Erről szóló cikkünk a 199-es, 2025/3-as lapszámunkból közöljük.
Pest történeti városmagja bérházak és üzletek kombinációjára épült, amelyeket tulajdonosaik időről időre részben vagy egészben megújítottak az adott korszak stílusa, városi teherbírása és szükséglete szerint. A Régiposta utca – Váci utca sarka tipikus példája ennek a folyamatos változásnak. Az építészettörténeti kutatások szerint már a 15. századtól állt itt lakóház, a 17. század végén fürdő is üzemelhetett itt, majd a lakóház-üzlet kombináció a 19. századtól szilárdul meg a telken. 1833-ban a telek akkori tulajdonosa, Mocsonyi János háromemeletes épületet rendelt Hild Józseftől.
A Torontál megyéből származó, román eredetű Mocsonyi család a 18-19. század fordulójára gazdagodott meg, s nyert ezzel magyar nemesi címet. Vagyonuk egy részét pesti telekvásárlásokba és ingatlanépítésbe fektették: volt még egy házuk a Váci utcában, valamint a Veres Pálné utcában is. Klasszicista stílusú nemesi kastélyukat Kápolnáson, a Zichyektől vásárolt birtokon építtetették fel. A Régiposta utca – Váci utca között fekvő telek és épület egészen az 1948-as államosításig a Mocsonyi család kezében maradt (gróf Bethlen Andrásné, Mocsonyi Lívia volt utolsó tulajdonosa).
Az 1830-as évek építkezése nem indult fényesen: az ellenőrzések során statikai hibát észleltek, és a szakértői bizottság (Hofrichter József, Brein Ignác, Zitterbach III. Mátyás) a munkálatok leállításáról döntött, a félig kész épületet lelakatoltatta. A perben Hild Károly képviselte a neves építészirodát, amely végül folytathatta az építkezést, s olyannyira szilárd házat húzott fel, amely még az 1838-as nagy pesti árvíznek is ellenállt. A Hild József tervezte háromemeletes, két lépcsőházas, függőfolyosós épületet ma már csak a még a Belvárosban álló házai alapján idézhetjük meg: például a Váci utca és Aranykéz utca sarkán álló bérház (Pesti Színház működik benne), vagy a Mérleg és Nádor utca sarkán épült egykori Tigris Szálló (ma bérház) alapján.
Ez a masszív épület 1912-ben Alpár Ignác és Havel Lipót tervei alapján újult meg Mocsonyi Lívia tulajdonosi kezdeményezésére. Sajnos ez az épület sem látható már, a második világháborúban olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy lebontásáról döntöttek. A Váci utca 12., szintén Alpár Ignác tervei szerint 1912-ben megépített ház alapján képzelhetjük el az elegáns homlokzatú egykori bérházat. S még az építészet- és kultúrtörténetnél maradva, a házban működő üzletekről is szót kell ejteni.
Már a 19. század elejétől Raics Sámuel posztókereskedése működött itt, majd a Hild-féle építkezés befejeztével számos női szabóság és divatüzlet költözött az épület földszintjére és emeleti helyiségeibe. A Váci utca már ekkor, a 19. század közepétől a pesti divat fellegvára volt. A mai Müller-házzal szemben, a Váci utca 13. Európa egyik legelőkelőbb divatszalonjának, az Alter és Kiss Divatháznak adott helyet, a még mai is álló klasszicista épület is stílustörténeti párhuzamul szolgálhat a Váci utca 16. telken állt egykori épületnek, megidézve az egykori utca- és (Bel)város-képet. A 16-os szám építéstörténete az 1970-80-as években folytatódik, Vedres György (BUVÁTI) tervei alapján nyílt meg itt a Fontana Üzletház, amely az akkori Magyarországra behozható luxus divatmárkák üzleteinek adott helyet.
A szocialista modernizmus egyik emblematikus épülete egy alacsonyabb összekötő szárnyból és három hatalmas, kilencemeletes irodatoronyból állt, amelyekben nemzetközi pénzintézetek béreltek irodát. Az épület alsó részét foglalta el a nagyközönség számára is nyitott fő attrakció, az ötszintes, 2100 négyzetméteres alapterületű Aranypók–Konsumex ruházati szakáruház, amely a szocialista Budapesten addig ismeretlen vásárlási élményt kínált. A korszakra jellemző, hogy a fogyasztás nyugatias temploma valójában állami beruházásban épült. A tömb belsejét feltáró passzázsban kapott helyet a Képcsarnok Vállalat érem- és grafikai galériája. Néhány évvel később egy látványliftet is építettek, ami a tetőteraszra vezetett fel az utcáról, és a korszakra annyira jellemző sötétített üvegezést kapott.
