Erről szóló cikkünk a 169-es, 2021/5-ös lapszámunkból közöljük.
Egy dél-budai városrész kertvárosának kis utcájára nyílik a kertkapu. Már az utcai térkő, a kapu, a kerítés, az előkert kialakítása gondos, következetes tulajdonost sejtet. Sirokai Levente, a tervezői csoport tagja megerősítette előérzetemet, amikor elmesélte, hogy nagyon alapos kérelemlistát állított össze a megrendelő házaspár számukra, ritkaság ez, egyértelműen előny a munkájuk során.
Meglévő, de nem befejezett ház adta az alapot a tervezéshez. Pontosabban volt egy akkor már romos toldaléképület is a kétezres évek közepén elkezdett nyeregtetős, alápincézett épülettag mellett – utóbbi volt az alap. Mindez kicsit a helyszín, a környék múltjára is utalt: a hétvégiházas lelkes telkesek helyét fokozatosan vették át az új évezred elejének családiház-építői. A szerkezetkész ház falai, a födémek megfelelőek voltak, a tetőszerkezet szintén, de a pincét vízszigetelni kellett, valamint új rétegrend került a falakra és az ácsszerkezetre.
Mivel az építészeti koncepció sarokköve volt, hogy minden helyiség nyíló vagy bevilágító ablakot kapjon, ezért a tervezők nyílásokat bővítettek, néhány helyen újakat nyitottak a homlokzatokon, tetőn. Az eggyel korábbi kisház helyére épült a lapostetős, fekete, faborítású, lécekkel sávozott épületrész (legyen ő továbbiakban a pavilon). Az már a tervezés elején eldőlt, hogy nem azt az építészeti világot folytatják az építészek, amelyet a nyeregtetős ház kijelölt (a továbbiakban alapépületnek fogom nevezni), hanem egyértelműen új irányt vesznek. Bővíteni azért kellett, mert az alapépületbe egyszerűen nem lehetett elhelyezni alapvető funkciókat egy többtagú család számára, még úgy sem, hogy az eredeti, kisebb helyiségekből álló térkiosztást megszüntették.
A benapozást már említettem, viszont a kert-enteriőr kapcsolatról még nem szóltam. Ennek megteremtése is lényeges volt a megrendelő számára. Mivel az alapépület alatt ablakkal ellátott pince volt eredetileg is – ez a garázsszint –, így annak nincs, nem lehetett közvetlen kertkapcsolata. Esetében a tervezők a vizuális kapcsolatokra erősítettek rá a nagy nyílászárókkal. Ráadásul a földszinten, a nappaliban úgy alakították ki az ablakokat, hogy az ablakbélletbe (a hátsó kerti oldalon), illetve a dobogón (az oldalkertre néző ablaknál) ülni, heverészni is lehet. A tölgyfa és a fehér használata mellett (némi szürkével és feketével kiegészítve) további jellegzetessége a házbelsőnek, hogy a legkisebb hely, a szeglet is remekül és sokféleképpen használható. Maradva a nappaliban: a kandallóoldalnál kialakított dobogó, egyúttal tároló, továbbá erről indul az emeletre vezető lépcsősor. A nappali leglátványosabb eleme, a könyvespolc nemcsak a kötetek, holmik, dísztárgyak lakóhelye, hanem a lépcső mellvédje is.
Visszafelé, a pavilon felé haladva, az előszoba padlószintje a nappaliénál alacsonyabban van. Ez már az új építés színtere, a nyaktag, ami összekapcsolja az alapépületet és a pavilont. Meglepő és kedves, hogy ez az átmeneti tér a beköltözés óta eltelt egy évben közösségi térré vált: vendégjáráskor kisebb csoportok veszik birtokba a nappaliba vezető lépcsőfokot. Meggyőződésem, hogy ez azért alakult így, mert nagyon érdekes szögben látni ki a kert részletére – ez a drónképen, az alaprajzon is jól látható –, ha pedig a lépcsőn ülő fejét a pavilonban kialakított konyha-étkező irányába fordítja, tekintete elidőzhet a konyhapult polcaira helyezett dolgokon, majd tovább, a szemközti ablakon át az oldalkertre lát.
A pavilon megépítésével jöhetett létre a közvetlen kint-bent kapcsolat. Egyetlen tér, ami egy belső (étkező-konyha) és egy külső (kerti terasz) szakaszból áll. Az építészek úgy tervezték meg a pavilont, hogy nyílásainak megformálásával jelzéseket is adnak: a kerti járda felé eső teraszhomlokzat térfal, aminek „ablaka” a konyha-étkező ablakával tart formai kapcsolatot, belső homlokzata lényegében az étkező felmélyedésének formáját, méretét követi (ebben áll egy régi, kicsi tálalószekrény). A konyha pedig keskeny sávablakot kapott, hiszen ez a „nyüzsgő”, utcai oldal.
A szembeötlő darabokon túl – könyvespolc, beépített szekrények frontja, fürdőszobai bútorok stb. – első pillantásra kevésbé észrevehető tervezői kézjegyek sorozatát is kínálja a ház. Például a fal síkjában tartott hófehér lábazat (lásd az étkezőről készült fotót), a burkolatváltások meghatározása, a nappaliból a földszinti háló felé vezető tok nélküli ajtó, a szabadon álló lépcsőtömbök az előszoba és a nappali, majd a nappali dobogója előtt mind-mind elemi komponensei a kialakult összképnek.
Alapterület (nettó): 173,41 m2
Tervezés éve: 2017
Megvalósítás éve: 2018-2019
Építészeti, belsőépítészeti tervezés: Balogh Csaba, Deigner Ágnes, Sirokai Levente, Sónicz Péter, Tatár-Gönczi Orsi (Konkrét Stúdió)
További képek a cikk végén található galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
