műemlékként tekintett szakrális épületegyüttesre vonatkoztatható) kiteljesedett. A közel másfél évtized alatt megvalósult fejlesztések egy átfogó mesterterv szerint, jól ütemezett beavatkozásokkal, folyamatosságban építették annak fizikai környezetét, ami a hely lelki és szellemi adottságaival a közösség, a nemzet identitásához kapcsolódnak. Mátraverebély-Szentkút így marad jelentős, és jelentése még szélesebb körben értelmezhető.
Tervezés éve: 2019 – 2021
Kivitelezés éve: 2021 – 2024
Nettó alapterület (tervezési terület): családi apartmanok és fedett közösségi tér összesen: 1211,85 m2
Generáltervező: Borbás Péter DLA (Borbás Építész Műterem Kft.)
Építészet: Borbás Péter DLA, Nagy Tamás DLA †
Építész munkatársak: Kántor Noémi, Tóth Árpád, Virág Barbara, Virág Norbert
Belsőépítészet: Borbás Péter DLA
Tájépítészet: Gyüre Borbála
További képek a cikk végén található galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
