Tíz évig készült az építész saját nyaralója, kézműves és meditatív eljárással

Erről szóló cikkünk a 200-as, 2025/4-es lapszámunkból közöljük.

• Szöveg: Martinkó József
• Fotó: Danyi Balázs
• Olvasási idő: …

Hirdetés

Ez a ház anyag és test. Három óra vezetés után húsz perce érkeztem meg az épülethez. Ilyenkor valaminek le kell csendesednie, hogy az első benyomások a helyükre kerüljenek, most mégis az első pillanatok vésődtek igazán élesen belém. Az első ítélő szó, ami elhagyta a számat az erő volt: „erős ház”. Erős gesztusok, erős kisugárzás, a csomópontok és felületek erőt sugárzó, kendőzetlen, szinte durva megmutatása elemi erővel van itt jelen.

Ekkor még nem voltam vele tisztában, hogy Szabó Péter építész saját családi nyaralójáról van szó, ami nem pusztán egy hosszú évekig tartó, sok meditatív és kollektív mozzanatot magában hordozó megvalósítási folyamat eredménye, hanem a tervező doktori kutatásának „Mestermunkája”. Tíz évig tervezte és építette. Tíz év. Ez talán így már nem is építés, hanem felnövés. Mintha az alkotók házzá, térré „növesztették” volna az anyagot. Tíz év. Nagyregények íródnak ennyi ideig. Éppen ezért az első benyomásként kiolvasható „erő” lényeges megélése ugyan távolról sem felszínes élmény – ez a ház mégis szinte a pórusokba hatoló, lassú tekintetet követel magának.

A kiindulás egy utcára merőleges, zárt oromfalú, rossz állapotú, pajtás, istállós kőház volt a Balaton északi térségében, aminek érdekes jellegzetessége, hogy az utcán állva, az utca szintjénél mélyebben, egy horpadásban, észak-déli tengellyel ült a telken. Körülötte elvadult, beépítetlen telkek tágas térsége, valamint jobbról és balról is két mezőgazdasági melléképület, amelyek közül az egyik kaptárok tárolására szolgáló MÉHES volt. Evidenciának tartották a tervezők, hogy ezt az öreg házat újítják fel, nem bővítik, nem írják át a tömegét, pusztán a helyiségszámot ítélték túlzónak, tehát a pajta-istállóból lett volna fedett-nyitott tér, egyfajta kinti nappali.

A régi ház azonban másként akarta. Egy öreg házhoz mérten is radikális kijelentést tett – összedőlt. Noha nem vagyok az ezoterikus vagy éppen misztikus megfogalmazások feltétlen híve az építészet kapcsán, ugyanakkor ez esetben mégis az anyagban, szerkezetben lévő szellem munkálkodására hívnám fel a figyelmet. Talán nem túlzás azt állítani, miszerint van abban valami sorsszerű, hogy a felújítani kívánt fedélszék bontása, az alapok szakszerűen elvégezni kívánt megerősítése, illetve új koszorú megépítése, valamint az új alaprajzi rendszer megfogalmazása során a régi kőház falai váratlanul több helyen leomlottak.

Kiderült, hogy megmunkálatlan terméskövekből néhol szorosan egymás mellé épített, de nem összekötött falazatokat emeltek anno és a kövek közé agyagot tapasztottak. Ezek aztán nem bírták a legkisebb bolygatást sem. Sorszerűnek pedig azt tekintem, hogy a végeredmény felől nézve a felújító, restauráló beavatkozáshoz képest ez a radikálisan új helyzet új utak, új válaszok előtt nyitotta meg a teret, ami azonban nem zárta ki, hogy a régi építés és ház-szellem ne tűnjön el véglegesen.

A tervező tulajdonosok kitartottak ugyan a régi kontúr és nyílásritmus, a régi ház tömege mellett, ugyanakkor egyfajta dekonstrukció révén három egymás mellé rendelhető, autonóm entitást hoztak létre a Falból, a Tetőből és a Padlóból. Ezzel a szemlélettel lehetőségük nyílt arra, hogy az egymásba szerkesztett alkotóelemekről önállóan, kísérletezően és szabadon gondolkodjanak, miközben a korábban meghatározott tervezési program egyfajta keretet, illetve védőhálót biztosított számukra.

Maradt tehát például alapvetésként az eredeti ház kő építőanyagának minél nagyobb arányú újrahasznosítása, mint keret, de a kereten belüli mozgástér kitágult és helyet engedett a konceptuális gondolatoknak és megoldásoknak is. Ezek közül a leglátványosabb a hagyományos és sok hazai településen korábban elterjedt csömöszölt falazási technológia újragondolása, ami egyfajta idősíkok közötti lírai kapcsolatot is megteremtett, amellett, hogy a zsaluba öntött, külön receptúrájú, csömöszölt betonba bedolgozásra került a helyi bazaltzúzalék (helyidegen folyami kavics helyett), illetve beúsztatva a régi házból kinyert nagyobb kövek is.

