Hirdetés

Tíz éve raktárban porosodik, szeptemberig újra megcsodálható Péli Tamás Születés című falképe, a roma nép képzelt-megálmodott eredetmítosza.

Hirdetés

Leletmentésre vállalkozott a Budapesti Történeti Múzeum és az off-biennálé kurátor-csapata: György Eszter történész, Szász Anna Lujza szociológus és Szűcs Teri irodalomtörténész, kritikus. A múzeum Barokk csarnokában június 9-től szeptember 26-ig közönség elé tárják Péli Tamás cigány festőművész 41 négyzetméteres falképét, a Születést, amely 2011 óta a Nyíregyházi Jósa András Múzeum folyosóján várta újjászületését. A Közösen kihordani című ideiglenes tárlat abban a reményben jön létre, hogy a mű hosszú vajúdás után végleg életet nyer a magyar kultúra közös terében. 

Péli Tamás a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tanács megrendelésére készítette a fára festett táblaképet a Tiszadobi Andrássy Kastély ebédlőjének falára. A négy bejárattal, 12 toronnyal, 52 szobával és 365 ablakszemmel rendelkező romantikus kastélyt Meinig Artúr építész tervezte a Loire-völgyi kastélyok mintájára. 1950-től a 2007-ig gyermekotthonként működött, elsősorban roma származású, család nélkül nevelkedő gyerekek számára. Az idő előrehaladtával a felzárkóztató program helyett egyre inkább a problémás gyerekek gyűjtőhelyévé vált. Ebbe a közegbe került a roma eredetmítoszt, jelentős roma származású értelmiségieket és a roma és magyar történelem összekapcsolódását egyetlen hatalmas, sokalakos színkavalkádban ábrázoló pannó. A születés szentségéről beszélt nap mint nap azok között, akiknek a születés élménye minden volt, csak nem szentség.


 „Ahogy egyre közelebb jutottam a kép befejezéséhez, az avatás napjához, annál erősebbek lettek bennem a fájások. Azt éreztem, amit egy szülő asszony: fájdalmat és örömet. Azt éreztem, amit az az asszony, aki megszülte gyerekét, és el kell hogy hagyja” (Péli Tamás)

A hetvenes években nemzetközi szinten erőre kapott roma polgárjogi mozgalom a hazai roma értelmiség önszerveződésének kezdeteit is jelentette, számos művész számos műfajban vált ismertté. Péli Tamás 1983-ban fejezte be tanítványai közreműködésével a tiszadobi ebédlő falára készült művet, amelyen több jelentős roma művészt és értelmiségit – Lakatos Menyhértet, Szentandrássy Istvánt, Choli Daróczi Józsefet, a népművelő Daróczi Annát, Fátyol Tivadart – is megörökített. Sőt egy ördög alakjában még a képet megrendelő, és a megbízást támogató pártfunkcionárius is a falra került – a büntetést azzal érdemelte ki, hogy ragaszkodott volna egy kommunista figura megjelenítéséhez is.

Péli Tamás

Péli Tamás (teljes nevén Péli Tamás Károly, képein a szignó: PTK) 1948. augusztus 7-én született Budapesten, a 8. kerületben. Édesanyja felmenői között voltak muzsikuscigányok, édesapja nem roma származású ötvös volt. Édesanyja, Fejes-Nyári Hilda így emlékszik vissza: „Kilencévnyi házasság után lett a fiam. Nagyon vártam őt, mint a Messiást. Imádtuk, szerettük és már kicsi kora óta, mikor a kiságyban volt, már csak a papír meg a ceruza érdekelte.” 1962-ben a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanulója lett, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolára való sikertelen jelentkezése után 1968-ban felvételt nyert a Holland Képzőművészeti Főiskolára murális szakra. Édesanyja közbenjárásával megkapta a Művelődésügyi Minisztériumtól a kiutazási engedélyt, a Főiskola ösztöndíjas diákja lett. Tanulmányait egy évig a Holland Református Egyház fizette. Ahogy fogalmazott, „mindig volt bennem egy gondolat, amit a nagymama mondott, hogy kisfiam, egy cigány embernek mindig százszor többet kell tenni, mint egy másiknak.” Több nagyméretű művet készített Hollandiában, a legjelentősebb a Holland Képzőművészeti Akadémia falát díszítő, közel ötven négyzetméteres pannó. 1974-ben befejezte tanulmányait és hazajött. 1974 és 1977 között Újpalotán az ún. „lila iskolában” dolgozott képesítés nélküli rajztanárként. 1982-ben a FSZEK Dagály utca 9. szám alatt található fiókkönyvtárának megfestette Triptichon című művét, 1983-ban pedig a tiszadobi Születés pannót. A festészet mellett MSZP-s országgyűlési képviselőként is aktív szerepet vállalt a közéletben. Péli Tamás 1994-ben fiatalon, 46 évesen halt meg.

A kép három különböző történetet dolgoz fel. Az egyik szál egy Lakatos Menyhérttől származó idealizált-elképzelt roma eredetmítosz, egy tényleges születés története: Káli istenasszony, a roma ősanya felmutatja elsőszülött gyermekét, az újonnan született első cigányt, Manust egy lovon ülő istenségnek. A másik vonulat a romák magyar történelemben játszott szerepéből vett jelenteket elevenít fel a Rákóczi-szabadságharctól a roma holokausztig. Harmadikként pedig a roma identitás és kulturális újjászületés szimbólumaként megjelennek a képen a romák jellegzetes foglalkozásainak megszemélyesítői, és a formálódó magyar-roma értelmiség már említett szereplői is. Péli szándéka és meggyőződése szerint nemcsak a romák saját kultúrájáról, hanem ennek a magyar kultúrával való szerves kapcsolatáról is beszélt, arról a „kettős aranypántról”, ami az ő identitását is meghatározta. A gigantikus tabló színpompás alakjai a roma kultúra múltját és jövőjét szimbolizálják, a Tiszadobon nevelkedett múltjuktól és jó eséllyel jövőjüktől is megfosztott gyerekek – akik közül később többen maguk is művészek lettek – ennek a háromszoros teremtésnek az alakjaival éltek együtt nap, mint nap. A falkép a művészet ősi, szakrális közösségi funkciójával bírt ebben a különleges közegben. 


