A koncepciót a Sordo Madaleno Ltd., az Építész Stúdió Kft. és a Buro Happold Ltd. konzorcium tervezőinek leírásával mutatjuk be.
Ház, mint agyagedény
A tradicionális magyar vidéki élet során az agyagedények alapvető háztartási és mezőgazdasághoz kapcsolódó eszközök voltak: vizet, tejet, bort, gabonát tároltak bennük. Ezek a cserépedények tartalmuk számára hosszantartó, stabil környezetet biztosítottak, anyagszerűségük és formájuk összefonódott funkciójukkal. Tervezési javaslatunkban ezt az egyszerű, mégis nagyvonalú logikát követjük: olyan épületet hozunk létre, amely védőburokként óvja tartalmát.
A Gyűjteményi Központ egyetlen, tömör, határozott téglalap alakú tömegként jelenik meg, sallangmentes racionális belső térszervezéssel és rétegezett, masszív homlokzattal, amely rezonál a régió geológiai adottságaival. A terv radikálisan letisztult magatartással biztosít optimális környezetet és műszaki háttér-infrastruktúrát a benne őrzött, kimagasló értékkel bíró tudományos anyag számára.
Homlokzat - Absztrakt Archívum
A tervezett Gyűjteményi Központ homlokzati világa párhuzamban állítható intézményének célkitűzésével: „gyűjteni, kutatni és bemutatni a biológiai sokféleség, a földtani örökség és a történeti embertan tárgyi emlékeit.” A különböző tájegységekről származó agyagtéglák a geológiai sokféleségnek köszönhetően struktúrában, színben és anyagban is finoman különböznek egymástól. Az épületen megjelenő téglaburkolat Magyarország különböző tájegységeiről származó agyagtéglákból épül fel, így válik sűrítményévé és archívumává az őt körülvevő anyagi valóságnak. amelyet a benne lévő 5 gyűjtemény dolgozói vizsgálnak. A finoman eltérő tónusok a különböző részlegekhez köthetőek, amelyek harmonikus egységet alkotnak.
A homlokzat így szó szerint és szimbolikus módon is archívummá válik: osztályozva tárolja és mutatja be a táji emlékezetet és tesz utalást a földtörténeti korokra. A helyi anyagokra és a kézművesség hagyományaira építve értelmezzük újra a téglaarchitektúrát. Vakolat nélkül, a nyers felületeket szabadon hagyva jelenik meg a tiszta anyagszerűség, utalva a régészetben használt munka-és vizsgálati módszerekre.
Túlzott formálás és aránytalan építészeti gesztusok helyett tudatosan szerkesztett homlokzati struktúra jött létre, amely finoman simul a tájba, monumentális bejárat vagy túlzó üvegfelületek nélkül. A nyílások harmonikusan illeszkednek az épülettömegbe, elnyújtott hosszanti sávokként jelennek meg amelyek tovább erősítik az épület horizontalitását.
Tervezési alapelvek: átláthatóság, fenntarthatóság, integrált kapcsolatrendszer
A Gyűjteményi Központ, a debreceni Science Park területének sík, nyitott telkén helyezkedik el, olyan átalakulóban lévő helyszínen, ahol az egykori a mezőgazdasági területek új kutatási infrastruktúrákkal érintkeznek. Az épületet olyan módon helyeztük el a telken, hogy biztosított legyen az épület jövőbeni bővíthetősége egyúttal az érkezés iránya is kézenfekvő legyen.
A fő megközelítés irányát a Vezér utca jelöli ki, az ezen történő megérkezés után pedig a kutatók, a látogatók és a logisztikai forgalom útvonalai gondosan különülnek el. A felszíni parkolók, a létrehozott zöldfelületek finom átmenetet képeznek a közút és a Gyűjteményi Központ nyugodt homlokzata között. A tömegkzlekedési kapcsolatok jelenleg korlátozottak ugyan, de tervünk számol a jövőbeni buszjáratok és gyalogos kapcsolatok távlati fejlesztésével.
A Kiíró által megfogalmazottak és a Gyűjteményi Központ funkcionális igényeinek megfelelően célunk egy racionális és határozott építészeti válasz megfogalmazása volt. A homlokzat egyértelmű jelentéssel bír, miközben kifejezi a biztonság, a gyűjtemény védelme és a látogatói hozzáférhetőség követelményeit.
Városi kontextus: Rétegzett örökség
Debrecen különleges kulturális és természeti környezetet kínál az új Gyűjteményi Központ számára, amely várost a gazdag történeti örökség, tudományos hagyományok és a Kelet-Magyarországra jellemző táji adottságok alakítanak. A terület gazdag téglaipari múltja is meghatározó: a helyszíntől látótávolságban több téglagyár is működött a múltban.
Az ország második legnépesebb városaként és régiója meghatározó központjaként Debrecen jelentős politikai, oktatási és kulturális örökséggel rendelkezik. A Debreceni Református Kollégium és Nagytemplomtól a Science Park területéig a város kettős identitást képvisel: egyszerre történeti központ és előremutató innovációfókuszú város. Ebben a rétegzett környezetben találja meg helyét az Gyűjteményi Központ, mint egy új identitásformáló és széles tudásanyagra építő entitás.
Anyagi kontextus: Precedens értékű város
Debrecen évszázadok óta az Alföld szellemi, kulturális és gazdasági központja, amely Magyarország egyik legkiterjedtebb, sík és termékeny régióját fedi le. A város gazdag kézműves hagyományokkal rendelkezik, amelyek történelmileg összekapcsolták a helyi megélhetést a táji adottságokkal, lehetővé téve a természet, a társadalom és a kultúra harmonikus együttélését. Debrecen a magyar anyagi kultúra mikrokozmosza: a Kárpát-medence tájaihoz kötődő építészet és kézművesség alapanyagai – föld, fa, nád és állati bőr évszázadokon át biztosították a kézműves termékek és az építés alapanyagait.
Tervünk ezen örökségre, különösen az agyag történetére fókuszál. Tanulmányozza az Alföld és a Dunántúl dombvidékeinek agyaglelőhelyeit, amelyek a kerámiatermékek, a vályogépítés és a földkemencék anyagául szolgáltak. Az agyag a népi építészet meghatározó alapeleme: változatos technikákkal készülő vert, rakott vagy döngölt vályogfalak formálták a vidék építészetét, ahol a helyi geológiai adottságok összhangba kerültek az építés és építészet valóságával. Javaslatunk ezt a hagyományt folytatja: a téglaarchitektúra nemcsak a Gyűjteményi Központ természettudományi mivoltával rezonál, hanem a földalapú építészet és kézművesség gazdag örökségét is megidézi.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