Ezek a kövek és a zúzalékszemcsék jelennek meg az új betonfal felszínén annak köszönhetően, hogy – az ablakkereteket és néhány sávot leszámítva – a beton korai kizsaluzásakor visszaverték, a friss falfelületet (stokkolás) úgy, hogy a textúra egyszerre rusztikus, nyers, erőteljes, kézzel megmunkált hatású legyen. Külön érdekesség, hogy a falba beúsztatott nagyobb kövek formálásánál az építésziroda munkatársai egyfajta kalákaként vonódtak be az építkezésbe, a kollektív alkotói folyamatba. Nyilván időigényes, ugyanakkor a kivitelezők és a tervező viszonyát jól jellemzi az, hogy az építés során több mintafal elkészítése is segítette az egyedi megoldások ideális verziójának kiválasztását.

A második „önálló” entitás a Tető, aminek belső felszínén a ház lakóterében, illetve a MÉHES épületben bútorrá, válaszfallá formálódó lucfenyő rétegeltlemez-tábla vált dominánssá. A tervezői döntés hátterében az áll, hogy ezek a 1,25 x 2,5 méter méretű táblák reflektálnak leginkább a látszóbeton betonfalazat struktúrájára, megfolyásaira, tökéletlenségeire a fa erezetével, foltjaival, természetes „egyenetlenségeivel”. Sok gondolkodás után a fedett/nyitott tér felé lendületesen kifutó, belső síkon tehát rétegeltlemezzel burkolt tető külső héjazata végül fazsindely lett, mivel az eredeti cserép menthetetlen volt.

Itt akár kritikát is fogalmazhatnánk meg a tájidegen anyaghasználattal kapcsolatban, de ha megértettük a tervezés belső logikáját, a kötöttségekhez és a tervezői autonómiához való viszony mibenlétét, akkor a téma nem merülhet fel igazán élesen. Az építész alapvetően fa tetőt szeretet volna, hiszen a cseréppel vagy bádoggal egy újabb anyagminőséget vont volna be a kő, üveg, beton mellé, amit kerülni szeretett volna annak érdekében, hogy háza megőrizze erőteljes, nyers tisztaságának alapkarakterét.

A szöveg ezen a pontján ötlik fel bennem, hogy a minimálisra redukált anyagverziók (kő, fa, üveg, beton) mellett a házat kettősségek sora jellemzi: nyitott–zárt, érdes–elsimított, tömör–áttetsző, kő–fa, megformált–természetes, spontán–tudatos. Ezek a kettős rímek végeredményben egyensúlyt teremtenek az erőteljes kifejezési módban.

A nyaraló harmadik fő építészeti alapeleme igényelte a legaprólékosabb, valóban kézműves és meditatív eljárást az alkotóktól, hiszen a helyi és kibontott kőből készülő cement alapú terrazzo padlónál a szemcseméretek válogatása, osztályozása, mozgatása, bedolgozása rendkívüli műgondot és türelmet igényelt. A padló alatt egyébként elektromos fűtőszőnyeg van. A terrazzo építettségével végül sikerült szinte teljes egészében elérni a háznál egyfajta világnézeti tisztaságot: szemben ugyanis az egyre nagyobb teret kapó előregyártással, ennél a háznál szinte minden helyben, gyakran szinte kísérleti körülmények között készült el, illetve rendkívül nagy kézműves ráfordítással, illetve figyelembefektetéssel járt.

Végére maradt, de nagyon fontos szólnom arról, hogy az OKKA iroda alkotóinak házában felfedezhető legalább négy olyan elem, amire úgy gondolok vissza, mint négy önálló alkotásra. Olyan objektekre, amelyek építészeti alakzatok ugyan, de sajátlagos, külön esztétikumuk van. Ebben a tekintetben ezek az elemek szinte önálló narratívával bírnak. Egy – a terasz kéményoszlopa. Kettő – a lyuk a tetőn. Három – a beton (fürdő)ház a házban. Négy – a hatalmas síküveg háromszög a lakótér és a terasz között. (Már jeleztem, hogy nem kenyerem az ezotéria, de a négy elem egyébként felfogható tűzként [kémény], levegőként [üveg], vízként [fürdő], Nap, Hold [lyuk]).

Ezek közül a terasztetőn, az egykori pajta gazdasági bejáratának tengelyében lévő lyuk és a fürdő költői élményt nyújt. Míg a nagy műgonddal a fazsindely tetőbe épített lyukon át betörő fény, pontosabban a fénykör vándorlása az időben mágikus hatást kelt, addig a szinte primitíven kizsaluzott, de játékosan Peter Zumthor kanonikus Vals-i fürdőjére is utaló nyaralóban álló házikó mintha az építész egyfajta anyagból gyúrt ars poeticája, illetve a nyaraló előtanulmánya volna. Ez a ház anyag és test.

További képek a cikk végén található galériában!