Bölcsődét, óvodát és gyermekorvosi rendelőt is kialakítottak a Madárhegyi Gyermekligetben

Erről szóló cikkünk a 200-as, 2025/4-es lapszámunkból közöljük.

• Szöveg: Zöldi Anna
• Fotó: Danyi Balázs
• Olvasási idő: …

Hirdetés

Budaörs előtt, a XI. kerület határán, új beépítésű területen épült fel az Archikon legutóbb átadott gyermekintézménye, a Madárhegyi Gyermekliget. A stúdió portfóliójának elválaszthatatlan része – a nagy volumenű állami megbízások mellett – számtalan sikeres, díjakkal elhalmozott gyermekintézmény is. Mondhatni, kialakult velük egy Archikon-stílus, ami pasztell színek, természetes anyagok és visszafogott kortárs architektúrák mellett a feladat egyediségéből fakadóan mindig kiegészül egy különleges, karakteres elemmel. A madárhegyi projekt esetében ez a színes, mázas kerámia tetőcserép lett, amelyet a földszint felett, az emeleti felépítményeken alkalmaztak, és a tetőről lefordul a falakra is.

A cél felé sétálva még ma is árnyékot adó diófák, cseresznyefák közt visz az út, a szomszédban, az eperfa alatt két jól megtermett liba hűsöl, illetve méltatlankodik. Nyilván illúzió, de a klímafrász kellős közepén, az elvadult kertekben a magam részéről boldogabb, ösztönösebb gyerekeket vizionálok, mint az ittenihez hasonló, mesterségesen kialakított külterekben. A madárhegyi beépítések között nagyon kevés park maradt, és ezen telek méretéhez képest is elég nagy programot írt elő a megbízó. A tervezők ennek ellenére igyekeztek a biodiverzitást segítő növényzetet ide telepíteni, és magaságyasokat is kialakítani a gyerekek jövőbeli veteményesének, de a telek nagyobb fáit is megóvták az építkezés során.

A koncepció az együtteshez készült modellről olvasható le leginkább. Eredetileg egy közösségi tér, óvoda, bölcsőde és gyermekorvosi rendelő szerepelt a megbízásban. A pavilonos elrendezés a tervezők válasza volt a sokféle igényre, melyek mindegyike így külön épületet, és hozzá tartozó kertrészt nyert, ez a pavilonos telepítés osztja a telket intim zónákra. A természetes anyagok és színharmóniák, a jól megkonstruált játszótér, a közösségi térben kialakított mászóháló is az elveszett édenért óhajtja kárpótolni a kicsiket.

A szülői és nevelői elvárás a biztonság és higiénia, amit persze a prózai fára mászás valóban nem tud produkálni. A bejárás során felmerült, hogy manapság már annyira féltjük a gyerekeket, annyira kitaláljuk helyettük, hogyan és milyen környezetben érezzék jól magukat, hogy leszoknak arról, miként tanuljanak meg alkalmazkodni a világ veszélyeihez. Paradox módon egy ilyen profin megtervezett, világos és átlátható tér, biztonságos gyerekbútorok, rendezett esztétikus környezet, tankonyha és sószoba már zsenge éveikben azt tudatosítja a kicsikben, hogy a világban minden tiszta és rendezett, nincsenek véletlenek, kiálló sarkok – márpedig vannak! És nem árt rájuk felkészülni.

E madárhegyi oviban ennek eshet áldozatául a tervezők legjobb szándékával kialakított méretes mászóháló a bejárati aulaként is szolgáló közösségi térben. Kialakítása gyártmánytervi szinten játéktervező- és kivitelező céggel történt, melyben számos tapasztalatukból adódó használati szempontot figyelembe vettek. Ennek ellenére nyilván a gyermekek biztonsága és az utánuk való felmászás baj esetén így is erős pedagógiai és tervezői challenge is, melyben szükséges megtalálni a gyerekek életének színesítése és a pedagógus óvó szándéka közötti egyensúlyt. Az iroda ezen van, akár új alternatívákat is keresve a köztes útra, mert a gyermekek láthatóan élvezik a háló diadalmas meghódítását.

Három épület áll a telken, melyek mindegyike saját játszóhelyet kapott, mely bár zárt, látható onnan a többi terület is. A bölcsibe érkező kicsik látják, hová mennek a nagyobbak, és hová fognak ők maguk is kerülni, ha elérkezik az ideje. Az óvodai szabvány adott, de van azért szabadság a térszervezésben, még több szabadság az anyag- és színválasztásban, illetve a homlokzatok alakításában. A belsőben egyértelműen a fa dominanciája van jelen, ezt a mennyezetig futó falburkolatként alkalmazott, parafához hasonló, tűzdelhető felület is kiegészíti gyermekrajzok számára például, amely a lekerekített sarkokkal megformált közlekedőterekbe került mind a bölcsiben, mind az oviban – előbbiben már használatba is vették. A beltérben több helyen is látható a kis lejtésű fa fedélszék. A fa mellett meghatározó – a talán a hódfarkú cserép ívétől inspirálódott – az ívsoros lezárás a fémkorlátok esetében. A puha ívek a korlátokon, falsarkokon oldják a kortárs szerkezetek egyenes geometriáját. Szépek és finoman kidolgozottak a részletek, a gyerekek első találkozása a kortárs esztétikával meghatározó.

A három funkció – bölcsi, ovi, rendelő – mind külön bejáratot kapott, saját rávezetéssel. A különálló házak mindegyike kapott a földszint fölött egy-egy plusz szintet, melyet az építési modell tanúsága szerint az alsó szinttől elkülönülő, ráültetett „madárfészkekként” kívántak megfogalmazni a tervezők. A valóságban ez az elkülönülés talán kevésbé tűnik spontánnak, pedig a ráépített dobozok textúrája élesen elüt az alsó szint fehér vakolatától. Ez talán az anyaghasználatnak köszönhető, a kis lejtésű tetőkkel fedett ráépítések oldalfala ugyanis lécvázon tetőcserép burkolatot kapott.

A hozzám hasonlóan sokat látott szépkorúakban felidéződik a nyolcvanas évek rózsadombi társasházainak a falra lefordított cserepeslemez burkolata, de az ide járó szülői generációban valószínűleg már nem ez a reflexió jön létre. A cserepezés épületenként más-más színű, ez segíti a kicsiket az eligazodásban és az egyes funkciók identitásának azonosításában: a bölcsi lazacszínű, az ovi pasztellzöld, a rendelő pasztellkék cserépborítást kapott. A színezés a belsőben is következetesen végigvonul.

Az óvoda épülete a legnagyobb, négy csoportszoba mellett kézműves helyiség, tankonyha, sószoba és az aula szolgálja az ovisokat. A bölcsiben két csoportszoba kapott helyet, a kettőt összekötő szárnyban a kiszolgáló- és az üzemi helyiségek. A telken leghátul áll az egyelőre még kihasználatlan, de remekül felszerelt gyerekorvosi rendelő. A komplex programot egyébként az indokolta, hogy a környék a Budaörsi út felől rohamosan épül be sokszintes társasházakkal, így elkerülhetetlen az infrastruktúra fejlesztése. A helyszín azonban egyelőre kényelmesen csak autóval közelíthető meg.

Az építészek a komplexum mellé nyilvánosan is használható játszóteret is terveztek, ehhez a közterület zöldfelületi részét is sikerült megszerezni. A kortárs paradicsomból egyetlen dolog hiányzik egyelőre: a fák, de az idő erről majd, reméljük, gondoskodni fog.

További képek és rajzok a cikk végén található galériában!