Hirdetés

Interjú Hella Jongerius formatervezővel, aki egy paradicsomfarmról indult a világhírig.

Thomas Heatherwick után Hella Jongerius holland formatervező volt a Dezeen Face To Face podcast sorozatának vendége. A tervező elmesélte, milyen volt felnőni egy paradicsomfarmon, és hogyan fedezte fel kreatív képességeit akkor, amikor részt vett egy bútorasztalos tanfolyamon.
Fotó: Wikipédia

Jongerius, aki textilipari munkáival vált közismertté, a bevállalós interjúban nem kerülgette a forró kását, őszintén elmondta véleményét az iparágról és a gender témáról is. Amikor megkérdezték, hogy mi a véleménye arról, hogy a világ legfontosabb női tervezőjeként tartják számon, akkor azt válaszolta, hogy

ez hülyeség, mert kicsit olyan, mintha a kreativitásomat a melleimben hordanám.

A hetvenes években nőtt fel, családjának paradicsomültetvénye volt, a legmagasabb kulturális élménye az volt, hogy testvéreivel és a környékbeli lányokkal ültek egy szobában és makramét készítettek. Elmondása szerint már akkor tudta, hogy a kezeivel jól tud boldogulni, hogy „intelligens kezem van”. Eleinte azonban nem fűlött a foga ahhoz, hogy ebbe az irányba induljon el, hiába mondta neki az egyik tanára, hogy jó a kézügyessége és ezzel kellene valamit kezdeni.
A Polder kanapé - Fotó: Vitra

„Azt hittem, azért nyomnak ebbe az irányba, mert a társadalmi konvenciók szerint egy nőnek hímzőszett való a kezébe. Csak később értettem meg, hogy ebben vagyok tehetséges” – mondta Jongerius.

Kreatív terápiát kezdett el tanulni, de abbahagyta a kurzust, és elment helyette egy esti iskolába asztalos ismereteket szerezni. Ekkor jött az a gondolat, hogy szívesen járna tervezőiskolába, felvételizett a Eindhoven Design Academy kurzusára, de először elutasították, mert tudása túl „technikai” volt. A következő nekifutásra azonban felvették, az 1990-es évek elején végzett az akadémián. Ezután a Droog tervezőcsoport tagjává vált, amely akkoriban felkarolta a fiatal és tehetséges designereket. Jongerius karrierje gyorsan beindult, munkát kapott a New York-i Maharam textilcégtől, vagy éppen a svájci Vitra bútorgyártó cégtől.

A Vitrának tervezett újvonalas, kockás Polder kanapéja a cég egyik legkeresettebb terméke lett. Amikor a Vitra akkori elnöke, Rolf Fehlbaun felkérte, hogy készítse el a terméket, a lázadó tervezőnő elsőre elutasította, mondván utálja a kanapékat. Dolgozott együtt a KLM holland légitársasággal is, a repülőgépek belső tereit szabta újra egyedülálló stílusában, a korábbiaktól eltérő textil- és színkombináció alkalmazásával.
A KLM gépeinek átalakított belső tere - Fotó: KLM
Az elmúlt időkben sokat beszélt az ipari termelés pazarlásáról. 2015-ben kiadott egy manifesztumot Beyond the New címen, amelyben leírja, hogy véget kell vetni az ipari formatervezésben tapasztalt értelmetlen termékek előállításának, a túlzott kereskedelmi hype-nak és a semmitmondó retorikának. A podcastban elmondta, hogy szerinte túl sok a rossz terv, ennek ellenére tovább folytatja egyszemélyes harcát a szektorban, mert minden rossz ellenére vannak igazi kihívások, a rossz módszereken pedig lehet változtatni, csak akarat kell hozzá.

A teljes videót itt tudjátok meghallgatni.




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

„Ami fellelhető volt, azt igyekeztünk hitelesen helyreállítani”

„Ami fellelhető volt, azt igyekeztünk hitelesen helyreállítani”

Az Orczy-kert rekonstrukciójáról beszélgettünk Szloszjár György tájépítésszel.

Svéd design és kényelem a Játékszínben

Svéd design és kényelem a Játékszínben

Interjú Bank Tamással, a belső tereiben is folyamatosan megújuló Játékszín igazgatójával.

"Nincs is jobb annál, mint, amikor szabad kezet kapsz"

Interjú a Sütő Interior Architects vezetőpárosával: Sütő Katával és Sütő Lászlóval.

Hirdetés