Amikről pedig nem lehet, azokról hallgatni kell...

Tiszta fejjel és teljes nyitottsággal kezdenek neki új munkáiknak, szeretnek a nulláról építkezni és egy kézben tartani a tervezéstől a kivitelezésig a teljes munkafolyamatot. Stúdiójukban mindannyian építészek, akik hisznek a matematikai alapokban és a rendezettségben. A Nanavízió vezetőivel, Soltész Noémi és Pajer Nóra építészekkel készült interjú az Octogon Deco 2021/01-es lapszámában jelent meg. 

Soltész Noémi és Pajer Nóra Fotó: Juhász Norbert

Kettőtök találkozásával tíz éve indult a Nanavízió. Hol tartotok most, és milyen a stúdiótok az alapításkor elképzeltekhez képest?
Soltész Noémi:
Most már tízfős építészirodát működtetünk. Szuper csapat jött össze az évek során, ami nagyon jó emberekből áll, akikkel szeretünk együtt dolgozni. Ilyen léptéket képzeltünk el tíz éve is, talán az építészet-belsőépítészet arányon lehetne egy kicsit javítani. Bár a nana franciául csajt jelent, mégsem gondoltuk, hogy ennyire lányzenekarrá válunk – de így alakult, és nem bánjuk. Denise Scott Brown, amerikai építész már 1948-ban, amikor először belépett a férfiakkal teli egyetemi előadóba, nem értette, hogy mit keresnek egyáltalán férfiak az építészkaron. 

Portfóliótokban családi házak, lakásbelsők, irodaterek, köztéri installációk és bútorok is helyet kaptak. Hogy érzitek magatokat ebben a sokszínűségben, és hogyan működnek a munkafolyamataitok?
Pajer Nóra:
Nagyon változatos feladatokkal találtak meg minket az elmúlt években: a 20 négyzetméterestől az 50.000 négyzetméteres léptékig. Ez a sokféleség jól karbantarja az elmét és a kreativitást. Nem tudjuk megunni ezt a változatosságot, és a csapat is különböző érdeklődésű emberekből áll. Bár sok a kisebb feladat, amit akár egy ember is végig tudna csinálni, mi szeretjük kinyitni a tervezési kérdéseket, és a heti közös megbeszéléseinken mindenki hozzászól mindenhez. Lehet, hogy ez több időt igényel, de azt tapasztaljuk, hogy így a gondolatok nem összeadódnak, hanem inkább összeszorzódnak, és sokkal jobb lesz a végeredmény. Az építész nem egy magányos hős. 

A Nanavízió csapatában minden kolléga építész, ugyanakkor sok belsőépítészeti munkátok van. Tudatos döntés ez a felállás, vagy a megrendelői piac alakítja? 
P. N.:
Az elején ezek kevésbé voltak tudatos döntések. Éppen a válság alatt indult az iroda, amikor alig volt építészeti feladat. Irodabelsőket és ismerősök lakásait kezdtük el megtervezni, majd kivitelezni is, mert úgy láttuk, hogy akkor lesz tökéletes a végeredmény, ha mi magunk visszük végig a folyamatot egészen az átadásig. Ezzel a design&build megoldással akkor piaci rést találtunk, és az elégedett megbízók folyamatosan adták tovább a nevünket, így sorra kerestek meg minket újabb feladatokkal. Évekig nem gondolkodtunk irányokon – szuper érzés volt, hogy pár hónap alatt a teljes folyamat lezajlik, megépül valami, és nagyon boldog a megbízó. Akik építészként csatlakoztak hozzánk, ők is ezt keresték: többen nagyobb építészirodákból jöttek és itt találták meg a helyüket. Nálunk ugyan kisebbek a projektek, de rengeteget lehet abból tanulni, ha végigcsinálod a folyamatot az első skicctől kezdve, és nem egy nagy projekt kis részén dolgozol hónapokig úgy, hogy nem látod a nagy egészet. Most viszont, hogy már ennyien vagyunk, tudatosan elkezdtük keresni az utat, hogy visszataláljunk az építészethez, és készen állunk a nagyobb projektekre. 

Látványterv a Budapesti Corvinus Egyetem közösségi tereinek belsőépítészeti megújításáról Ház a lombkoronaszinten: a Nanavízió első családi háza 2011-ben készült el. Fotó: Bujnovszky Tamás

Miért fontos, hogy minden munkátokat a nulláról kezdjétek, saját kutatómunkával, tapasztalásokkal?
S. N.:
Szeretünk minden feladatnak tiszta fejjel, kíváncsian és teljes nyitottsággal nekikezdeni, és úgy megtervezni például egy bölcsődét, mintha még soha senki nem csinált volna ilyet. Nincsenek előre megírt, kész válaszaink, mert nincsenek egyforma kérdések. Az építészetet és a belsőépítészetet nem lehet rutinból nyomni. 

