Hirdetés

Interjú Anca Petrescuval

"Ceausescunál diktatórikusabb megrendelőim is voltak" Anca Petrescuval Bojár Iván András beszélget.

Hirdetés

A világban is ritka, hogy nők nagyon jelentős építészeti feladathoz jussanak. Múltkori számunkban beszélgetéseket közöltünk Zaha Hadiddal, Itsuko Hasegawával és jó néhány magyar építésznővel a női építészek sajátos problémáiról. Még ma is sokszor felbukkan a női tervezőkkel szembeni bizalmatlanság, ami főleg a megbízások hiányában testesül meg. Önt hogyan érte a megbízás híre, és hogyan fogadta? Jelentett-e speciális nehézséget a munka során, hogy Ön nő?
Az építészi szakmában való nemi megkülönböztetésre vonatkozóan úgy vélem, hogy ez előítélet kérdése a megbízók részéről, valamint az építésznők félénkségével és harci szellemének a hiányával magyarázható. Az a véleményem, hogy a szakmailag valóban felkészült építészt ezek a tényezők nem befolyásolhatják. Végső soron minden az ajánlatok minőségétől függ.

Milyen konkrét előtanulmányokkal látott neki a Casa Poporului kínálta feladatnak?
Ami a Casa Republiciit és az Ön arra vonatkozó kérdéseit illeti, hogy milyen elvek képezték a terv megvalósításának alapját, be kell ismernem, hogy először és leginkább a tengelyek foglalkoztattak. Az egész építmény tengelyeken nyugszik. Szimmetrikus, perspektivikus, vizuális stb. tengelyeken. Ezekre a tengelyekre épülnek, és innen fejlődnek ki a belső terek. Például az épület főtengelye megfelel az előtte levő sugárút tengelyének, tulajdonképpen ennek az épület belsejébe nyúló meghosszabbítása.  Ez a tengely képezi az épület gerincét, miközben Kelet-Nyugat szimmetriatengely is, kereszteződik egy közlekedési gyűrű tengelyeivel, amely megkerüli az épület két belső udvarát. A közlekedési gyűrű tengelyei hosszperspektívájú tengelyek, amelyek végein fontos épületrészek találhatók.

A tengelyek perspektivikus végein a fragmentálásukra és az egységre való törekvés külön óhajra történt, amit a monumentális kristály tolóajtókkal valósítottunk meg. Az ezeken a tengelyeken található helyiségek fontosság, felület, térfogat és belső építészeti komplexitás, dekoráció szerinti fokozása hasonlóképpen követendő elv volt az épület alakításában. A bejárati vagy bal-jobb szimmetrikus tengelyen található hatalmas lépcsők szintén a terv domináns elemei.

A monumentális belső építészetben a lépcső alapeszköz, amellyel az épület első négy szintjén éltem is. Ezek a protokoll- és képviseleti tevékenységek helyiségeinek felelnek meg. Az erre a négy szintre épült többi emeleten közönséges dolgozószobák vannak. Az épület térbeli formáját az a szükség határozta meg, hogy benne négy központi állami intézménynek kellett helyet találni. A tömbök átlós elhelyezésével megvalósult a funkciók térbeli elkülönítése és a bejutás lehetősége is minden oldalon. Ekképp az épület egy funkciókomplexummá vált, amely funkciók egymás mellett, elszigetelve és függetlenül vagy együtt is létezhetnek.

Milyen alapelemekből építkezik a palota stílusa? Melyek azok a részletek, amelyek építészettörténeti előzményekből fejlődtek ki, illetve mi tekinthető gyökeres újításnak?
Nem hiszem, hogy fel tudok sorolni konkrét modelleket. Egész építészi képzettségem, előző tanulmányokra és dokumentációkra alapozva, létrehozott egy filozofikus rendszert, s azt átvitték erre a térbeli alakzatra, amelyet ódzkodom épületnek nevezni.

Vitruvius, Alberti, Palladio és a XVII-XVIII. századi francia építészetben számosan dolgoztak ki komplex építészeti rendszert. Ön példaképnek tekinti-e valamelyiket?
A belsőépítészet dekoratív elemei olyan darabok, amelyek hosszasan értelmezhetők a klasszikus építészetre való utalásuk alapján, ugyanis modulálásuk, ritmusuk és térbeli elhelyezésük a klasszikus elrendezés elveire emlékeztet. Az igazság az, hogy a klasszikus elvet csak immanens értékéért alkalmaztuk, minden helyiségre külön-külön. A román építészet hagyományából jellegzetes, sok templomunkban és kolostorunkban fellelhető, kőbe faragott díszítőelemeket vettünk át, amelyek fellelhetők a földszinti és az első emeleti galériák oszlopsorain. Átvettem a vallásos építészetünkre jellemző horonyelemeket és a Casa Republicii legfontosabb termeinek oszlopaira és támpilléreire alkalmaztam. Ugyanazon termek esetében, a monumentális ajtók körül, templomaink néhány ajtókeretének gazdagon kőbe faragott moduljait használtuk.  

