Hirdetés

Az Oscar-gálán taroló koreai filmben egy épület képzi le a társadalmi berendezkedés szélsőségeit.

Leképezheti a fennálló társadalmi berendezkedést egy épület? Lee Ha Jun látványtervező olyan épületet valósított meg, amelyben a minimalista homlokzat mögött végtelen komplexitás és gazdag szimbólumrendszer rejtőzik.

A legjobb film, a legjobb rendezés, a legjobb forgatókönyv és a legjobb nemzetközi film díját is elnyerte a dél-koreai Bong Joon-ho (Pong Dzsunho) filmje, az Élősködők a vasárnap esti a 92. Oscar-gálán. Külön említésre méltó, hogy nem angol nyelvű film még nem vihette haza korábban a legjobb filmért járó szobrot. A film számos érdeme közül az egyik a térhasználat.

A film plakátja a LaBocaDesigntól - az Oscar balra, az asztal alatt

Bong korábban is látványosan alakította filmjeinek tereit, a 2013-as Snowpiercer – Túlélők viadala című filmjében egy vonat egymást követő vagonjaiban rendezi újra az emberiség nációit. A vonat első kocsijaiban a gazdagok élnek tágasan és kényelmesen. Ahogy haladunk egyre hátrébb, úgy ismerjük meg a társadalmi osztályok egyre mélyebb rétegeit, míg elérünk az utolsó vagonig, ahol szegények ezrei nyomorognak a sötétben. Az Élősködők tehát nem a semmiből érkezik, mégis sok újdonságot mutat.

Horizontálisról vertikális irányra váltunk, illetve a társadalmi paletta két szélsősége mutatkozik csak meg, így a kapcsolódás helyett a kontraszt lesz az irányadó.

Adott a lecsúszott, pincelakásban élő, négytagú Kim család, és a dombon élő gazdag Park család – ez utóbbi házában bontakozik ki a  cselekmény.

Milyen is ez a ház? A történet szerint a házat egy híres koreai építész tervezte, eredetileg saját magának, majd idővel elköltözött. A valóságban azonban a produkció egy üres telket vásárolt, ahol a nulláról építették fel a díszletet. A Park-házhoz összesen csak négy díszlet épült, amelyeket az utómunkálatok során illesztettek össze.

A néző a film első harmadában a barátját helyettesítő „angoltanár”, Kim Ki-woo szemén keresztül fedezi fel a ház építészetét. Az elsődleges tér a hatalmas, nyitott nappali a konyhával, és a kettő között egy rövid, széles lépcsővel. Hosszú lépcsősor vezet az emeletre és a pincébe egyaránt. A konyhából további lépcsősor vezet egy, a ház alatt húzódó rejtett föld alatti bunkerig.

A nagyvonalú, mégis zegzugos terek kulcsfontosságúak a történetmesélés szempontjából: egyfajta fedezékként funkcionálnak, amikor a filmben hallgatóznak, rejtőzködnek, különböző tárgyakat rejtenek el.

A gazdag családi ház berendezésénél a kellékekre is nagy hangsúlyt fektettek, ami sok pénzébe került a produkciónak. A bútorokat, az asztaloktól a székekig és a lámpákig, egy Bahk Jong Sun nevű modernista asztalos készítette, egyedi igények szerint. A cseresznyefából készült asztal 19 800 dollárba, az ebédlőasztal 22 300 dollárba került. Seungmo Park acélból készült erdőt ábrázoló műalkotása, a Maya 2078 pedig 120 000 dollárt számlál. Nem csoda, hogy a film cselekményében a Park család a házat szinte szentélyként tiszteli. Ahogy állandóan kapcsolatba lép a szereplőkkel, a ház maga is már-már főszereplőjévé lép elő.

A rendező szerint a színészi játékra is hatással volt a szokatlan, különös környezet, másfelől a föld alatti bunkerhez vezető hosszú lépcsősorra azért is szükség volt, mert az egyik jelenetben végigszáguldunk az egész téren, a bunkerből a lépcsőn át a konyhába, majd tovább, a nappalin keresztül ki a kertbe.

A Kim család pincelakásának megtervezése szintén kihívást jelentett, de egészen más szempontból. Álomvilág helyett igazi valóságot kellett sugároznia. A rendező nyilatkozata szerint még a koreai közönség sem vette észre, hogy az alagsori lakás, és az azt körülvevő, raktárakkal és házakkal teli sikátor épített díszlet volt – ugyanis valódinak hitték. Mindezt úgy érték el, hogy a kormány által lerombolt fejlesztési területekről szerezték be az anyagokat, így a lakást nagyrészt leselejtezett berendezési tárgyak alkotják: ajtók, ablakok, csempék, keretek, sőt még az elektromos vezetékek is használtak. Ezáltal a kopás és a szennyeződés hitelesen jelenik meg a vásznon. 

A gyártó-tervező csapat a Kim családot övező szomszédságnak is különálló történeteket készített, húsz épülettel, amely mintegy negyven háztartást jelentett – az ott élő lakók karakterét szintén kidolgozták.

Látvány terén pedig érdemes tenni egy kirándulást a film – szintén lenyűgöző – plakátjaihoz is, a hivatalosokon túl fan arttal, sokféle nyelven, humorral.




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Élősködők – a lépcsők filmje

Élősködők – a lépcsők filmje

Az Oscar-gálán taroló koreai filmben egy épület képzi le a társadalmi berendezkedés szélsőségeit.

A móló lebeg, és az ember a vízen jár

A móló lebeg, és az ember a vízen jár

Izgalmas film készült Christo Javasev vízen járós projektjéről, amelyet megnézhetsz a Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon.

Nők a Bauhausban

Nők a Bauhausban

Ez volt az első oktatási intézmény, amelyet nyíltan látogathattak nők, ám a feltételek itt sem voltak egyenlőek.

Nincs találat!

Hirdetés