Hirdetés

Tajthy Renátó diplomamunkájának fókuszában a budai barlangrendszer és az ahhoz kapcsolódó épületegyüttes áll.

A hallgatói terv a Kilépő címet kapta, amely a budai barlangrendszerekre utal, ugyanis ezen a helyszínen tartják számon a termálvízzel teljes egészében kitöltött barlangok kivezető nyílását. A terv célja, hogy az egykori Népgőzfürdő épületegyüttesét, a hozzá szervesen kapcsolódó Malom-tavat, domboldalt, barlangrendszert megmutassa az ide látogatóknak, valamint ezzel párhuzamosan az évek óta ide látogató barlangi kutatóbúvárok munkájának megkönnyítése.

Témaválasztás és helyszín

A világon is egyedülálló az a nagy kiterjedésű, élő, termálvízzel teljesen kitöltött Molnár János-barlangrendszer a hajdani Népgőzfürdő műemléképület és Malom-tó alatt, amely ebben a pillanatban is a „szemünk előtt” fejlődik a több millió éves Rózsadomb mészkő lemezei között.

Óbudán vagyunk, a régi Zsigmond utcában, a mai Frankel Leó úton. A fonódó villamos lassít, a Szent Lukács Gyógyfürdő megállója következik. A sínek mellet megpillantunk egy zavaros összetételű telket.  A domb tetején a hamarosan luxus otthonokat biztosító SZOT-szálló 30 éves épületcsonkja látható. A szomszédos klasszicista épületek között van egy gondozatlan tó, mellette egy Törökfürdőre hasonlító, körben graffitikkel „díszített” épületmaradvány és egy indákkal szőtt egyszintes létesítmény. A tóban az apró élőlényeken kívül legfeljebb néhány búvárt veszünk észre.  Az étterem épületébe hosszú ideje nem hoznak árut. Feltehetően nagyon rég óta nem járt itt senki. Igaz, hogy a fürdőépület jellege mór, de az iszlám soha nem tette be ide a lábát. Legalábbis nem építészeti indíttatásból.

A termálvíz barlangformáló hatása, a Rózsadomb tetején nyíló József-hegyi barlangban a leglátványosabb. Ahogy Rozsnyai József, Építőművészek Ybl és Lechner korában című könyvében is olvasható:. „monumentális erő és architektonikus gazdagság jellemzik Ray Rezső műépítészt. […] Szereti a pompát, elképzelése mindig költői és ismételten lendületes, klasszikus és mindig modern és mindezekért kivételesen hivatott a monumentális építkezésre.”

A fürdő még ma is látható, műemlékvédelem alatt álló kupoláját, Ray Rezső édesapja tervezte Monier-rendszerű vasbeton szerkezettel, amely az ország első ilyen kialakítású kupolája.

Koncepció

A terv legfontosabb épületszintje az alagsori, amely korábban nem létezett. A terepszint alá történő építkezés célja, hogy a Malom-tó egy másik arca is bemutatásra kerüljön, illetve a kutatóknak egy könnyen elérhető labor kialakítása is kulcsfontosságú. Itt helyezkedik el az épület központi téregyüttese, a kiállítótér, amely egy átjárón és raktáron keresztül kapcsolódik kapcsolódik a kutatók laborjaihoz. Így az éppen felfedezett állatot vagy növényt a megfelelő eljárásokon után ki tudják állítani a közönségnek.

A szintek között lépcsőn, illetve az egész épületen keresztülhaladó felvonóval lehet közlekedni. A szellőzés szintúgy a szomszédos épületnél kialakított szellőzőrendszeren keresztül történik. Az alagsor belsőépítészeti koncepciója és motivációja az állatok és a barlang: például a szelvényes teremben a falon elhelyezett burkolati elem juttatja eszünkbe a kis élőlények páncélját. A tér közepébe applikált karsztvíz tároló összeköttetésben van a kinti és lenti vizekkel, ez teszi még hangulatosabbá a helyiséget.

Az utcafront homlokzata meghatározó. Indíttatása a vasbeton kupola lyukacsos szerkezete volt, továbbá az információ áramlása fel és le, jobbra és balra. Ezt jelzik az egyforma, szabályos rendszerben kialakított kör lyukak. A homlokzat fémből van, mögötte üvegszerkezet, amely a földszinten elhelyezkedő váró, társalgó, recepció, andalgó, valamint a vizek boltjának természetes megvilágításául szolgál.

A földszintről lehet eljutni a Malom-tóhoz, valamint a közösségi és előadó térhez, amely az egyetlen megmaradt eredeti térkonstrukció a diplomamunkában. A négyzetes alaprajzú, kupolás tér spirituális jellege leírhatatlan. A közösségi térben előadások, iskolai tanulmányutak, búvármegbeszélések folynak. Megvilágítását elsősorban a felülről érkező természetes napfényből nyeri. Közepén az eredetileg megépített medence, amelyet ülőfelületként funkcionál, akárcsak a társalgó kerek medencéje, amely korábban az előfürdő volt. A kupolás tér mellett haladva jutunk el a barlang bejáratához, ahol lehetőségünk nyílik búvárkodni, de akár tanulmányútra is érdemes ide ellátogatni.


Az emeleten kapott helyet a Malom-tó kávéház gyereksarokkal, valamint a vetítőterem, ahol mind a kutatók, mind az ide látogatók előre egyeztetett időpontokban tudnak filmeket nézni Budapest fürdőtörténetével, illetve a helyi érdekességekkel kapcsolatban. A két teret egy könyvtár és egy lounge köti össze, így lehetőség nyílik a passzív pihenésre és olvasásra is. Az átjárókat, az alagsorban a mikroszkóp termet, a földszinten az átjárót, az emeleten pedig a könyvtárat födémáttörés világítja meg, a fény végighalad egészen az alagsorig.

A kupolát is van lehetőség közelről megtekinteni, egy külső a hegy oldalába vájt lépcsőn keresztül. Innen tudjuk felfedezni a domboldal és a telek további izgalmas részeit, egészen fel a Rózsadomb tetejéig.

Az egész épületre jellemző, hogy minden szint és minden térszervezés annak a jegyében alakult ki, hogy kapcsolódjon egymáshoz, vagy a fény által, vagy tematika által, vagy anyagában, szellemiségében. A kint és bent, a fent és lent játéka meghatározó volt.

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Világos beszéd

Világos beszéd

A budai városháza műemléki rekonstrukciója, korszerűsítése és bővítése.

Letették a MOL új székházának alapkövét

Letették a MOL új székházának alapkövét

A MOL-csoport a mai napon ünnepélyes keretek között letette a vállalat beruházásában megvalósuló MOL Campus székház alapkövét. A MOL-csoport a BudaPart- Kopaszi-gáton épülő, 28 emeletes irodaházában 2500 munkavállaló számára alkalmas munkakörnyezet kerül kialakításra modern, 21. századi körülmények között.

Futurisztikus formák, természetes megjelenés

Futurisztikus formák, természetes megjelenés

„Az építészet létjogosultságát csupán az épület használóinak igényei igazolhatják.” – mondta Stefan Camenzind svájci építész, aki saját, a Zürichi-tó partján épült, rendhagyó kinézetű otthonáról mesélte el, mit jelent számára a „felhasználó-központú építészet”. 

Hirdetés