A Vedres tervezte épület már az 1990-es évek közepétől a Nyugat-Európában dinamikusan fejlődő Müller drogérialánc kezébe került. A Müller cég kezdeményezte a ház felújítását, s végül az alapos felmérések után a Vedres-féle épület bontását és egy új áruház (üzlet- és bérház) kombináció megépítését is. Az ulmi építésziroda (Ankner és Buchholz Architekten) és Bordi János építész (Aula Építésziroda) együttműködése már 2016-ban megindult, hogy napjainkra megnyithassa kapuit az új Müller-üzlet a Váci utca patinás környezetében és új épületében. A végső megrendelői igény bérlakások és egy háromszintes áruház kialakítását irányozta elő, megfelelő parkolói kapacitással.
Visszakanyarodva a hosszú építéstörténeti bevezetőhöz, az új áruház (és lakóház) tömb- és homlokzatalakításában, utcaképi igazodásában a Hild- és Alpár-féle elképzeléseket idézi meg, azokból inspirálódik, alaposan átalakítva (visszaalakítva) a modernista Vedres épület ’80-as években radikálisan újító felfogását. Ezzel a „történeti” fordulattal, gesztussal a Müller-ház tömbje (vissza)igazodik a környező házakhoz, finoman és elegánsan belesimul az utcaképbe.
Az épület homlokzatfelületeit a tömegképzésnek megfelelően alakították: a cél egy olyan kortárs látvány kialakítása volt, amely a maga vízszintes tagolásaival igazodik a történeti szomszédság kontextusaihoz és kivetíti az épületbelső strukturáltságát. A kétszintes portál (földszint+mezzain szint) a homlokzati tagoltságával igazodik a csatlakozó épület homlokzataihoz. Az ablakok és a köztük lévő faltestek a csiszolt mészkőburkolatukkal váltakozva egy modern, kortalan, elegáns megjelenést biztosítanak. Az ablakkiosztás ritmusa egyszerre igazodik és idézi meg az előzmény-épületek szerialitását, a történeti környezetben azonban egyediséget is kölcsönöz az épületnek, mivel a különböző nézőpontokból, mindig egy kicsit másként jelenik meg.
A szabályozási terv által meghatározott építési vonal, a felsőbb szinti lakások lehetséges mélysége, a Budapestre jellemző függőfolyosós kialakítás, valamint az alsó üzleti szintek minél nagyobb és hatékonyabb területkihasználása alapvetően meghatározták az épület tömegformálását. Az nyilvánvaló cél volt, hogy a kereskedelmi felületek a vásárlók által elérhető legjobb helyen legyenek, így a földszint és az első szint teljes beépítése, és ennek a tömegképzésben megjelenő visszahatása egyértelműen megjelenik az épület tömegében.
Az épületben két függőleges közlekedési mag helyezkedik el, oly módon, hogy azok a szélekre kerültek, ezáltal az üzlettér mentesült a függőleges közlekedési mag „átszúró” akadályától. A belső udvar, mely a korábbi beépítés során a tömbbelsőben lévő lakótorony miatt meglehetősen szabdalt volt, az utcával párhuzamos tömegű lakószintek kialakításával kiszabadult, lélegzethez jutott, és lehetővé vált a belső udvar intenzív használata. A padlóig lenyúló franciaerkélyes lakáshomlokzatok a transzparencia okán üvegezett mellvédekkel készültek. Elegáns, pihenőkkel kialakított és gazdagon zöldített belső kertet kapott az épület második emeleti udvara és azok a tetők, amikre rálátni.
Az utcai tömeg a sarkon ívesen lekerekített, mely idomul a szomszédos épületek hasonló sarokképzéséhez, és megfelelően kezeli a Váci utca–Régiposta utca kereszteződésének nem szabályos kereszt alakú helyzetét. A tömegalakítás az előzetes történeti és helyszíni utcaképi felmérések alapján készült el: a Régiposta utcai oldalon lévő szomszéd épülethez és annak magastetős tűzfalához egy emeltebb tömeggel csatlakozik, míg az utcai oldalon a szomszédos épület legfelső párkányvonalához igazodva, attól visszalépve alakították ki az épület felső tömegét.
Az alaptömeg felső zárása egy vízszintes kőpárkánnyal történik, mely szintén csiszolt mészkőből készült. A visszahúzott attikaszintek is felveszik ezt az anyaghasználatot, de mérsékeltebben, itt már jobban dominál az üvegfelület. A homlokzat elegáns hatalmas üveg-fém portálszerkezete aranybarna matt festést kapott, amely díszvilágítással is hangsúlyozódik. Mindezek a finom, átgondolt megoldások hozzájárultak ahhoz, hogy a Váci utca egy tetszetős, finoman dekoratív, a belvárosi látképbe illeszkedő, korszerű áruházzal, lakóépülettel gazdagodjon.
Tervezés éve: 2013 – 2014
Átadás éve: 2025
Bruttó terület: 11 260 m2
Építészet: Ankner Buchholz Architekten, Aula Építésziroda
Építész vezető tervező: Klaus Ankner, Bordi János
Építész munkatársak: Jochen Bucholz, Hanna Nasfeter, Mozsár Péter, Günter Hübner
Tartószerkezet: Dr. Csiki Béla
Kerttervezés: Wallner Krisztina
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
