Építészeti illúziók és városutópiák Örményországból, a Mai Manó Házban.
A Mai Manó Ház idei első kiállítása a német származású képzőművész, Katharina Roters brutalista építészeti fotográfiáit mutatja be. Az Egy álom anatómiája a művész kétezres évek óta Örményországban végzett képi kutatásaiba enged betekintést.
A kétezres évek eleje óta folytatott fotográfiai gyűjtései során Roters egy „metaszkennelésnek” nevezett munkamódszert dolgozott ki, amelynek segítségével a különböző ideológiák lenyomatait térképezi fel, illetve dokumentálja, osztályozza és analizálja őket. Az ország átmeneti szövetét vizsgálva a művész megfigyelte és dokumentálta az örmény városokat ma is formáló sajátosságokat és ellentmondásokat, amelyekben nemzeti vágyálmok, technikai haladás, kulturális örökség, átírt építészeti és térbeli kódok alakítják a természeti és városi tájak folyamatosan változó képét. Roters érdeklődése a kulturális, ideológiai kontextusok és építészeti folyamatok iránt három különálló fejezetben bontakozik ki a tárlaton.
  |
Jereván urbanisztikai sajátosságainak tanulmányozását fotográfiai jegyzeteiben örökítette meg az alkotó. Ezen dokumentációkban a várost meghatározó motívumokra, faktúrákra, viszonyokra koncentráló építészeti jellegzetességek, valamint a szocialista-kommunista rezsim bukását követő politikai változások által hagyott jelek, nyomok és emlékek egész szótárát dolgozta ki Roters. Későbbi, Örményországban tett felfedezőútjain a művész azt kutatta, hogyan változik a város szövete, miképp íródnak át az urbanisztikai szabályok és az építészeti nyelvezet. Roters azt is tanulmányozta,
hogyan vált maga Jereván is az idők során szüntelenül változó építészeti palimpszesztté, állandó átmenetté a keleti hagyományok és a nyughatatlan nyugati kultúra, valamint a szocialista hatalmi berendezkedés romjai és az új kapitalizmus elvárásai között.
A Mecamorról készített esettanulmányában a szovjet utópiának, az „új szocialista rend” építészeti megfogalmazásának megfelelően létrehozott, de prototípusként kudarcot vallott, és mára csupán csontvázként létező atomváros tragikus sorsát dokumentálja. Az alkotó Mecamorban készített felvételei felfedik azokat a nemzeti vágyakat és törekvéseket, amelyek az országot a mai napig egyfajta álomvilágban tartják, s amelyek az épített környezetet meghatározó metanarratívákat azóta is működtetik.
  |
Katharina Roters (1969, Köln) képzőművész 1999-ben végzett a Düsseldorf Művészeti Akadémia Festészet Karán. Első fotóprojektjét, a Yerevan Concrete-t 1999-ben készítette az örmény fővárosban. 2014-ben a Hungarian Cubes című könyvét a Német Építészeti Múzeum (DAM) és a Frankfurti Könyvvásár Építészeti Könyv Díjával (DAM Architectural Book Award) tüntették ki. A kötet a hatvanas-hetvenes években épült magyarországi vidéki családi házak, a Kádár-kockának is nevezett épületek díszítőművészetét mutatta be. Roters a 2016-os Velencei Építészeti Biennálén részt vett az örmény pavilon kiállító művészeként. Utopia&Collapse. Rethinking Metsamor: The Armenian Atomic City című, Sarhat Petrosyannal együttműködésben megvalósított könyve a Park Booksnál (Zürich) jelent meg 2018-ban.
Forrás: Közlemény
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
