Hirdetés

Helyénvalóság

A Hunguest Hotel nyíregyházi épületéről Balázs Mihály DLA írt az OCTOGON 155-ös (2019/7-es) lapszámában.

Hirdetés

Néhány évvel ezelőtt egy építészeti témájú írásomban már hivatkoztam Jean LiedloffAz elveszett boldogság nyomában című könyvére. Ebben a szerző leírja egy elemi erejű személyes emlékképét, amit a venezuelai őserdő egy tisztásán élt át, és ami számára a tökéletes helyénvalóság ideáját jelentette. „Itt végre minden úgy van, ahogy lennie kell. Minden a helyén – a fa, a talaj, a szikla, a moha. Ősszel is olyan lenne, amilyennek lennie kell, és télen, a hó alatt is tökéletes lenne téliességében. Aztán eljönne újra a tavasz, és egyik csodából bontakozna ki a másik, minden újabb csoda a maga ütemében, egyes dolgok elhalnának, míg mások első tavaszukkal sarjadnának, de minden egyenlő és tökéletes helyénvalóságban.”  (Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában. Kétezeregy Kiadó, 2013. 4. kiadás)

Hogy évek múltán ismét erre a szerző által rendkívül érzékletesen leírt képre hivatkozom, annak bizonyára mélyen rejtett okai vannak. Keresem magamban ezeket az okokat. A természeti párhuzam első pillantásra erőltetettnek tűnhet, hiszen a Hotel Sóstó épületének külsején és belső tereiben nem jelennek meg markánsan az ilyen környezetben szinte kötelezően elvárt anyagok, nincsenek rusztikus kőfelületek és érzéki faburkolatok sem vonzzák a figyelmünket. A hallban nem csobog szökőkút, nem úszkálnak medencében aranyhalak, a vendég fáradt tekintetét nem tudja megpihentetni egy amúgy divatos vertikális kert zöld növényein. Akkor mégis mi okozza az erős  természeti párhuzam érzését? Talán az, hogy ez a ház nem önmagával van elfoglalva, hanem teret ad a benne zajló és a körülötte lüktető életnek. Differenciált terek rendszeréről van itt szó, amiben a megérkezés, a belső haladás és a megpihenés összetett igényei finom térkapcsolatokban teljesülnek. A házat és környezetét nagyon gazdag tériség jellemzi, ebből három karakteres elemet külön is említek.

Fotó: Bujnovszky Tamás

Az első a tömegformálásból adódó konkáv és konvex téri helyzetek kérdése, másképpen a homorú és domború homlokzati felületek együttese, aminek a ház megközelítése szempontjából van igen nagy jelentősége. A tervezők egy gyönyörű elemző ábrasorozattal szemléltetik épületük formájának fejlődéstörténetét. Kulcsszó a harmadik lépésben bekövetkezett „hajlítás”, aminek következtében előáll a szinte végtelen variációs lehetőséget biztosító modell – mert hajlítani sokféleképpen lehet. Az építészek a megtalált eszközzel okosan bánnak, ennek eredménye az a forma, ami egyszerre ésszerű és érzelmes, izgalmas és megnyugtató, egyszerű és összetett. Legfőképpen jól beazonosíthatóan egyedi és ez lényeges tulajdonság egy szálloda esetében. 

A második említést kívánó elem a főbejárat előtti fedett-nyitott tér, amely átmenetet képez kint és bent között és amely térérzeti szempontból behúzza a park környezetét járókelőstül-mindenestül. Ez a téri helyzet egy valóságos „csapda”. A térszín felett, tehát az emeleti szinteken végletekig kihegyezett vertikális épületsarok hatalmas felkiáltójelként vonzza a tekintetet, miközben a park szintjén sétálva észrevétlenül besodródunk a szálloda előterébe.

Mesterinek tartom ezt a megoldást és nem sajnálom azt sem, hogy a ház ily-módon „rabul ejt”, mert a fogadtatás a belsőben úgyszintén kellemes meglepetésekkel szolgál.

Itt kell megemlítenem a személyzet figyelmességét és azt a  természetességet, amivel fogadnak. Ennek látszólag kevés építészeti vonatkozása van, figyelmes megközelítésben azonban az építészeti megoldások jótékony hatása jól kitapintható. A tér berendezése visszafogottan elegáns, minden tekintetben arányos és harmonikus, a legjobb értelemben „szolgáló”. A recepciós pult a munkatársakat helyesen pozícionálja, nyoma sincs a „pult mögött ülő portás” vagy a „tüsténkedő hordár” jelenlétéből adódó feszültségnek. Hiszem, hogy ehhez a téri környezetnek is köze van.