„Az a kis közösség, amelyiké ez a kép, valóban felnőtt ehhez a szerephez. (…) Ott van ehhez valamilyen képesség, őrzik, szeretik, tudják, hogy mit jelent, miről szól.” (Péli Tamás) 

Miután a gyerekotthon kiköltözött, a helyébe özönlő turistáknak a gyerekek tartottak vezetéseket a kastélyban, és meséltek a képről is, így immár tudatosan és intellektuálisan is birtokba vették üzentét. 2011-ben a Nemzeti Kastélyprogram keretei között megindult a kastély felújítása (a ZDA tervei alapján) és ekkor a falkép átkerült a nyíregyházi Jósa András Múzeumba, ahol meglehetős gonddal őrizték, de a közönség számára nem volt látható. Az off-biennálé szervezőinek szándéka a kép felkutatásával és fókuszba emelésével nemcsak a méltó kiállítási közeg megtalálása, de a magyar-roma művészet alkotásainak helyéről és helyzetéről indított párbeszéd indítványozása is. A kísérő programok, és a közönséggel való újbóli találkozás, azaz a közös kihordás célja, hogy elkezdődjön egy dialógus a 2011 óta elraktározott pannó végleges elhelyezéséről egy olyan térben, ahol nemcsak a festmény nyerheti vissza művészettörténeti értékéhez méltó módon a láthatóságát, hanem az a társadalmi szerep is, amelyet megtestesít, s amelynek egyik alapító alkotása. 

Péli Tamás életrajz

Péli Tamás (teljes nevén Péli Tamás Károly, képein a szignó: PTK) 1948. augusztus 7-én született Budapesten, a 8. kerületben. Édesanyja felmenői között voltak muzsikuscigányok, édesapja nem roma származású ötvös volt. Édesanyja, Fejes-Nyári Hilda így emlékszik vissza: „Kilencévnyi házasság után lett a fiam. Nagyon vártam őt, mint a Messiást. Imádtuk, szerettük és már kicsi kora óta, mikor a kiságyban volt, már csak a papír meg a ceruza érdekelte.” 1962-ben a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanulója lett, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolára való sikertelen jelentkezése után 1968-ban felvételt nyert a Holland Képzőművészeti Főiskolára murális szakra. Édesanyja közbenjárásával megkapta a Művelődésügyi Minisztériumtól a kiutazási engedélyt, a Főiskola ösztöndíjas diákja lett. Tanulmányait egy évig a Holland Református Egyház fizette. Ahogy fogalmazott, „mindig volt bennem egy gondolat, amit a nagymama mondott, hogy kisfiam, egy cigány embernek mindig százszor többet kell tenni, mint egy másiknak.” Több nagyméretű művet készített Hollandiában, a legjelentősebb a Holland Képzőművészeti Akadémia falát díszítő, közel ötven négyzetméteres pannó. 1974-ben befejezte tanulmányait és hazajött. 1974 és 1977 között Újpalotán az ún. „lila iskolában” dolgozott képesítés nélküli rajztanárként. 1982-ben a FSZEK Dagály utca 9. szám alatt található fiókkönyvtárának megfestette Triptichon című művét, 1983-ban pedig a tiszadobi Születés pannót. A festészet mellett MSZP-s országgyűlési képviselőként is aktív szerepet vállalt a közéletben. Péli Tamás 1994-ben fiatalon, 46 évesen halt meg.
 

A független művészetet felkaroló OFF-biennálé ezért szövetkezett egy állami intézménnyel, amelynek történelmi terében a szőrös deszkából készült installáció (Kaszás Tamás képzőművész munkája) arra az ideiglenes és bizonytalan pozícióra utal, amelyet ezek a művek a hivatalos művészeti és múzeumi közegben betöltenek. A négy darabból álló hatalmas művet tartó és körül ölelő állványzat egyszerre pad, ahonnan a kép elmélyülten tanulmányozható, az információs tablók panelje, illetve audiovizuális boxok határoló szerkezete , sőt, fotózásra szolgáló állványzat. A kiállítás létrehozói ugyanis azt remélik, hogy a látogatók által a fészbukra feltöltött fotók kitágítják a diskurzus hatókörét, és megsokszorozzák a mű hatását. 

A június 9. - szeptember 26. között látogatható kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum és az OFF-Biennále Budapest együttműködésében jött létre; a kiállítás része az OFF-Biennálé és az ERIAC (European Roma Institute for Arts and Culture) RomaMoMA-programjának. A kísérőprogramokról és további információkról a BTM honlapján tájékozódhatnak.

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Fenntartható energiatermelés és művészet egyben

Fenntartható energiatermelés és művészet egyben

Az építőipar mellett a képzőművészeket is megihlette a színes napelem.

Visszakapja kupoláját a Műegyetem és az ELTE jogi karának épülete

Visszakapja kupoláját a Műegyetem és az ELTE jogi karának épülete

Kormányhatározat jelent meg a háború során megsemmisült tetődíszek helyreállításáról.

Új piac a Havanna lakótelepen

Új piac a Havanna lakótelepen

Az elsődleges cél a piac infrastrukturális felfejlesztése és összképének helyreállítása volt.

Hirdetés