Köztudott, hogy a Ceausescu házaspár személyes ambíciója is volt a palota megvalósulása. Hírek szerint sokszor maguk is intenzíven részt vettek, beleszóltak a tervezési munkába. Hol érhető ez tetten az épületen? Mennyire voltak ők felvilágosult, hozzáértő megbízók?
A Casa Republicii-terv esetében a megbízót az ország elnöke, Nicolae Ceausescu képviselte, aki a programot kezdeményezte, és különös érdeklődést tanúsított a létesítmény, mint az állam központi intézményeinek leendő székhelye iránt. Részvétele egy tervezésen, bármilyen legyen is az, és bármilyen létesítményre is vonatkozzon, a megbízó és a tervező viszonyára való tekintettel eleve kizárt volt. Normális körülmények között a megbízó adja a feladatot, és figyelemmel kíséri annak teljesítését. Ebben a konkrét esetben nagy volt a zúgolódás, mivel Ceausescu államfői minőségében személyesen foglalkozott a munkálatok előrehaladásával, és szinte hetente követte megvalósításukat. 

Közbelépésekre természetesen nem egy példa akadt. Sokat ezek közül az épület eredeti rendeltetésének utólagos kibővítése váltott ki. A közbelépések minősége nem minden esetben volt kedvező, némelyik rontott a létesítmény végső értékén. De úgy tűnik, az építész szakma legnagyobb kihívása éppen abban áll, hogy az építészeti mű egy megbízó megrendelésének az eredménye, és társadalmilag meghatározott. Azóta más megbízóknak is dolgoztam, és elmondhatom, hogy voltak esetek, amikor ezek még Nicolae Ceausescunál is diktatórikusabban nyilvánultak meg. A Palatul Parlamentului (a Parlament Palotája) jelenlegi beruházója a Képviselőház. Ennek a demokratikus intézménynek a székhelye új fénybe helyezte az épületet, megszabadítva azt politikai jellegétől.

Mely fázisban és miért alakult úgy, hogy az épület nem a román építészetben oly jelentős modern építészeti hagyomány bauhausi – international style modorában épült meg, hanem az Ön által kialakított személyes stílusban? Ha ma stiláris értelemben klasszifikálni kellene a palotát, hová helyezné?
Nem hiszem, hogy az épület besorolható lenne valamilyen stílusáramlatba. Nem a neoklasszicizmus jegyében született. Tulajdonképpen nem is hiszem, hogy fontos egy olyan klisét találnunk, amelybe beskatulyázható. Amit hangsúlyozni tudok az az, hogy felépítésében, főképp, ami a belső tereket illeti, hangsúlyozott a tágasság szempontja, és a díszítőelemek csak olyan kellékek, amelyek szerepe másodrangú az épület általános nyelvezetében, annak ellenére, hogy a kézműves munka és az anyagi erőfeszítések ebbe az irányba tolódtak el. 

Következésképpen ez a tágasság az ornamentumok rendkívüli részletességével keveredett. Azt gondolom, hogy ebben a szembenállásban tisztábban körvonalazódnak az épület erényei. Ami a külső aspektust illeti, sajnálom, hogy nem sikerült egészében érvényesítenem az elképzelésemet, amely az épület bizonyos fontos pontjain eltérő volt. 

A Casa Republicii néhány év után valóban a román politikai közélet központja lett, amelynek pozitív megítélését bárki megtapasztalja, ha bukaresti járókelőket kérdez a palotáról. Éri-e valamiféle megbecsülés azért, hogy ezt a környezetet Ön formálta meg?
Arra a kérdésre, hogy léteznek-e velem szemben elismerő megnyilvánulások, be kell vallanom, hogy erőfeszítéseimért éppen ez a köszönet kárpótol. A Palatul Parlamentului számos nemzetközi rendezvénynek ad helyet. Az épületet sok nemzetközileg ismert személyiség látogatta meg. Maga a tény, hogy az épület hatást gyakorolt rájuk, és sokan meg akarták ismerni az építészt, számomra a minőség elismerését jelentette.

Tudomásom szerint Ön az elmúlt években számos magánmegbízást is teljesített. Villákat, családi házakat tervez. Igaz ez?
Miután a nevem ezzel az épülettel kapcsolatban feltűnt a sajtóban, számos megrendelést kaptam. A Párizsi Mediterrán Klub elnökének tanácsosaként az 1990-1996-os időszakban néhány fontos turisztikai központra vonatkozó tervet valósítottam meg. Épületterveket készítettem Normandiában és Marokkóban, egy Brüsszel melletti, üzletembereknek szánt campus terveit is elkészítettem, stb. Foglalkoztam néhány lakosztály berendezésével Párizs központjában.

1990-ben a Caisse de Monuments Historiques szervezésében volt egy átfogó kiállításom Párizsban és Brüsszelben, amely, a makettek és a rajzok bemutatásával, a Casa Republicii igazi történetének leleplezésére vállalkozott.  1997-ben a német szenátus kért fel, hogy egy előadássorozat keretében mutassam be a Palatul Parlamentuluit. Az országban néhány bank székhelyének megvalósításához járultam hozzá. Jelenleg folytatom munkálataimat a Palatul Parlamentuluion, ugyanis vannak még befejezetlen részei. A Szenátus termének kivitelezése foglalkoztat, valamint ezen intézmény még befejezetlen irodáinak berendezése.

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Haza a mélyben

Haza a mélyben

Kortárs öko-regionalista építészet Romániában  – Előadássorozat a FUGÁban

Legördültek az első cserepek a Terrán romániai gyártósoráról

Legördültek az első cserepek a Terrán romániai gyártósoráról

A Terrán a román piac még stabilabb építőipari szereplője kíván lenni.

A fa az észt építészetben

A fa az észt építészetben

Az Észt Erdőgazdálkodási és Faipari Szövetség kiállítása bemutatja az észt faépítészet főbb épülettípusait, tendenciáit és figyelemre méltó egyedi épületeit. 

Hirdetés