Megfontolt geometria és szerkesztettség, mégis otthonosság jellemzi a munkáitokat. Mik azok a fontos alapkövek, amik ezt eredményezik?
S. N.:
Az építészet alapja mindig is a matematika volt. Szeretjük megjeleníteni a szerkesztettséget nagyobb léptékben, de akár egy bútorelemben is. Fontos a terek rendezettsége, mert a bennük zajló élet úgyis impulzív és zajos lesz. Van, aki szerint a megbízók akkor igazán elégedettek, ha az építész egy kicsit felmossa velük a padlót – mi inkább a szelídebb arroganciában hiszünk. Nagyon széles skálán mozog az, hogy ki mennyire határozott elképzelésekkel érkezik, ezért nincs recept, mindenkivel nagyon más utat járunk be a munka folyamán. Addig dolgozunk, amíg úgy érezzük, igazán jó lesz. Ritkán szoktuk feladni. 

Négylakásos társasház látványterve: a kemény látszóbeton felületek és az íves vonalú, bordó fém elemek izgalmas kontrasztjával. Irodabelső fogadótere recepcióval. Fotó: Juhász Norbert

Van olyan belsőépítészeti megoldás, ami visszatérő elem és fel-felbukkan a munkáitokban?
P.N.:
Bár sokszor halljuk azt a jelzőt, hogy „nanás”, mi még nem fejtettük meg, mit jelent ez. Ahogy az irodán belül csapatban szeretünk dolgozni, úgy a megbízót is csapattagnak tekintjük, és nem akarjuk magunkat ráerőltetni a tervezési folyamatra. Inkább az a mód a visszatérő elem, ahogyan dolgozunk: a kíváncsiságunk, az empátiánk és a nyitottságunk elvezet addig a mélységig, ameddig az adott munkakapcsolatban a másik fél beenged. Teljesen el tudunk merülni a részletekben. Ha nem létezik olyan termék, amit közösen elképzeltünk, akkor azt a lámpát, betonmosdót vagy bútorfogantyút megtervezzük és legyártatjuk. 

Az egyik kedvenc Nanavízió lakásbelső – hihetetlen adottságokkal és remek ízlésű megbízókkal. Fotó: Juhász Norbert Egy 160 éves pécselyi présház átalakítása az évszázados értékek megőrzésével, és a mai kor igényeinek figyelembevételével. Fotó: Juhász Norbert

Minden munkátokról közvetlenséggel és pontosan fogalmazva, részletesen írtok a weboldalatokon. Fontos számotokra a kommunikáció és az, hogy milyennek láttatjátok magatokat és a munkáitokat? 
S.N.:
Sok projektünk eléggé konceptuális – ahol fontos a sztori, lehet róla beszélgetni. Mi nem tudunk csak úgy lerajzolni valamit, hogy nincs mit mondani róla. Úgy gondoljuk, hogy azok a jó dolgok, amikről muszáj beszélgetni. Egy tervezési folyamat pedig sokszor rendkívüli őszinteséget igényel mindkét fél részéről, a megbízók megosztják velünk féltett titkaikat – így mi is szeretjük megmutatni, hogyan dolgozunk. Fontos, hogy aki megkeres minket, az tudja, hogy miért szeretne velünk dolgozni. 

A Fashion Week Central Europe egyik installációja. Fotó: Walton Eszter

A Nanavízióval az online-ban is foglalkoztunk korábban: az iroda I. díjat nyert Bogyó utcai fejlesztési tervét részletesen bemutattuk tavaly novemberben. 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Innovátor, kultivátor, rekreátor: a Nanavízió és a minusplus különdíjas terve a Nagyvásártelepre

Innovátor, kultivátor, rekreátor: a Nanavízió és a minusplus különdíjas terve a Nagyvásártelepre

A Nanavízió és minusplus közös koncepciója a Nagyvásártelepre.

Egy új építészeti paradigma születése

Egy új építészeti paradigma születése

Interjú a Városliget Zrt. műszaki vezérigazgató-helyettesével, Sághi Attilával.

Fegyelmezett német cégközpont ipari jelleggel – és rengeteg poénnal

Fegyelmezett német cégközpont ipari jelleggel – és rengeteg poénnal

Május végén birtokba vette új székházát a Market.

Hirdetés