A harmadik, egyben számomra legmegkapóbb elem a barlangszerű főlépcsőház, a felső szintekre való feljutás lehetősége, ami sejtelmes összetettségével a világ előli időleges elrejtőzés, visszahúzódás, a keresett nyugalomra találás élményét ígéri. Azt hiszem szállodába ezért is megy az ember. Ez a tér az előre- és visszatekintések lehetőségeivel, átszűrődő fényeivel számomra szimbolikus tartalommal bír, amihez hasonlót eddig ilyen jellegű épületben nem tapasztaltam.

Fotók: Bujnovszky Tamás

Mi is hát az a „helyénvalóság”? Nyíregyháza-Sóstó, mint hely karaktere meglehetősen összetett. Régóta ismert gyógyvize tette ismertté, amire aztán évszázadok során gazdag rétegzettségű kultúra épült, amelyet ma hagyományként értékelünk. Ebből a hagyományból számunkra itt és most az építészeti vonatkozások a legfontosabbak. Mindenek előtt megállapíthatjuk, hogy a sóstói épületek, származzanak azok bármely korból is, környezetükhöz elsősorban nem stílusuk, hanem rendeltetésből származó működési logikájuk révén kapcsolódnak. Az 1911-ben épült műemlék víztorony és a Krúdy szálló például egy nagyszabású vízmérnöki beavatkozás eredményeként jött létre, külsőségeikben természetesen a kor jellegzetes stílusát követve. Ide sorolható Bán Ferenc 1975-ben épült ikonikus kortárs épülete is, a Megyei Tanács Továbbképző Intézete. Arra is van példa, hogy egy kor divatját követve távoli formák kerülnek be ebbe a sajátosan nyírségi tájba. Ilyen az 1866-ban épült alpesi stílusú Svájci-lak, ami miközben minden kedvessége ellenére sem mondható a hely természetes következményének, a közösség számára idővel mégis befogadható, szerethető épületté vált.

Meggyőződésem, hogy a Hotel Sóstó épülete is erre a szerethetőségre számíthat annak ellenére, hogy 2016-ban lebonyolított tervpályázat győztes terveként a bírálati szakaszban és később is sok bírálat érte modern hangvétele miatt.

Számomra ezek a kritikák mindvégig, de most a megvalósult épületet látva különösen megalapozatlannak tűnnek. Amit látunk és a terekben járva tapasztalhatunk az egy megkapó érzékenységgel összerakott ház, kert, ami szellemi és fizikai értelemben egyaránt nyitott szűkebb-tágabb környezetére. Jó léptékű és finom arányú épület, amit visszafogott, de igényes anyaghasználat, redukált, mégis kellően összetett formálás jellemez és amit  környezetéhez nem külső megjelenése köt, hanem a „minőség” látványos felmutatása. Helyénvaló és hagyományos ház, a szó tágabb értelmében, mert a hagyomány nem a formák rendületlen őrzése, hanem az alkalmasság eszközeinek megtalálása egy adott korban és helyen. 

Hunguest Hotel, Nyíregyháza-Sóstó
Alapterület: 9000 m2
Tervezés éve: 2016
Megvalósítás: 2018-2019

Vezető tervező: Báger András, Helmle Csaba (BAHCS művek Kft.)
Építész munkatársak: Ónodi-Szabó Ákos, Székely László, Vancsura Zsófia, Szalai Dávid, Benyusovics Dalma, Édelmayer Zsófia, Szabó Áron
Belsőépítészet: Fábián Péter, Varga Anikó, Zöldi Péter
Belsőépítész munkatársak: Helmle Csaba, Báger András, Édelmayer Zsófia, Szabó Áron, Székely László, Benyusovics Dalma, Tóth Emese, Rainer Anna, Milánkovich András
Kert és környezet tervezés: Szabó Gábor (Tér-Team Mérnök Kft.)




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Fantasztikus album készült Sanghaj ismeretlen magyar építészéről

Fantasztikus album készült Sanghaj ismeretlen magyar építészéről

Gonda Károly jelentős épületekkel járult hozzá Sanghaj világhírű art deco örökségéhez.

Hivatalosan is megnyitott a Párisi Udvar

Hivatalosan is megnyitott a Párisi Udvar

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter hivatalosan is megnyitotta a Párisi Udvar Hotelt pénteken Budapesten.

A kézi szövésű táska, amelyet a hegyek inspiráltak

A kézi szövésű táska, amelyet a hegyek inspiráltak

Mindössze négy példányban lesz elérhető, a tervező a befolyt összeget egy civil szervezetnek ajánlja fel.

Hirdetés