A Bánáti + Hartvig Építész Iroda és az Arch-Studio tervének mottója: Campus körforgásban.

A Pázmány Campus pályázatán a Bánáti + Hartvig Építész Iroda pályaműve kivételes volt abban, hogy a területen lévő épületek megtartásával is számolt. Hogy miért döntöttek így, kiderült a velük készült beszélgetésből. Kérdéseink ugyanazok, mint eddig... Pázmány Cmpus Extra sorozatunk záró darabja.

 

Mi volt a legfontosabb szempont, amit érvényesítettetek a tervezés során?

BH: Két fő szempontunk volt, az első a fenntarthatóság, amit az iroda hangsúlyosan igyekszik minden munkájánál – és a saját életében is — érvényesíteni. Fontosnak tartottuk, hogy minél kevesebb bontással megvalósítható legyen ez a nagyléptékű projekt. Ez minden más esetben is fontos, a bontással sok szemét, építési törmelék jár, amivel az építész mind megterheli a környezetet. Elég csak arra gondolni, hogy hány fa hány száz évig kell, hogy lélegezzen ahhoz, hogy elnyelje az építési kibocsátást.

A volt Rádió területén álló épületeket egyenként megvizsgálva kettőt ítéltünk megtartásra alkalmasnak. E két vasbeton vázas épület a három historikus épület között helyezkedik el a Pollack Mihály tér felőli oldalon. Amellett, hogy így a tér felé meg tudtuk tartani a térfalat – ami a beépítésünk alapkoncepciója volt – a vázas szerkezet alkalmassá tette őket arra, hogy befogadják a kollégiumi és könyvtár funkciót. A mi tervünk ebben egyedi volt a mezőnyben, mindenki más lebontotta a nem műemlék épületeket. Szerintünk a menthető épületek megtartása fontos tett volt, még akkor is, ha így nem sikerült olyan magas szintű helyiségkapcsolatokat kialakítani, mint egy újonnan tervezett házban lehetett volna.

Azt  azonban fontos tudatosítani, hogy a fenntarthatóság ára a megszokott, (és sokszor felesleges) komfort leadása – tudnunk  kell lemondani ahhoz, hogy hosszú távon életben maradjunk.


A másik szempontunk már átvezet ahhoz a kérdéshez, ami a 21. századi egyetem koncepciójára vonatkozik. Olyan épületbelsők kialakítására törekedtünk, ami jól élhető, sok teret ad a közösségi élethez, sok zöldfelületet kínál a találkozásokhoz. Arra törekedtünk, hogy jól megformált kontúrral rendelkező köztereket alkossunk az épületek között, ne sikátorok alakuljanak ki.


Beszéljünk akkor arról, mit jelent szerintetek a 21. században az egyetem, és ez hogy köszön vissza a tervetekben?

BH: A 21. századi egyetem nem a frontális oktatásra épül, hanem a közösségi tevékenységekre. Egy amerikai statisztika szerint a legjobb egyetemeken legalább felerészben egymástól tanulnak a diákok, az oktatás csak a másik felét teszi ki a megszerzett tudásnak. Ehhez „csetelésre alkalmas” terek kellenek, mi a tervünket erre optimalizáltuk:

legyen minél több alkalom a diákok számára, hogy együtt legyenek.

Nem csak a fedetlen belső udvar szolgál erre, A tömbbelsőben és az épületekben is nagyméretű közösségi tereket alakítottunk ki. Szándékosan nem teljesítettük a kiírást abban, hogy fedett átjárást kértek az épületek között, mert szerintünk ez nem helyes. Egy campus álljon több épületből, legyen köztük sok találkahelyzet ne határolódjon el a külső a belsőtől. Tudomásul kell venni, hogy van időjárás, van szabad levegő, vegyünk kabátot. Szerintünk káros a környezettől való totális elszakadás. 

 


Mit jelentett Budapest belvárosának kellős közepére tervezni, hogy kezeltétek ezt a helyzetet?

BH: Az volt a célunk, hogy megőrizzük a városszövetet, és ezt adjuk vissza az új beépítéssel is. Itt az utcák felé zártsorú, illetve részben felszakított zártsorú beépítéssel találkozunk, a tervünk ennek folytatása. Véleményünk szerint ez a megtartott karakter jobban hangsúlyozza a Nemzeti Múzeum kiemelkedő funkcióját, szoborszerűségét is. Azzal, hogy a Pollack Mihály tér felőli oldalon nem bontottuk el az épületeket, megtartottuk a kvázi zártsorú beépítést, de a volt rádió-épületek előtt az előkerteket a térhez kapcsoltuk, a historizáló paloták előre léptek, hangsúlyt kaptak. Mivel az épületek a koncepciónkban a tömb szélére kerültek, bent szabadon formálható tömbbelsőhöz jutottunk, ahol sok zöldfelületet tudtunk kialakítani. Ami a közlekedést illeti a kiírást minimális szinten teljesítettük. Általában is ellene vagyunk a gépkocsi-használatnak, de ide a Belvárosba végképp nem hiányzik.

Itt a tömegközlekedés kiváló, egyebekben pedig a  bicikli, roller, zöld járművek használatát támogatja a tervünk. 


Mit jelent, jelentett- e számotokra valamit, hogy egy katolikus egyetem számára készülő campusról van szó? Befolyásolta-e ez a tervezést?

BH: Számunkra Diocletianus palotája örök példa: az évszázadok során rengeteg funkciót tudott befogadni. Úgy akartunk a tömböt megtervezni, hogy akkor is működjön, ha később esetleg átalakítják. Olyan funkcionális rendet alakítottunk ki, ami a változó funkcióknak rugalmasan meg tud felelni. Az építészeti megoldásunk épp ezért nem szakrális, nem megy el az építészeti kommunikációnak ebbe az irányába. 

 

 

Vezető tervezők: Hartvig Lajos DLA, Bánáti Béla (Bánáti + Hartvig Építész Iroda), Vesztergom Ádám (Arch-Studio)
Projektvezető tervező: Náray Katalin
Tervezők: Bottka András, Fényes Kitti, Kovács Gergely, Négyessy Adrienn, Péter Márk Gyula, Rostás Nikolett, Maja Toshikj
Közreműködők: Balázs Lili, Berecz Márti, Budai Roxána, Daniel Francis Craymer, Csepi Dániel, Fehér Csilla, Ferencz Tamás, Lőcsei Vera, Pákozdy Petra Zita, Szekeres Attila, Szűcs-Tassy Karina, Zajacz Judit
LÁtványtervek: WhiteBox Visual 


 

További látványtervek a galériában!




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Építészet 2020: Campus Kecskeméten

Építészet 2020: Campus Kecskeméten

Szecessziós áramkörök.

10 WELL-megoldás, ami segít egy iroda újranyitásában

10 WELL-megoldás, ami segít egy iroda újranyitásában

A Bánáti+Hartvig Építésziroda házon belül szállította a megoldást.

A koronavírusra is felkészítik a WELL minősítési rendszert

A koronavírusra is felkészítik a WELL minősítési rendszert

Az épületek egészségre és jóllétre gyakorolt hatásáról írt a Bánáti + Hartvig Építész Iroda.

Hirdetés